30 milliárd forint, egy rejtegetett kötvény és 8 év az életemből

Mondhatnám, hogy a szél jeges esőt fújt az arcomba, és minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy ne essek el a járdán, de nem így volt, napsütésben, és januárhoz képest egészen enyhe időben sétáltam az I. kerület kedves házai között. Abból kiindulva, hogy Magyarországon általában mennyire nehéz információkat megszereznie és közérdekű állami dokumentumokba betekintenie egy újságírónak, ez a téli reggel szinte gyanakvást keltően volt tiszta, felhőtlen és békés.

„A telefont persze visszaadjuk, és a kulcs végig önnél lesz”

– nyugtatott meg a Miniszterelnöki Kabinetiroda portása, miután eltette a kis fémdobozt, amelybe a telefonomat kellett bezárnom, azt ugyanis nem vihettem magammal, ki is volt írva: iratbetekintésre hang- és képrögzítésre alkalmas eszközt tilos bevinni. Fennakadhatnánk persze azon, hogy ez miért van így, de az elmúlt években a magyar újságírók hozzászoktak ehhez, az én zsebemben is ott lapult a jegyzetfüzet és három toll, ha kifogy az egyik, ott a második, ha az is kifogy, ott a harmadik, ha pedig az is kifogy, sírva fakadok.

Az emeleten kis irodába vezettek, ahol két öltönyös férfi várt. Bemutatkoztunk, megkérdezték, kérek-e valamit (kértem egy kávét), egy papírra felírták a pontos időt, aztán elém toltak egy A4-es lapot, amelyre a 48/2012-es RJGY-határozat szövegét nyomtatták.

Ez az a dokumentum, amelyet az elmúlt 8 évben tengeri naplementéknél, sarki fénynél, hegyi panorámáknál és mindenféle női testrészeknél is jobban szerettem volna látni.

Indítottunk érte még közadatpert is, hiába. A határozat 2012-ben született, és 10 évre titkosították, de úgy, hogy még azt sem voltak hajlandók megmondani, ki titkosította, és miért.

Ez a titkosítás azonban 2022 szeptemberében lejárt. Még az előző telefonomban, évekkel ezelőtt állítottam be emlékeztetőt 2022. szeptember 5-re RJGY szöveggel, és miután tavaly ősszel csörgött is, megírtam a közérdekűadat-igénylést a Miniszterelnöki Kabinetirodának, hogy én ezt a dolgot bizony szeretném megnézni. Szinte biztos voltam benne, hogy hetekkel később jön majd egy levél arról, hogy a dokumentum titkosítását meghosszabbították, és kopjak a fenébe lefelé, de 15 nappal később arról tájékoztattak, hogy a veszélyhelyzet miatt 45 nappal meghosszabbítják az adatigénylés határidejét. Bántam is én a hosszabbítást, hiszen ugye ez a levél azt jelentette, hogy a minisztérium elismerte: ki kell nekem adniuk ezt a dokumentumot, azaz nem él már a titkosítás.

Aztán még küldtünk egymásnak néhány szívélyes és kevésbé szívélyes levelet a minisztériumi ügyintézővel, és végül – több mint 100 nappal azután, hogy elküldtem az adatigénylést – ott ültem a kis irodában a két öltönyös emberrel, és a kezemben tartottam a 48/2012 RJGY-határozatot.

Szinte karakterre pontosan az volt benne, amit vártam. Nem túlzok, semmilyen meglepetést nem éreztem, amikor elolvastam. Helyette rég nem tapasztalt nyugalom áradt szét bennem, hiszen kiderült, hogy amit először csak sejtettem, aztán valószínűnek tartottam, a végén pedig már teljesen biztos voltam benne, az tényleg pontosan úgy történt.

A magyar kormány 2012 szeptemberében részletes tervet dolgozott ki arra, hogyan stabilizálja az Orbán Viktor szívének – akkor még – kedves FHB Bank tőkehelyzetét egy 30 milliárd forintos kötvény lejegyzésével. Tisztában voltak vele, hogy amit csinálnak, az minimum necces, és tudták, hogy ha kiderül, miben mesterkednek, akkor az Európai Bizottság tiltott állami támogatás gyanúja miatt rájuk fog szállni, ezért is iktattak be az ügyletbe egy közvetítőt, a Népszabadságot is bezáró osztrák üzletember, az azóta sikkasztásért és hűtlen kezelésért elítélt Heinrich Pecina vagyonkezelőjét.

És hogy mi fog történni most, hogy mindez kiderült?

Az égvilágon semmi.

2012 nagyon régen volt, azóta már nem is Spéder Zoltán áll az FHB élén, sőt Spéder ki is esett Orbán Viktor kegyeiből. Már az FHB sem létezik, ami maradt belőle, azt felszívta a Mészáros Lőrinc emberei által irányított új szuperbank. Ráadásul az Európai Bizottság is csak akkor venne komolyan egy ilyen ügyről szóló bejelentést, ha azt az FHB egy versenytársa, azaz egy másik magyar bank tenné. Évekkel ezelőtt, amikor Spéder a kormány áldásával az OTP vetélytársává akarta fejleszteni az FHB-t, talán még elképzelhető lett volna, hogy Csányi Sándor bankja ilyesmivel próbálkozzon. Most viszont már szent a béke Orbán és Csányi között, senkinek nem érdeke többé, hogy ügy legyen abból, hogyan segített az állam az FHB-nek, hogy szorult helyzetében azonnal 30 milliárd forinttal növelje az alaptőkéjét. Azért én leírom, mi történt, ha másra nem is jó, legalább a magam megnyugtatására.

Az OTP vezetőjével, Csányi Sándorral nem volt akkoriban felhőtlen az Orbán-kormány viszonya. A Miniszterelnökséget vezető Lázár János 2012-ben polipnak nevezte Csányit, egy évvel később pedig már az „ország első számú uzsorásának”. A Fidesz vezetőivel egy másik magyar bankár ápolt akkoriban kiemelkedően jó kapcsolatot, ő volt Spéder Zoltán, az FHB vezetője, akit Lázár János még a barátjának is titulált. Spéder a 90-es években a Fidesz legbelsőbb köreiben mozgott, és a kétezres évek közepéig az OTP felső vezetője volt, innen végül – egyebek mellett – azért kellett távoznia, mert rettenetesen megromlott a viszonya Csányi Sándorral.

Spéder az OTP-s évek után kezdte növelni befolyását az FHB Bankban, 2012-ben pedig kormányzati kapcsolataival már azt tervezgették, hogy az FHB-ből – némi állami segítséggel – kormányközeli tulajdonban álló ellen-OTP-t építenek. A tervvel egyetlen gond volt: a Fidesz-kormány megalakulásakor az FHB nem volt abban a helyzetben, hogy egy ilyen projekt élére állhasson. A 2008-as gazdasági válság iszonyatos nyomokat hagyott az egyébként is jelzáloghitelezésre szakosodott bankon, és míg a külföldi tulajdonú pénzintézeteket többnyire stabilizálni tudta az anyabankjuk, az FHB nem számíthatott efféle segítségre.

A bank ezért a válságban a kormányhoz fordult, és a szocialista kabinet nem sokkal Gyurcsány Ferenc lemondása után az IMF-hitelkeret terhére hitelt és egy 30 milliárdos tőkeinjekciót nyújtott az FHB-nek. Az Európai Bizottság azonban szaglászni kezdett, ugyanis kételyeik merültek fel az FHB stabilitásával kapcsolatban, ezért bekérték a bank szerkezetátalakítási tervét. Hogy elejét vegye a további huzavonának, 2010-ben az FHB inkább visszafizette a 30 milliárdot a kormánynak.

A válságnak azonban nem volt vége 2010-ben, az FHB mérlege pedig megérezte az idő előtt visszafizetett 30 milliárdot, ezért a banknak pénzre volt szüksége, ráadásul nem is akármilyen pénzre, hanem olyanra, amelyet bele tud számolni az alaptőkéjébe.

Spéder nagy szerencséjére, ekkor már Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt.

2012. szeptember 4-én a kormányülés napirendjére került egy indítvány, amely érintette az FHB tőkehelyzetét, és a kormány el is fogadta az „egy magyarországi hitelintézet tőkehelyzetének módosításáról szóló” 3012/2012. kormányhatározatot, amelyet aztán 10 évre titkosítottak. Két nyomós okuk is volt titkolózni. El kellett kerülniük egyrészt azt, hogy az Európai Bizottság tiltott állami támogatás miatt nyomozni kezdjen, másrészt pedig azt, hogy az állami segítség hírére meginogjon a befektetők bizalma az FHB Bankban.

A szeptember 4-i kormányülés utáni hónapokban a kormány több állami szervet is érintő pénzügyi manőverekbe kezdett annak érdekében, hogy minél jobban elrejthessék az FHB megsegítését. Először számba vették, milyen korábban kibocsátott FHB-kötvények vannak a magyar állam szerveinél, és találtak is mintegy 15 milliárdnyi kötvényt az államosított magánnyugdíjpénztári vagyont kezelő Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapnál. Mivel ez az alap bármikor térítésmentesen adhatott át értékpapírokat a magyar állam vagyonát kezelő Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV), ezeket az FHB-részvényeket át is adták. Az FHB ezek mellé kibocsátott még 15 milliárd forintnyi kötvényt, amit az MNV le is jegyzett.

Ezzel kb. 30 milliárd forintnyi FHB-kötvény volt a vagyonkezelőnél, de ez még nem volt elég, hiszen az FHB-nak nem egyszerűen hitel kellett, hanem alaptőke. Ezért 2012 decemberében kiadtak egy újabb kötvényt, kb. 30 milliárd forint értékben. Ez már egy úgynevezett alárendeltkölcsöntőke-kötvény volt, amely egy speciális értékpapír, az érte kapott pénzt a kibocsátó azonnal beszámíthatja az alaptőkéjébe. Azért hívják alárendeltnek, mert egy esetleges bankcsőd esetén ezt a tartozást a többi után kell csak kielégíteni, azaz nem biztos, hogy aki megvesz egy ilyen kötvényt, az viszontlátja majd a pénzt, amit érte adott. Ahogy az FHB is fogalmazott a kötvény kiadásáról szóló közleményben: az értékpapír „a kibocsátó nem biztosított kötelezettségének minősül”.

Ezt az alárendeltkölcsöntőke-kötvényt a Spéderrel és Lázárral is remek kapcsolatot ápoló osztrák üzletember, az FHB-résztulajdonos Heinrich Pecina cége, a VCP Finanz Beteiligungen AG vette meg, de nem magának, néhány napon belül ugyanis elcserélte a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél lévő, körülbelül azonos névértékű FHB-kötvényekre. Az FHB pedig még 2012 decemberében vissza is vásárolta a cserekötvényeket.

Az államnál tehát ugyanúgy kb. 30 milliárd forint értékű FHB-kötvény volt, mint korábban, viszont az alárendeltkölcsöntőke-kötvényért biztosított követeléseket cserélt el, tehát biztosabb befektetést cserélt bizonytalanabbra, közben persze olyan óriási segítséget nyújtott az FHB-nak, amilyet piaci befektető nem lett volna hajlandó. Arról nem is beszélve, hogy a mai napig nem tudni, mennyi kamatot fizettek Spéderék az MNV-nek a kötvény után – ha fizettek egyáltalán. Köbli Gyula, aki az FHB egyik vezetője volt, el is ismerte, hogy 2015-ben például nem volt kamatfizetés.

Annyi biztos, hogy ezzel a kötvényügylettel az állam adott lehetőséget Spéder bankjának arra, hogy megerősödve megkezdje az úgynevezett Posta–Takarék-integrációt, amelynek végén a tervek szerint az FHB-ből, a takarékszövetkezetekből és a Takarékbankból, valamint a Magyar Postából álló vállalatcsoport az OTP erős vetélytársa lett volna a magyar pénzügyi piacon. Erre azonban nem került sor, Spédertől ugyanis időközben elpártolt a szerencse.

2016-ra sokat változott a világ. Orbán Viktor kibékült Csányi Sándorral, Simicska Lajos legecizte a miniszterelnököt, majd a hatóságok elkezdték módszeresen kicsontozni Simicska érdekeltségeit, Lázár János befolyása megroggyant, egyre biztosabbnak látszott, hogy 2018 után már nem lesz kormánytag. A miniszterelnök Spédertől is megvonta kegyeit. Az FHB ügyeit először az állami hatóságok kezdték hátráltatni, és 2016 nyarán a bank számára kellemetlen kötvényügyet is hánytorgatni kezdték: a Magyar Nemzeti Bank 105 millió forintra bírságolta az FHB-t, mondván, félretájékoztatta a befektetőit a 2012 végén kiadott alárendeltkölcsöntőke-kötvényével kapcsolatban. A bank ugyanis a kötvény kibocsátásáról szóló közleményben azt írta, „nem magyarországi befektetők részére” bocsátotta ki a kötvényt. Az MNB nem mondott többet, de logikus, hogy ha ezért bírságoltak, az azt jelenti, hogy a kötvény igazából belföldi tulajdonoshoz került.

És hát persze hogy magyar tulajdonoshoz került, a jegybankot vezető Matolcsy György pontosan tudta ezt, hiszen miniszterként tagja volt annak a kormánynak, amelyik 2012 szeptemberében eldöntötte, hogy így mentik meg Spéder bankját. Spédernek persze ez egyértelmű üzenet volt, az állam jelezte, hogy ők hajlandók borítani a szennyest, ha Spéder nem úgy viselkedik, ahogy elvárják. Az FHB két héttel később vissza is vásárolta a kötvényt, nagyot rontva ezzel a bank tőkehelyzetén. Spéder Zoltán kezéből azóta kicsavarták a legtöbb érdekeltségét, az üzletember lényegében visszavonult. Bankpiaci elgondolásainak többségét jelenleg Mészáros Lőrinc üzlettársai próbálják megvalósítani a Bankholdinggal.

A 48/2012-es RJGY-határozat szövege azonban nem hagy semmilyen kétséget efelől. A dokumentumban az akkori fejlesztési miniszter, Németh Lászlóné utasítja ugyanis az MNV Zrt.-t, hogy a versenyeztetés mellőzésével cserélje el az MNV tulajdonában álló FHB-értékpapírokat az XS0867086042 ISIN-kódú alárendeltkölcsöntőke-kötvényre, amelyet a VCP Finanz Beteiligungen AG ajánlott fel a cserére.

A dokumentumban az úgynevezett ISIN-kódok alapján pontosan beazonosíthatók a kötvények, és nevesítik Pecina cégét is, valamint leírják, hogy erre az egészre a 3012/2012-es kormányhatározat alapján kerül sor, tehát a kormány döntött róla.

Az XS0867086042 ISIN-kódú alárendeltkölcsöntőke-kötvényről 2014 nyarán hallottam először. Azért vagyok ebben ennyire biztos, mert nem sokkal azelőtt született a kutyám, és amikor egy bankár ismerősöm elmesélte a kötvény állami lejegyzéséről szóló piaci pletykákat, Lujza, a magyar vizsla az ölemben aludt.

Lujza idén nyáron lesz 9 éves, őszül, és már mindenféle bajai vannak, de legalább még életében megtudta ő is, a pletykák, amelyeket szunyókálás közben hallgatott 2014 nyarán, igazak, és tényleg az államnál kötött ki az FHB-t megsegítő kötvény, azaz a magyar állam igencsak rizikós üzletbe fogott a mi pénzünkből azért, hogy kihúzzanak a csávából egy, Orbán szívének akkoriban kedves bankot.

2015-ben említettem meg először egy cikkemben a rejtélyes kötvényt, Lujza ez idő tájt tette le az alapfokú engedelmességi vizsgáját a kőbányai kutyasuliban. 2016-ban külön cikket írtam a kötvényről, és megpróbáltam kideríteni, tényleg az államnál landolt-e. Megkérdeztem az MNV-t, a tulajdonukban van-e vagy volt-e valaha az XS0867086042 ISIN-kódú alárendeltkölcsöntőke-kötvény. Azt válaszolták, ez minősített adat. Erre megkérdeztem, ki döntött a minősítésről és milyen közérdekből, de erre már egyáltalán nem válaszoltak, csak telefonon közöltek annyit, hogy nem fognak válaszolni. Ez azért is furcsa, mert a minősítő kiléte és a minősítés alapjául szolgáló közérdek egy alkotmánybírósági döntés alapján minden esetben nyilvános kellene hogy legyen.

Arra viszont jó volt ez a nyomozás, hogy tudomást szereztünk a 48/2012-es RJGY létezésétől. Az RJGY a részvényesi joggyakorlói határozat rövidítése. Ez egy speciális jogszabály, arra való, hogy a nemzeti fejlesztési – vagy a más megnevezésű, de illetékes – miniszter utasítsa a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezetését, többnyire arra, hogy vegyen meg vagy adjon el dolgokat.

Németh Lászlóné akkori fejlesztési miniszter 5 nappal az FHB-kötvény lejegyzése előtt adta ki a 48/2012-es RJGY-t, de a határozat tartalma 2022. szeptember 5-ig titkosítva volt. Két dolog mutatott arra, hogy ennek az RJGY-nek köze van az FHB-hez, az egyik az, hogy közvetlenül a kötvény lejegyzése előtt adták ki, a másik pedig, hogy a titkosítása akkor jár le, amikor a 2012. szeptember 4-i kormányülés napirendjén szereplő, 10 évre titkosított előterjesztés titkosítása lejárna, és azóta Tóth Bertalan MSZP-s képviselő kérdésére Lázár János el is ismerte, hogy ezen a kormányülésen tényleg a kormány elé került egy előterjesztés, amely az FHB tőkehelyzetét érintette.

2016-ban ezért akkori munkahelyemmel, a 444.hu kiadójával közadatpert indítottunk az MNV ellen, hogy megtudjuk, mi van a 48/2012-es RJGY-ben. Az eljárás el is indult a Fővárosi Törvényszéken, az MNV azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a bíróság sem nézhet bele az RJGY-be. A bíró ezért a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz, azaz a NAIH-hoz fordult, kérve, végezzen el egy úgynevezett titokfelügyeleti eljárást, és állapítsa meg, hogy az adatok minősítése jogszerű volt-e.

A NAIH 2016 végén levelet intézett az MNV-hez, és kérte az RJGY-t, valamint a titkosítást alátámasztó dokumentációt. A vagyonkezelőnek erre a levélre csak negyedévvel később, 2017. március 20-án sikerült válaszolnia. A NAIH-nál áttekintették a levelüket, és megállapították, hogy államháztartási, pénzügyi és könyvelési ügyekben jártas szakértőt kell felkérniük, hogy eldönthessék, jogszerű volt-e a minősítés.

Ezután hónapokig nem találtak megfelelő szakértőt, csak 2017 nyarán sikerült szerezniük valakit a Nemzeti Szakértői és Kutató Központon keresztül. Ez a szakértő munkához is látott, és 2018 márciusára készítette el az összegzését, viszont további dokumentumokat kért ahhoz, hogy folytathassa a munkát. Ezek között szerepelt az FHB több beszámolója is, ami persze tovább növelte a gyanúnkat, hogy a megismerni kívánt RJGY-ben tényleg azt FHB-ről van szó. A NAIH a szakértő által kért dokumentumok begyűjtése érdekében 2018. május 30-ra szemlét rendelt el az FHB-nél és az MNV-nél. Ezt a szemlét a NAIH meg is tartotta, és begyűjtötte a dokumentumokat, amelyeket a szakértő kért, a szemlén azonban maga a szakértő nem jelent meg, mert még abban a hónapban annyira megbetegedett, hogy keresőképtelen állományba került, így fel is mentették, még az addigi eredményeit sem tudta prezentálni. A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ közölte azt is, hogy a lebetegedett szakértőn kívül egyszerűen nincs más munkatársuk, aki elvégezhetné a NAIH által kért munkát.

A NAIH végül mégiscsak felkért egy újabb szakértőt, aki meg is kezdte a munkát, és iratokat kért be a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból. Közben viszont a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megszűnt, mert a 2018-as választási győzelem után Orbán Viktor átszervezte a kormányát. A NAIH újabb heteket töltött azzal, hogy megtalálja azt az embert, aki az átszervezett kormányban átvette a korábbi titokgazda posztját, aztán rá is bukkantak Czepek Gáborra, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium korábbi közigazgatási államtitkárára, aki a 2018-ban felálló kormányban már a Miniszterelnöki Kormányiroda állami vagyongazdálkodásért felelős államtitkára volt.

A NAIH 2018 végén levélben kérte Czepeket, hogy küldje el nekik a kért dokumentumokat, erre a megkeresésre azonban több mint fél évig nem érkezett válasz, Czepeket ugyanis, pont, amikor átvehette volna a NAIH megkeresését, áthelyezték, de úgy, hogy a posztja is megszűnt. A NAIH csak várta és várta a választ, aztán fél év elteltével 300 ezer forintos bírságot szabott ki a Miniszterelnöki Kormányirodára. 2020-tól már a koronavírus is lassította az eljárást, amely így szépen lassan el is halt. Végül hamarabb járt le a 48/2012-es RJGY titkosítása, mint hogy a közadatperünkben érdemi előrelépést tudtunk volna tenni.

Azóta én is munkahelyet váltottam, már a Telexnél dolgozom, idén leszek 35 éves. 26 voltam, amikor először hallottam az XS0867086042 ISIN-kódú alárendeltkölcsöntőke-kötvényről.