A régiós valuták közül csak a forint állt bele a földbe, és ehhez a kormány döntései is kellettek

A kérdés tisztázásához érdemes kicsit körbejárni az árfolyamok működését. A különböző országok valutáinak értéke folyamatosan változik, azt piaci folyamatok határozzák meg. Nagyon leegyszerűsítve, ha egy ország gazdasága jól megy, vagy sokan fektetnek be náluk, akkor erősödik a valutájuk a többi pénznemhez képest. Ha rosszul megy a gazdaság, mínuszos a külkereskedelem, és a befektetők is inkább elmennek, akkor gyengül a pénz.

Ezt bonyolítják kicsit még a világgazdaság kilátásai is. Ha a befektetők szerint a következő hónapokban és években jól fog menni a világgazdaság, akkor bizakodnak és befektetnek a kis országok kis pénznemeiben (például forintban), ha pesszimisták, akkor menekülnek ezekről a piacokról, és inkább a nagy valutákba, de leginkább a dollárba fektetik a pénzüket.

Ez zajlik most már az év eleje óta. A dollár hónapról hónapra erősödik, nemcsak a forinttal, de az euróval és a világ szinte minden valutájával szemben. Ez pedig Chilétől Japánig számos gazdaságnak okoz jelentős károkat, ami ellen többen meg is próbáltak már fellépni. (A dollár erősödésének hátteréről ebben a cikkben írtunk hosszabban).

9 hónap, 15 százalék értékvesztés

A dollár tehát mindenkivel szemben erősödik, az euróval szemben is. A kérdés csak az, hogy akkor a forint miért gyengül az euróval szemben, ha elvileg ugyanazon a pályán vannak. A legutóbbi rekord 429 fölötti euróárfolyam ugyanis már igen messze van az év eleji 360–370-es szinttől, a néhány évvel ezelőtti 300-as váltásról nem is beszélve.

A kormányzati és kormánypárti kommunikációt figyelve azt tudhatjuk meg, hogy az egyre drágább eurónak számos oka van, így:

• a háború,
• a szankciók,
• a világgazdasági helyzet
• és természetesen a baloldal.

Ez utóbbiról Hollik István egy ponton azt is lenyilatkozta, hogy „a baloldal felelőtlen javaslatai, követelései napok óta gyengítik a forintot és veszélyeztetik a magyar gazdaságot és a magyar vállalkozásokat.” Az elmúlt 12 évben az országot vezető kormány felelőssége természetesen nem merült fel.

Ahhoz, hogy eldöntsük, mennyire igazak ezek az állítások, nem kell messzire menni, elég összehasonlítani az euró forinthoz mért árfolyamváltozását, valamint ugyanezt a környező országok valutáival. Hogy lemérhessük a szomszédban dúló háború hatásait a régióra, érdemes megnézni, az év eleje óta hogy változtak az árfolyamok.

Az ábráról azonnal leolvasható, hogy a háború elején a forint, a lengyel złoty és a cseh korona nagyon hasonló mértékben veszített az értékéből az euróhoz képest, viszont néhány hét alatt nagyrészt vissza is nyerték a veszteségüket. Az azóta eltelt időben ugyanakkor egyedül a forint az, amely kisebb-nagyobb kilengésekkel, de folyamatosan gyengül, most már decemberhez képest közel 20 százalékkal.

Az is jól látszik, hogy a román lej és a horvát kuna árfolyama szinte alig mozdult el az euróhoz képest. A kuna esetében ennek az az oka, hogy az árfolyama hivatalosan is az euróhoz van kötve, azaz technikailag sem tud elmozdulni. (Ez nem is csoda, hiszen az ország 2023. január 1-jén bevezeti az eurót). A román lej árfolyama ezzel szemben technikailag nincs az euróhoz kötve, de mind a kormány, mind a jegybank kitart amellett, hogy az árfolyam nem mozdulhat el egy megadott sávból.

Összességében tehát az az állítás, hogy a forint a háború és a szankciók miatt gyengül az euróhoz képest, semmiképpen nem igaz, hiszen a régió hasonló helyzetben lévő országai közül csak Magyarország valutája veszített jelentősen az értékéből idén. Mindezt úgy, hogy Lengyelország ráadásul egyrészt sokkal többet kereskedett Oroszországgal és Ukrajnával a háború előtt, mint Magyarország, másrészt sokkal több menekültet is fogadott be február óta.

Volt az 300 is

Az aktuális értékvesztést lehetne azzal magyarázni, hogy időleges hatások, esetleg a közelmúlt döntéseinek nyomán gyengült meg ennyire a forint. Azért, hogy a hosszú távú tendenciát is lássuk, érdemes megvizsgálni, a térség valutái közül melyik hogyan teljesített a 2008-as világgazdasági válság vége, 2014 óta.

A trend pedig egyértelmű. Ahogy ebben a korábbi cikkünkben is részletesen leírtuk már egyszer, a kormány és a jegybank célja 2010 után egyértelműen a forint lassú leértékelése volt. Ezt egy olyan közgazdasági elméletre alapozták, amely szerint az exportra gyúró országoknak megéri folyamatosan és szépen-lassan leértékelni a valutájukat, ezzel ugyanis versenyképesebbé válnak a termékeik külföldön.

Ez a politika Kínának hosszú évekig bejött, Magyarországon viszont kicsit más a helyzet. Mint nagyon nyitott gazdaság, Magyarország nagyrészt azokat az alapanyagokat és alkatrészeket is importálja, amelyeket felhasznál az exportált termékeibe. Így a forint leértékelődéssel ugyan kicsit jobb helyzetbe kerülünk a kivitelnél, de szinte ugyanennyit veszítünk a behozatalnál is.

A jegybank évtizedes leértékelési politikájával egyébként mára a kormány közelében sem ért egyet mindenki. Legutóbb éppen Navracsics Tibor területfejlesztési és forrásminiszter igyekezett leszögezni egy interjúban: a magyar ipar alapanyagigénye miatt ma már sokszor inkább visszaüt a gyenge forint, mint hogy segítene.

Na de hogy jutottunk idáig?

Felmerül a kérdés, hogy miért pont a forint gyengült meg ennyire a régióból. A kérdésre nincsen egyetlen válasz, az ország egyszerre néz szembe három komoly problémával, a forint legyengülése pedig ezeknek a kombinációjából következik. A fő okok pedig:

1. a gigantikus külkereskedelmi mínusz, ami mögött főleg az orosz energiafüggőség áll;
2. a költségvetés ramaty helyzete, amit két és fél év túlköltekezése és az EU-s pénzek visszatartása okoz;
3. valamint a befektetői bizalom elvesztése.

Kimegy a pénz az országból

A magyar gazdaság külkereskedelmi hiányáról rendszeresen írunk. Ez alatt a fogalom alatt azt értjük, hogy az ország sokkal nagyobb értékben importál, mint amilyen értékben exportál, azaz megy ki a pénz. Mivel a magyar cégek (és az állam) valutát vásárolnak forintból, de mások jóval kevesebb forintot vásárolnak valutából, a forint értelemszerűen veszít értékéből.

Magyarország egyébként az utóbbi tíz évben szinte végig jeleskedett a külkereskedelem terén, azaz nagyobb értékben vittünk ki termékeket, mint amilyen értékben behoztuk azokat. Ez az arány tavaly változott meg, nagyrészt azzal, hogy az egekbe szálltak az energiaárak (főleg a gáz ára), a magyar gazdaság pedig az unióban páratlan módon függ az orosz gáztól.

Kong az államkassza

Miután Magyarország központi költségvetése 2020-ban (főleg a Covid miatt) 5500 milliárd forint mínuszt hozott össze, 2021-ben is sikerült több mint 5000 milliárd forint hiányt összeszedni. Ezt fejelték meg idén az első hét hónapban még több mint 2700 milliárd hiánnyal, azaz az utóbbi két és fél évben 13 ezer milliárd forinttal többet költött az állam, mint amennyi bevétele volt.

Ezt természetesen hitelfelvételből finanszírozták, Magyarország tehát eladósodik. A pénzhiány mértékéről sokat elmond az október végéig bevezetett kormányzati kifizetési stop, de az is, hogy az MVM haladékot kért a Gazpromtól a számlák rendezésére. A helyzeten legfőképpen az segítene, ha feloldanák az uniós helyreállítási alap forrásainak visszatartását, de ez még legalább novemberig várat magára.

Ki akarja forintba rakni a pénzét?

A pénzügyi befektetők általában nem szeretik, ha a kormány közvetlenül beleszól a piac működésébe, márpedig a benzin- és az élelmiszerárak szabályozásával pontosan ez történik. Erre tesznek rá még egy lapáttal a májusban kihirdetett ágazati különadók, amelyek a befektetők szemében felvetik annak a veszélyét, hogy a jövőben bármikor bármelyik szektorra ki lehet majd vetni hasonló terheket.

Az oroszbarát békepárti külpolitika újabb olaj a tűzre a nemzetközi befektetők szemében: Magyarország az energetika terén egyrészt rendkívül függ Oroszországtól, másrészt nem is tesz sokat a függőség csökkentése érdekében, ez pedig jelentős kockázati tényező a háború kitörése óta. Ezenkívül az sem elhanyagolható szempont, hogy nyugati pénzügyi befektetők egy része valószínűleg azzal számol: Oroszország elveszíti ezt a háborút, ezzel pedig Magyarország pozíciója is romlani fog.

Hosszú távú döntések sorozata

Hiába mond tehát bármit a kormány, és keni el a felelősségét a forint értékvesztésében, valójában mindhárom ok mögött vastagon ott vannak az elmúlt 12 év döntései. A külkereskedelmi egyenleg azért is olyan mínuszos most, mert a kormány 12 éve semmit nem tesz az orosz energiafüggőség csökkentésére, sőt, többször (például Paks II.-vel) inkább ráerősítettek arra. Ezenkívül persze a megújuló energiatermelés kiépítését sem támogatták, sőt, a szélenergia esztelen tiltásával egyenesen akadályozták azt. Erre tesz rá egy lapáttal, hogy Magyarországon a tudásalapú gazdaság helyett az összeszerelőüzem-alapú gazdasági berendezkedés a cél, amely természetesen nagyon kiszolgáltatott lesz a világgazdaság viharainak.

Azt talán nem kell magyarázni, hogy az utóbbi 2,5 év 13 ezermilliárdos túlköltekezése a kormány döntéseinek eredménye, és ha a 2020-as év deficitjét a Covidra is lehet fogni, a 2021-es és az idei hiány leginkább a választások előtti osztogatások következménye. Az pedig, hogy a jogállamisági problémák miatt nem kaptuk meg eddig az uniós helyreállítási alapot, szintén a kormány munkájának köszönhető.

A befektetők bizalmának elvesztése az ágazati különadókkal, árstopokkal és oroszbarát külpolitikával az előzőkhöz hasonlóan szintén az állami politika következménye. A Magyarországra érkező pénzügyi tőke pedig – bár a kormány ezt mintha nem akarná megérteni – nem Keletről, hanem jellemzően Nyugatról jön.