242 nap után a minisztérium gondolt egyet, és elárulta, mi alapján végezték ki a katás adózást

Adót csalnak, nem lesz nyugdíjuk, nem adóznak eleget, igazából alkalmazottak – a katatörvény átírásakor ilyen érvek hangzottak el amellett, hogy a legtöbb használót kizárjanak a katás adózásból. Az érveket csak számokkal nem támasztották alá, amiket ezért kikértünk a Pénzügyminisztériumtól. Most megkaptuk a grafikonokat, amikből kiderül, hogy:

• évről évre egyre többen váltottak a katára, akik előtte nem vállalkozók, hanem alkalmazottak voltak;
• a kata 12 milliós felső határa miatt rengeteg adótól esett el az állam;
• és a katások a jövedelmük döntő többségét nem magánszemélyektől, hanem cégektől szerezték;
• a sokat szajkózott tömeges csalásoknak viszont továbbra sincs nyomuk.

Emlékszik még valaki, hogy mi volt a kata? Egy adózási forma, amivel nagyon egyszerűen, minden hónapban ugyanazt az összeget befizetve lehetett adózni egyéni vállalkozóknak. Ezt az adózási formát még a Fidesz vezette be, és egyszerűsége, valamint az alacsony adómérték miatt több százezren használtak.

Tavaly nyár elején a kormány környékéről elkezdtek szállingózni a vélemények, hogy a kata rendszerét át kell alakítani. Ezzel a szándékkal sokan egyetértettek, hiszen addigra elterjedt, hogy rengetegen a rendesen bejelentett munkaviszonyuk helyett adóznak katával, egyszerűen adóoptimalizálási céllal.

A kormány végül szokatlan gyorsasággal és határozottsággal július 11-én hétfőn benyújtotta a kata átalakításáról szóló törvényjavaslatot, amit mindenféle társadalmi vitát megelőzendő már másnap, július 12-én el is fogadtak. Csakhogy a korábbi elképzelésekkel szemben nem a visszaéléseket szűrték ki a rendszerből, hanem egészen egyszerűen kivégezték a katát: az új törvény értelmében ugyanis szeptember óta csak azok katázhatnak, akik kizárólag magánszemélyeknek nyújtanak szolgáltatásokat, ez pedig elég kevés ember. Az egyetlen kivételt a kormány régi barátai, a taxisok jelentik.

A törvény megszavazása több százezer embert érintett elég kellemetlenül, akik közül sokan a következő napokban tüntetéseket szerveztek, többször lezárták a Margit hidat, őket a rendőrök egyszer elektromos sokkolóval oszlatták fel. A tüntetések később elhaltak, a volt katások nagy része pedig szitkozódott egy jót, keresett egy könyvelőt, és áttért egy másik adózási nemre.

De miért?

A páratlanul gyors törvényhozás rengeteg embert meglepett, és ebben az időben mindenkit az érdekelt: mégis mi alapján döntöttek a kata kivégzéséről. A kormány sok problémáról beszélt, ezek közül az egyik a „tömeges adócsalás” volt, úgyhogy egymással párhuzamosan több médium megpróbált utánajárni ezeknek az állításoknak. A 24.hu és az Mfor.hu például a NAV-nál érdeklődött, hogy valóban tapasztaltak-e tömeges adócsalást, a hónapokkal később kiadott válaszokból pedig az derült ki, hogy ebből semmi nem igaz.

A törvény elfogadása idején mi is küldtünk több helyre kérdéseket, de miután kielégítő választ nem kaptunk, két nappal később, július 14-én közérdekű adatigényléssel fordultunk a Pénzügyminisztériumhoz. A következő kérdéseket tettük fel:

• Készült-e előzetes hatásvizsgálat és döntés-előkészítő anyag a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló, T/583 törvényjavaslathoz?

Amennyiben igen:

• Mely szervezeti egység készítette ezeket?
• Dátum szerint mikortól meddig, mennyi idő alatt készültek el?

Ezenkívül kértük, hogy magát a hatásvizsgálat és a döntés-előkészítés eredményeképpen elkészült beszámolót, dokumentumot küldjék el nekünk.

Nem siették el a válaszadást

Az eredetileg 15 napos válaszadási határidőt a minisztérium a veszélyhelyzetre hivatkozva kétszer is meghosszabbította, majd 97 nappal később egy tanulmány helyett elküldtek egy első blikkre nagyon ismerősnek tűnő szöveges választ. Kis kereséssel kiderült, hogy a választ Tállai András előterjesztői nyitóbeszédéből és Varga Mihály az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványából ollózták össze. Erről itt írtunk többet.

A katatörvény benyújtása idején szikkasztó forróság volt Budapesten, a tüntetések alatt ömlött a forróság a betonból. Aztán teltek-múltak a napok és a hetek, ősz lett, később tél, ugyanazok az utak lefagytak, aztán jött a tavasz, és megint felolvadtak. Így ért minket március 13-án hétfőn, 242 nappal a közérdekű adatigénylés benyújtása után derült égből villámcsapásként, hogy a Pénzügyminisztérium elküldte azt a dokumentumot, amit a katatörvény átalakításához kapcsolódó döntés-előkészítéshez készítettek.

A dokumentum igazából egy hatoldalas Power Point-prezentáció ábrákkal, amit egy az egyben közlünk.

Ennyien csinálták

Az első dián a katát használók száma látszik a 2013-as bevezetés óta havonta. Az ábra nem árul el semmi titkot: a katázók létszáma kilenc éven keresztül folyamatosan nőtt, körülbelül 50 ezerről 400 ezer fölé, szinte nem is volt olyan hónap, amikor csökkent volna.

Ennyit vittek haza

Amikor a katát 2013-ban bevezették, a bevételek éves értékhatára 6 millió forint volt. Négy évvel később, 2017-ben ezt 12 millió forintra emelték, amivel már egész szép summát lehetett legálisan hazavinni havi 50 ezer forint adóval. A következő ábra azt mutatja, hogy a kisadózók közül mennyien milyen bevételt jelentettek be 2016-ban, a hatmilliós határnál, és 2021-ben, amikor már 12 millió forint volt a határ.

Az ábrán látszik, hogy a határérték alatti legfelső sávban mindkét esetben elég sokan voltak, ezt leszámítva viszont a kis jövedelemtől a nagyig sávonként csökkent a kisadózók száma. Az is elég jól leolvasható, hogy öt év alatt megjelent egy csomó magasabb jövedelmű katás is, több tízezren voltak olyanok, akik 6–12 millió között kerestek.

Ennyi adókiesés volt

A következő ábrán az látszik, hogy mennyi adót fizet be egy munkaadó és egy munkavállaló összesen, ha a munkavállaló 14 millió forint bevételt hoz a cégnek. Az egyik változatban ebből 9 milliót számolnak el a katás kisadózónak, a másikban 12 milliót.

A számítás arra jut, hogy a két forgatókönyv között elég nagy különbség van: ha csak 9 milliót számolnak el a katás adózónak, akkor összesen 1,73 millió adót fizetnek be, ha viszont 12 millió elszámolható nála, akkor 1,05 milliót. Ez azt jelenti, hogy közel 700 ezer forint adóbevételtől eshet el az állam egy ilyen esetben.

Ennyi nyugdíjat kaptak volna

A katázással kapcsolatban leggyakrabban felmerülő probléma a nyugdíjazás kérdése volt. Ez rengeteg katást foglalkoztatott, és nagyon sokan szerették volna, ha tavaly úgy alakítják át a katát, hogy rendezni tudják a nyugdíjjárulék fizetését és ezzel együtt a nyugdíjalap számítását is. A következő dián bal oldalon az látszik, hogy a katás vállalkozások ellátási alapja hogyan viszonyul a minimálbér ellátási alapjához, jobb oldalon pedig az, hogy ez mennyi nyugdíjat fog jelenteni.

Az ábrán látszik, hogy a legtöbbek által használt, 50 ezer forintos adóalap bevezetésekor a minimálbér adóalapja 80 százalékának felelt meg, a minimálbér emelésével együtt viszont ez lecsökkent annak 60 százaléka környékére. A jobb oldalon az látszik, hogy ez mennyi nyugdíjra számítható át: a minimálbér 80 százalékának megfeleltethető ellátási alap a minimálbérért járó nyugdíj 64 százalékát éri, a 60 százalékos ellátási alap viszont már csak 36 százalékos nyugdíjat. Magyarul a katások, akik jóval a minimálbér alatt adóztak, csak gombokra számíthattak (volna) egyszer, amikor nyugdíjasok lesznek.

Erre használták

Már évekkel korábban felmerült, hogy a katások egy része bejelentett munkahely helyett használja ezt az adózási nemet és valójában „vállalkozóként” csak egy vagy két cégnek számláznak. Ezt a kormány 2021-ben megpróbálta kiszűrni és bevezette, hogy a rendes katás adózással egy cégnek csak hárommillió forint értékben lehet adózni. Ezzel a megoldással azonban végül a kormány sem elégedett meg, ezért a cégeknek való számlázást teljesen kiszűrték. Ezt viszont megelőzte egy felmérés arról, hogy ez melyik szakmákban milyen arányban történik.

Az ábrán jól látszik, hogy milyen szakmákban katáztak a legtöbben, és az is, hogy ők általában mennyit kerestek magánszemélyektől és mennyit cégektől. Az első helyen álló fodrászokat leszámítva pedig az látszik, hogy szinte minden szakmában durva többségben voltak az elsősorban cégeknek számlázó katások.

Ezt csinálták korábban

A legfontosabb ábra ezek közül talán a következő lehet, ami azt mutatja, milyen állományban voltak a katások, mielőtt katázni kezdtek. Az ábrán sárgával azok látszanak, akik előtte is egyéni vállalkozók voltak, feketével azok, akiknek bejelentett munkaviszonyuk volt, ez a két csoport teszi ki a döntő többséget.

A grafikonon látszik, hogy a kata bevezetések az arra váltók nagyon nagy része, közel kétharmada korábban is vállalkozóként volt bejelentve, míg a munkaviszonyban dolgozók aránya húsz százalék alatt volt. Az évek során ez megfordult,

és 2021-re már a katára váltók közel felét tették ki, akik korábban munkahelyen dolgoztak, és körülbelül csak negyedét, akik korábban vállalkoztak.

Ez az ábra megerősíti azt a korábban is ismert elképzelést, ami szerint az utóbbi években egyre többen váltottak munkavállalói státuszból katázásra. Arra viszont nem ad választ, hogy ők tényleg egyéni vállalkozásnak megfelelő tevékenységbe kezdtek ezzel, vagy csak adóelkerülés céljával váltottak erre az adózási formára. Az, hogy mennyien „csaltak” a katával, a fenti ábrák közül egyből sem derül ki.

Bármit csinálhattak volna vele, kivégezték

A kata átalakítása a 2013-as bevezetése óta folyamatosan terítéken volt, de 2017-ben inkább csak kibővítették azt. A régóta emlegetett visszaélések visszaszorítására nem nagyon tettek lépéseket, pedig:

• hatékonyabban szűrhették volna azokat, akik csak egy vagy két cégnek adnak számlát;
• és megemelhették volna az 50 vagy 75 ezer forintos adót úgy, hogy abból tisztességes nyugdíjat számolhassanak majd egyszer.

Ezzel a két lépéssel mindkét fenti problémát megoldhatták volna, de ehelyett megszüntették a katázást mindenkinek, aki nem csak magánszemélyeknek számlázik, vagy nem taxis. A döntést ráadásul a társadalmi vitát megelőzendő szó szerint egyik napról a másikra hozták meg, míg más kérdésekben, például Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának ügyében, néha fél évnél is többet gondolkodnak a szavazások előtt.

A döntéshozás működését jól mutatja, hogy a szavazás előtt semmilyen tanulmányt vagy tervet nem adtak ki, ami alátámasztotta volna a változás szükségességét,

és az erre vonatkozó újságírói kérdésekre sem voltak hajlandóak válaszolni. Még jó, hogy a közérdekű adatigénylésünkre 242 nap után végül válaszoltak, igaz, most már rég érvénybe lépett az új szabályozás, társadalmi vitáról szó nincsen, a kérdés pedig nem nagyon érdekel senkit.

Ez kicsit már ahhoz hasonlít, amikor Sarkadi Zsolt kollégánknak nyolc év után sikerült megtekintenie azt a titkosított dokumentumot, ami az FHB-nek nyújtott állami segítséget bizonyította. Arról a történetről itt lehet többet olvasni.