A magyar állam kínai zöld kötvényének háttere

Magyarország megbízta a Bank of China pénzintézetet kínai jüanban denominált zöld szuverén Panda kötvény kibocsátásával, ami a jövő héten már le is zárulhat – jelentette be Kurali Zoltán, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója a Reuters hírügynökségnek. A Panda fantázianév Kínának szól, a japán kötvényeket például Szamurájnak hívják, biztos vannak még ilyen nevek, bár a német, svájci vagy amerikai kötvényekre inkább csak bevezetésre javaslom a sör-, fondü- vagy a cowboykötvény elnevezéseket. A Reuters cikkét mindenesetre az MTI idézte, hozzátéve, hogy ez lesz a kínai hatóságok részéről jóváhagyott első zöld szuverén kötvénykibocsátás.

Elaprózni

A magyar adósságkezelésben többféle trendet lehet mostanában megfigyelni, diverzifikálunk, hosszítunk, és ha jó a klíma, gyorsan próbálunk lépni. Mit jelentenek ezek?

Magyarország most alapvetően négy devizapiacon van jelen mint kibocsátó, vagyis négy pénznemben gyűjt forrásokat, ezek

• a forint,
• az euró,
• a jen
• és a jüan.

Minden pénznemben ugyanazt a vázat használjuk, elemzések, tájékoztatók, riportrendszer, road show, de minden piac más, és az a cél, hogy szélesítsük a Magyarországot finanszírozó befektetői csapatot, ne legyen akkora kitettség egy banknak, egy országnak, egy befektetői körnek.

A devizaadósság amúgy arányaiban nem túl nagy, 20 százalék alatti, és ahogy a szakemberek mondják, ez bőven egészséges, mert a devizaadósság inkább akkor veszélyes, ha nagyon nagy arányt képvisel, illetve olykor sok pénzt kell gyorsan visszafizetni, de az Államadósság Kezelő Központ folyamatosan próbálja kitolni az átlagos hátralevő futamidőt.

Amikor lehet

Beszéltünk tehát diverzifikációról és beszéltünk hosszításról, de van egy harmadik trend is. Hosszú buszos utazásoknál van az a bölcsesség, hogy nem akkor kell könnyíteni magunkon, amikor már kell, hanem amikor a busz megáll, és van rá lehetőség. Vagy hogy egy másik mondást idézzünk, amikor ingyen adják a krumplit, akkor oda zsákkal érdemes menni.

Mindez az adósságkezelésben talán így hangzik:

„Amikor van a piacon olcsó pénz, azt el kell hozni.”

Ha megfigyeljük az ÁKK mozgásait az elmúlt két évben, legyen szó forint- vagy devizaadósságról, az volt a fő trend, hogy amikor közeledett egy kötvény lejárata, előtte pár hónappal az ÁKK kiment a piacra, elkérte a refinanszírozáshoz szükséges pénzt, így amikor elérkezett valóban a lejárat, már volt miből visszafizetni az adósságot.

Kurali Zoltán a Reutersnek arról beszélt, hogy

„a kibocsátás célja, hogy Magyarország biztosítsa a folyamatos piaci jelenlétét Kínában”.

Ez alighanem arra utal, hogy az idén lejár egy jüankötvény, ezt pótolhatja már előzetesen a Panda.

„A korábbi években általában 1-2 milliárd jüan (1 milliárd jüan = 157,4 millió dollár) kötvénykibocsátással jelentkeztünk Kínában, ez a mostani valószínűleg az 1 milliárd jüanhoz lesz közelebb, de ez még nem végleges”

– derült ki.

A kedvező elegy

A devizaadósság mértéke, azon belül a jüankibocsátás aránya alapvetően matek, egy optimalizációs modell alapján valósul meg. Ilyenkor azt számolják, hogy mibe kerül a forintadósság, mibe kerülne a devizaadósság.

Itt annyi az előrelépés a korábbi rezsimhez képest, hogy korábban volt időszak, amikor veszélyesen nagy volt a devizaadósságunk, majd jött ennek az erőszakos reparációja, amikor átpolitizáltan csakis az önfinanszírozás (forintadósság) jött szóba. Pedig nyilván a helyes metódus az arany középszer, annyi forint- és annyi devizaadósság kell, hogy a keverék, az elegy optimális legyen.

Nehéz leállni

Az természetesen semmiképpen sem öröm, hogy mindenféle okból a magyar adósság mostanában nőtt. Ennek több összetevője is van:

• járványügyi válságkezelés, egészségügyi költések, munkahelymegtartások, támogatások;
• gazdaságélénkítés, az előző ponthoz kapcsolódva ezek olyan lassabb átfutású beruházások, aminek van egyfajta tehetetlensége;
• választási logika, mint például az adó-visszatérítés, még ha azt nem is lehet tudni, hogy vajon egy ilyen ajándék hány embert győz meg a választási preferenciájában.

Emellett természetesen vannak olyan adósságelemek, amelyek többféle klaszterbe is besorolhatóak. A nyugdíjemelés vagy a bérrendezés a magas infláció idején indokolt, csak azért ez is drága, még ha az állam a magasabb árakból (vagyis az inflációból) nyer is, mert ilyenkor több a forgalmiadó-bevétel.

Hozamok

Mint az MTI a Reuters nyomán írja,

„az elmúlt hetekben megugrottak a forintban denominált államkötvények hozamai, miután felerősödtek a globális gazdaság kilátásaival kapcsolatos bizonytalanságok a koronavírus-járvány új hulláma miatt, és a magyar jegybank többször kamatot emelt a megugrott infláció visszaszorítása érdekében”.

Magyarország múlt héten csütörtökön 4,28 százalékos átlaghozam mellett adott el 5 éves és 4,60 százalékos átlaghozam mellett 10 éves lejáratú államkötvényeket. Kedden ennek a két papírnak a hozama alacsonyabb, 4,09 százalék, illetve 4,36 százalék volt az ÁKK adatai szerint. Kurali Zoltán a hozamcsökkenéssel kapcsolatban kijelentette: hogy mára a hozamok egyensúlyi szintre kerültek.

Rugalmas tervezés

A magyar államadósság tervezése mindenesetre elég képlékeny, mindig van egy érvényes terv, és mindig vannak kockázatok, az infláció, az árfolyam, valami frissen belengetett nagyobb kormányzati kiadás.

A kibocsátásokat tervezőknek mindig az a céljuk, hogy a jövő minél olcsóbban legyen könnyen tervezhető. Ha jó a piac, akkor gyorsan meg kell hosszabbítani a kötvényeket, vagy újra kell kötni a jövő lejáratait, előre kell hozni a refinanszírozást

Ez persze biztosan valami nagyon bonyolult modell, de a kérdés így egyszerűsíthető le:

• Ha az ÁKK előre néz, és a sokféle tényezőből azt szűri le, hogy majd inkább lefelé mennek a hozamok, akkor kivár, mert később jobb áron tud eladósodni.
• Ha azonban azt várja, hogy majd inkább felfelé mennek a hozamok, akkor érdemes előrébb hozni a kibocsátásokat.

Az utóbbi időben rendre ez volt a trend, vagyis egyszerre kellett több igényre is forrást találni, de egyszerre kellett még a jövő igényeit is kicsit már előre bezsákolni.