Magyarország segíthet beindítani a boszniai szerbek nagy lítiumüzletét

Az elmúlt hónapokban gyakran írtunk Orbán Viktor magyar és Milorad Dodik boszniai szerb államfő jó viszonyáról, próbáltuk megfejteni, lehet-e valamilyen magyar gazdasági célja annak, hogy a kormányfő mellett Szijjártó Péter külügyminiszter is sokat tárgyal boszniai szerb politikusokkal. Áprilisban például mindketten Banja Lukában az RS (Republika Srpska), azaz a Boszniai Szerb Köztársaság valódi központjában jártak, Orbán Viktor ugyanis megkapta az entitás legnagyobb kitüntetését.

A boszniai szerb sajtóban egy ideje vannak arra utalások, hogy készülődhet egy nagyobb gazdasági kooperáció, ami a boszniai szerb területen található nyersanyagok, akár lítium közös kitermelését alapozhatná meg.

A lítium az elektromos járműveket tápláló akkumulátorok fontos nyersanyaga, szűk kapacitásai és jellegzetes fehér színe miatt fehér aranynak is nevezik.

Szaporodnak a jelek

A témáról a legátfogóbb írást az Átlátszó Vajdaság készítette június végén. Ebben a cikkben sok pontos információ is volt a boszniai szerb lítiumlelőhelyről, de kezdjük előbb azzal, hogy gyűjtésünk szerint milyen elejtett megjegyzések utaltak arra, hogy valami komolyabb készülődhet. Amikor Szijjártó Péter idén január végén meglátogatta Milorad Dodikot, a boszniai szerb politikusnak – a kinti Szabad Európa cikke szerint – volt egy bonyolult körmondata, miszerint: „Az egyik projekt, ami a Boszniai Szerb Köztársaság és Magyarország jövőbeni együttműködését fogja képezni, a bányakincsek kiaknázásáról szóló stratégia kidolgozásával kapcsolatos.”

Ehhez képest három hónappal később volt az a kettős látogatás, amikor egy nagyobb szabású közös gazdasági fórumot is tartottak, itt Radovan Višković, az RS miniszterelnöke beszélt: „Az előttünk álló időszakban magyar partnereinkkel közösen képesek leszünk kiaknázni mindazokat a kincseket, amelyek Ozren, Lopari, Jezero, Mrkonjić Grad, Rudo, Čajniče és Zvornik környékén találhatók.”

A Magyarországon vélhetően nem igazán ismert településnevekre érdemes rákeresni, Bosznia-Hercegovina északi, szerb részein, gyönyörű hegyek között találhatóak, de mi elsősorban azért soroltuk fel őket, mert közülük egynek, Loparinak nagy jelentősége lesz a cikkünkben.

A felsorolt nyilatkozatok célzottan nem utaltak lítiumra vonatkozó együttműködésre, de jelenleg mind Szerbiában, mind a Boszniai Szerb Köztársaságban nyersanyagfronton ez a legizgalmasabb fejlesztés, és a nagy boszniai lelőhely Lopariban található.

A nagy szerb lítiumvita

Az szinte természetes, hogy mind Szerbiában, mind a Boszniai Szerb Köztársaságban vita és hatalmas tiltakozás jellemzi az új bányák ügyét, hiszen a nagy lítiumkincsekkel rendelkező országokban az a tapasztalat, hogy a kitermelés hatalmas környezetterheléssel jár. Így a szerbek is joggal aggódnak a tájsebek, a potenciális földcsuszamlások, a vízfogyasztás és a feltételezhető későbbi vízszennyezések miatt. (A lítiumbányászat hatásairól és a lítium-ion akkumulátorok működéséről itt írtunk bővebben.)

Ugyanakkor a kitermelést, legalábbis a szerbiait azért az EU is támogatná. Az ügyben megszólaló politikusok szavakban mindig fontosnak mondják a maximálisan zöld hozzáállást, de nekik az európai akkumulátorgyártásban nélkülözhetetlen, viszont a kontinensen alig fellelhető lítium is nagyon fontos.

Szerbiában sokan megfordultak mostanában a lítiumbánya ügyében, a Politico tudósítása alapján még júliusban Olaf Scholz német kancellár és Aleksandar Vučić szerb elnök például aláírtak egy dokumentumot. De logikus lenne a magyar szerepvállalás is, hiszen Magyarország akkumulátorgyártásban valóban nagyhatalom már ma is, és még inkább az kíván lenni.

A lítiumból Szerbia nyugati, Jadar régiójában van nagyobb mennyiség. A részletekbe nagyon nem megyünk bele, de azt érdemes figyelembe venni, hogy a régóta ismert lelőhelyről egyszer már kimondta Szerbia, hogy azt nem szabad kitermelni. Ennek ellenére most leporolták a tervet, amit Olaf Scholz német kancellár, illetve Maroš Šefčovič, az Európai Bizottság alelnöke is üdvözölt. Nem véletlenül, a kontinens egyik legnagyobb potenciális lítiumbányája (egy másik nagyobb készlet található a cseh–német határnál) segítené az európai szuverenitást, amitől jelenleg nagyon messze állunk, a világon akkumulátoraiban felhasznált lítium túlnyomó része dél-amerikai országokból és Ausztráliából jön.

Šefčovič és Dubravka Đedović Handanović, Szerbia bányászati és energiaügyi minisztere a Rio Tinto brit–ausztrál bányászati konzorciummal képzeli el a lítium uniós ellátási láncát. A projekt annyira már előre is szaladt, hogy a leendő felhasználók is ismertek. Ők – legalábbis a tervek szerint – a német Mercedes-Benz és a francia–olasz Stellantis (a Fiat, Alfa Romeo, Citroën, Lancia stb. gyártója) autógyártók lehetnének.

Az említett környezetvédelmi aggályok elég erősek, de Szerbia közvéleményét az is zavarja, hogy az EU nem szívesen fogadná be őket, de a természeti kincseik kellenének a blokknak. A szerb ellenzéket pedig az zavarja, hogy Aleksandar Vučić nagyon nyüzsög, konkrétan kihirdette, hogy személyesen felügyelné a projektet. A szerbek közül sokan tehát látványosan utálják a projektet, de azért egy 6 milliárd eurós új beruházásról nehéz politikusként lemondani.

Magyarországon a Mol-csoport kezdett kísérleti lítiumkitermelésbe Pusztaföldváron, amiről a Portfolio írt részletesen. A kitermelésének alapvetően kétféle technológiai lehetősége van, a szerb és a boszniai projekt egy bányászati, több környezeti kockázattal járó, de nagyobb mennyiségekhez vezető technológia, a magyar mintaprojektben is alkalmazott másik technológia a geotermikus vizekből nyer ki lítiumot. Ebben a Mol szerint kisebb a környezeti kockázat, de drágább is, a legutóbbi nyilvános hírek alapján még vizsgálták, mennyire lenne gazdaságos a projekt. Mindenesetre ha végül kitermelik a hazai mennyiséget, az korábbi számítások alapján maximum a belső villanyautó-kereslet akkujaihoz lehet elég.

Eközben Boszniában

De hogy a képbe a Boszniai Szerb Köztársaság? Az Átlátszó cikke nagyon pontosan bemutatja, hogy a boszniai szerbek valójában hasonló cipőben járnak: találtak lítiumot, a lakosság és a környezetvédők tiltakoznak, de Milorad Dodik egyelőre mindenféle trükkel zöld utat adott a kitermelésnek. Maga az érintett Lopari település – a polgármesterrel az élen – ugyan bőszen tiltakozott a bánya ellen, de a polgári kezdeményezéseket eddig elutasította az autoriter vezetésű állam.

A lelőhely, Lopari amúgy szinte szomszédos a szerb lelőhellyel, csak a határ túloldalán található a Majevica-hegyen, Bosznia-Hercegovina északkeleti részén. A Dinári-hegységben járunk, a határ szerbiai oldalán húzódó rész neve pedig Iverak-hegy, ott terül el a szerb lítiumforrás, vagyis a Jadar-völgy. Milorad Dodik szerint a 25 négyzetkilométeres boszniai nyersanyag-kitermelési területen található ásványkincsek 15 milliárd euró értékűek, és a kitermelésük a következő ötven év folyamán valósulhatna meg.

A boszniai ásványkincsek geológiai kutatását a svájci Arcore AG vállalat horvát leányvállalata végezte. A svájci cég is Zugban van bejegyezve, mint a fél világ nyersanyagcégei és energiakereskedői (például a magyar hátterű MET is). Az Arcore a tőzsdén is jegyzett kanadai Rock Tech Lithiummal partnerségben szeretne majd termelni.

Dodik már üdvözölte az EU és Szerbia közötti memorandumot és hozzátette, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság is készen áll és hajlandó részt venni Szerbiával együtt ebben a partnerségben. Azt is mondta még, hogy

„magyar partnereikkel együtt figyelemmel követik a szerb kormány erre vonatkozó döntéseit”.

Egyelőre tehát arról nincsen szó, hogy a szerb és a boszniai szerb projekt egy kézben lenne, de azért a két entitás, vagyis Szerbia és az RS nagyon szeretnek együttműködni, nemrég aláírtak egy, a szerb nép egységéről szóló állásfoglalást is.

Magyarország potenciális szerepe

Hogy jöhetne a képbe Magyarország? Mint láttuk, Dodik már nyilvánosan is behozta a sztoriba a magyar szerepvállalást, a felek diplomáciai viszonya adott, a vezető politikusok állandóan találkoznak, és Magyarország gyakran nyugati szemmel nehezen érthető politikai gesztusokat tesz a boszniai szerbeknek. Ezek közül a legkínosabb az volt, amikor május 23-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése a boszniai szerbek által a helyi bosnyákok ellen elkövetett 1995-ös srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjáról szavazott. A határozat értelmében a jövőben július 11-én lesz a nemzetközi emléknap, de Magyarország – egyedüli EU- és NATO-tagként – nem szavazta meg a határozatot.

Azt ugyan nehéz lett volna megmagyarázni, hogy mi más lett volna Srebrenica, mint népirtás, de Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter nem is ezzel érvelt, hanem azt vitatta, hogy egy ilyen határozat harminc esztendő múltán hozzájárul-e a nyugat-balkáni térség nyugalmához és békéjéhez, vagy ellentéteket szít a Nyugat-Balkánon. Azt aligha kell taglalni, hogy a magyar véleménynek milyen negatív visszhangja volt a bosnyákok körében.

A diplomáciai vonalon felül Magyarország sokszor segített Dodikéknak pénzügyileg például támogatási pályázattal, tízéves, nagyon kedvező hitellel, de konkrét energetikai projektekbe is bejelentkezett már az amúgy elég rendezetlen szabályozású és megbízhatatlan pénzügyi viszonyairól ismert országban. A trebinjei naperőmű esélyeit árnyalja, hogy Lugos Roland üzletembernek fő cégének (Optimum Solar) felszámolása miatt súlyos nehézségei vannak. De felmerült a magyar szerep több megújuló projektben, amelyek korábban német pénzből indultak el, de megvalósításukat Németország felfüggesztette. Ilyen volt a Hrgud szélerőmű Berkovićiban, illetve a Gradiška szennyvíztisztító projekt. Egy helyi cikk pedig arról írt augusztus 16-án, hogy

„a magyarországi Mezei-Vill Kft. különösen érdeklődik a vasérc bányászata és kitermelése (Prijedor környékén) valamint napenergiával kapcsolatos projektekben való részvétel iránt”.

Nehéz terep

Mindenesetre mielőtt nagyon beleélnénk magunkat a nagy barátságon alapuló együttműködésbe, a jövő magyar külpiaci projektjeibe: azok, akik próbáltak már arrafelé üzletelni, óvatosságra intenek. Tény, hogy vannak olyan lelkes úttörők, akik hisznek a régióban, de még ők is gondként említik a helyi korrupciót, az „ultrabonyolult” szabályozást, amelyben keverednek a mindenféle önkormányzati, boszniai szerb, illetve közös állami szabályok, amelyek egymásnak olykor ellentmondanak, vagy megemlítik a súlyos etnikai konfliktusokat, a munkaerő képzetlenségét és az ígéretek illékonyságát.

Magyarországnak biztosan nagyon jól jönne a most a kormány oldaláról „baráti” területen fellelhető lítiumhoz való hozzáférés, de erről egyelőre nagyon korai beszélni, a Boszniai Szerb Köztársaság még nem írt ki pályázatot a lítiumkitermelésére. Ugyanakkor egy kis helyi lap, Bijeljina város portálja nemrég arról írt, hogy Petar Đokić, a Boszniai Szerb Köztársaság energiaügyi és bányászati minisztere találkozott Lantos Csaba magyar energiaügyi miniszterrel, Holicza Péterrel, a minisztérium EU-ügyekért felelős helyettes államtitkárával és Horváth Gergellyel, az MVM igazgatójával. Itt megerősítették a kölcsönös készséget a Boszniai Szerb Köztársaság és Magyarország közötti együttműködés folytatására, amelyről a cikk szeptemberre prognosztizált írásbeli megállapodást.

„Kölcsönös az érdeklődés a bányászat területén való együttműködésre. A jelenlegi eredményeink fényében ez különösen geológiai felmérésekre vonatkozik a Boszniai Szerb Köztársaság területén. A magyarok jelenleg tanulmányozzák a nekik bemutatott projektek megvalósíthatóságát” – mondta a találkozó után Petar Đokić.