Kell-e félnünk az MVM kínai hiteleitől?
2024. február 1. – 04:59
Állami hátterű kínai bankok finanszírozzák a magyar költségvetést – lehetett olvasni a napokban az MVM kínai hitelkerete kapcsán. Igen, ez így van, de azért, ha megvizsgáljuk a hátteret, az is kiderült, hogy ebben nincs nagy újdonság. De vajon valóban a kínai hitel révén tudott az MVM a magyar államnak 309 milliárd forintos osztalékelőleget fizetni?
Január 30-én röppent fel a hír, hogy 2022 őszén az MVM Zrt. az egyik legnagyobb kínai bankkal, az ICBC-vel, pontosabban annak osztrák leányvállalatával kötött 100 milliárd forintos hitelkeret-megállapodást. A szerződést korábban nem hozta nyilvánosságra az MVM, csak miután Jávor Benedek, a Párbeszéd politikusa kikérte a megállapodást az állami cégtől.
Ebből kiderült, hogy az MVM hatszor hívott le 100 és 250 millió euró közötti összegeket, amiket aztán néhány héten, illetve hónapon belül törlesztett. Az utolsó ilyen tételt azonban, amit tavaly december elején jegyeztek le, még nem fizették vissza. Ez a tétel nem sokkal azután érkezett, miután tavaly novemberben az MVM 309 milliárd forintos osztalékelőleget fizetett be a költségvetésbe.
Milyen következtetéseket lehetne ebből levonni? Hogy a kínai állam által felügyelt bank közvetetten finanszírozza a magyar költségvetést, az MVM pedig csak a hitel segítségével tudta befizetni a költségvetésbe a rendkívüli, 309 milliárd forintos osztalékelőlegét tavaly novemberben. Nesze, neked fideszes szuverenitásvédelem, mondhatnánk.
Természetesen mindegyik megállapítás helytálló lehet, de azért az erős felütések mellett talán megér a kérdés egy kicsit árnyaltabb tálalást is.
Az MVM hitelei
Az MVM jellemzően nagyon sokféle hitellel dolgozik, ezek között van magyar állami, kereskedelmi banki, szupranacionális fejlesztési banki hitel is. Utóbbi kifejezetten fontos, és elsősorban az Európai Beruházási Bankot, az EIB-t jelenti, de korábban az MVM adósodott el a „kémbankként” elhíresült orosz irányítású IIB (Nemzetközi Beruházási Bank) felé is. Egy hatalmas energiacégnél ugyanis mindig vannak olyan nagyon hosszú távú (akár 30-50 éves) fejlesztések és megtérülések is, amelyek a kereskedelmi bankok logikájába nehezebben illeszthető be. Bár az ICBC esetében is hasonló a helyzet, de itt mégsem erről lesz szó.
Az, hogy az MVM nemcsak nyugati, de keleti bankok (korábban orosz, aztán inkább kínai) finanszírozását is igénybe veszi, azzal is indokolható, hogy a diverzifikáció eleve nem baj, de az MVM életében vannak még fosszilis energiához kötődő feladatok is, ezek az orosz, vagy a kínai intézményi bankoknál átmennek, az egyre zöldülő Nyugaton már kevésbé. Vagyis amikor megújuló projekteket vagy okosmérőket, esetleg digitalizációt kell finanszírozni, jöhetnek a nyugati bankok, amikor a magyar fosszilis energetikai infrastruktúra fejlesztéséről (például a földgázelosztó rendszer korszerűsítéséről) van szó, akkor keleti intézményekkel is érdemes kapcsolatba kerülni.
Itt most nem nyitjuk ki az RRF-források kérdését, de azért halkan megjegyezhetjük, hogy amennyiben a magyar politika olyan lenne, hogy megkapnánk a helyreállítási forrásokat, amelyeket nagyrészt energetikai fejlesztésekre lehet fordítani, akkor eleve sokkal kevesebb hitelre lenne szükség.
A kínai vonal
A Telex úgy tudja, hogy az MVM életében sem a kínai, sem konkrétan az ICBC-kapcsolat nem új keletű. A kínai kapcsolat a Bank of Chinával indult. Azóta kétféle kínai hitelt vett fel a cég (a single lending az egy hitelezőtől érkező pénz), emellett vannak több bank által összeadott szindikált (vagy klub-) hitelek is.
A kínaiakra az jellemző, hogy nem nagyon lehet őket másokkal összepárosítani, más a dokumentáció, fontosabb a hitelezésnél a legfelsőbb politikai kapcsolat, mint egy nyugati, tisztán pénzügyi jellegű megállapodásnál.
Ugyanakkor forrásaink szerint arra azért nem kell újdonságként rácsodálkozni, hogy kínai pénz finanszírozza a magyar államot vagy a magyar állam céljait. Az ÁKK szokott Ázsiában devizakötvényt kibocsátani, de mint arról korábban a Telex is beszámolt, a 4iG és az állam nagy közös Vodafone-felvásárlásában is volt szerepük a kínai forrásoknak.
Az Államadósság Kezelő Központ kifejezetten büszke is volt arra, hogy a világon első szuverén szereplőként elment Kínába, és jüanban denominált zöld pandakötvényt bocsátott ki. A kissé gyerekes kifejezés nem magyar találmány, a nemzetközi kötvénypiacon sok ilyen bárgyú elnevezés van. A kínai kötvényeket pandakötvénynek hívja a szakma, a japán kötvényeket szamurájkötvénynek, az amerikait jenkikötvénynek, a mexikóit pedig tequilakötvénynek. Akit esetleg ez a piac mélyebben érdekel, itt található egy részletes elemzés.
Magyarország többféle pénznemben gyűjt forrásokat, igaz, azok hamar összehasonlíthatóak lesznek, mert az ÁKK a jent, jüant, dollárt is euróra swapolja (cseréli).
A devizaadósság mértéke, azon belül a jüankibocsátás aránya alapvetően matek, egy optimalizációs modell alapján valósul meg. Ilyenkor azt számolják, hogy mibe kerül a forintadósság, mibe kerülne a különféle devizaadósság.
A különböző kínai forrásokban négy, de inkább három banknak van kiemelt szerepe. A kínai „policy bankok” hivatalosan kereskedelmi bankok ugyan, de fejlesztési célokat vagy export-importot is ösztönöznek, így kínai állami célokat is szolgálnak.
A policy bankok
A négy nagy kínai „policy bank” – vagyis valamilyen állami gazdaságpolitikai célt szolgáló beruházási bank – ma a világ négy legnagyobb bankja, egyenként is 4100-5700 milliárd dolláros, szinte felfoghatatlan mérlegfőösszeggel dolgoznak, méret szerinti sorrendben róluk van szó:
- ICBC (Industrial and Commercial Bank of China),
- CCB (China Construction Bank),
- ABC (Agricultural Bank of China),
- BOC (Bank of China).
Ezek magáncégek, de mindegyikben jelentős az állami tulajdon. Pekingi központtal működnek, a bankvezetőknek gyakorlatilag a kormányzati és párthierarchiában is fontos helyük van, gyakorlatilag egy policy bank elnöki széke egy miniszteri posztnak felel meg. Itthon az ICBC, a CCB és a BOC igen aktív az agrárbank kevésbé.
Mi a helyzet az osztalékkal?
Rendkívül érdekes gyanú az, hogy a magyar állam valójában hitelt használt arra, hogy rendkívüli osztalékelőleget fizessen magának az MVM-en keresztül. Ez a kérdés valamennyire egy jobb zseb, bal zseb kérdés az állam felől. Osztalékelőleget eredményből vagy eredménytartalékból lehet fizetni. Az MVM-nek volt eredmény-tartaléka, igaz ahhoz, hogy effektíve pénze is legyen az osztalékelőleg kifizetésére, vagy a túlzott terhet jelentő osztalék utáni működésre, kelhetett számára hitel.
Nagyjából persze mindegy is ez, hiszen mindenképpen torz optikákról beszélünk. Vagyis az, ha az MVM szép nagy eredményt ér el, csak azért lehet, mert a rezsicehet, vagyis a lakosságnak olcsón átadott gázt és áramot, a költségvetés Rezsivédelmi Alapja állja.
A 309 milliárd forintos osztalékelőleg közkeletű magyarázata vagy az, hogy kellett a pénz a (még meg sem valósult) reptérvásárlásra, vagy jól jött a kifizetés a 2023-as hiánycél tartásához, de valójában az is lehet, hogy az MVM kasszáját óvatosságból túlságosan is feltöltötte az állam a rezsialapból. Hiszen 2023-ban már érdemben visszaestek az energiaárak, nem volt olyan drága az MVM-nek például a gázimport.
Ha pedig ez a logika az igaz, akkor az osztalékelőleggel az állam tényleg csak visszaszedte a pénzt az állami cégtől, vagyis a jobb zsebből került a pénz a bal zsebbe. Mindenesetre nagyon jó lenne, ha ezekről a folyamatokról, hitelekről, valóban transzparensen adna tájékoztatást a magyar állam és hatalmas cége, az MVM.