Japán, Kína, India, Chile: országok, amelyek az utóbbi hónapokban intézkedéseket hoztak, hogy megvédjék a valutájukat a dollárhoz képesti elértéktelenedéssel szemben. Ebben a cikkben azt járjuk körbe, hogy jutottunk el a bivalyerős dollárhoz, milyen hatásai lesznek ennek a következő időszakban, és ki mit tud tenni ellene. Spoiler: Európa és Magyarország nem sokat.
Szeptember 23-án pénteken ütötte át a dollár ára a következő lélektani határt, amikor egy ponton 420 forintnál többet kellett fizetni érte. Tekintve, hogy néhány éve még 250 forint körül volt az árfolyam, a 420-as szint mindenképpen brutálisan magas, csak az elmúlt 12 hónapban 40 százalékkal drágult a forinthoz képest az amerikai valuta.
Elintézhetnénk ezt azzal, hogy a forint rettenetesen gyenge, de ez nem fedi a teljes valóságot. Az utóbbi néhány napban ugyanis a világ minden fizetőeszköze gyengült a dollárhoz képest, beleértve a legerősebb valuták közé számító eurót, kínai jüant és japán jent is. Az utóbbi kettő ráadásul annyival gyengült, hogy India után Kína és Japán is közvetlenül beavatkozott a pénzpiacokon, hogy javítson saját fizetőeszköze árfolyamán.
A dollár erősödésének elsősorban két oka van:
- egyrészt az amerikai gazdaság ugyan nincs jó helyzetben, de már éppen kifelé jön a válságból, miközben a többi nagy gazdaság különböző okokból mind komoly kihívásokkal küzd,
- másrészt az amerikai központi bank feladatait ellátó Fed a héten ismét kamatot emelt, elnöke pedig megerősítette korábbi kijelentését, miszerint egészen addig emelik tovább a kamatot, amíg le nem törik az inflációt.
Az Egyesült Államok gazdasága ugyan 2022 első félévében recesszióba került, azaz egymás utáni két negyedévben csökkent a mérete, de az év hátralévő részében valószínűleg már növekedni fog. A várakozások szerint így az év végére már pozitívba tudnak fordulni. Ezzel párhuzamosan Kínában ismét terjedni kezdett a Covid, ami újabb lezárásokhoz vezethet, lassítva a gazdaságot. Az Európai Unió gazdaságait pedig mind az orosz–ukrán háború következményei, mind az egekbe szálló energiaárak (és elsősorban gázárak) sújtják, és könnyen lehet, hogy csak a következő hónapokban üt majd be a válság.
Ezzel együtt most egy olyan helyzet alakult ki, hogy az USA gazdasága éppen csökkent, az EU és Kína gazdasága pedig növekedett az elmúlt időszakban. A befektetők azonban nem ezt nézik, hanem azt, hol mi várható a következő hónapokban és években. Ezt tekintve pedig az USA sokkal jobban áll, mint a többi fejlett gazdaság.
Nekik jó a Fed kamatemelése, másnak nem annyira
Arról, hogy a különböző országok jegybankjai hogy befolyásolják a gazdaság teljesítményét és az infláció mértékét, több cikkben írtunk már (ebben az infláció kezelésének elméletéről, ebben pedig arról, mi is az a kamatemelés). A lényeg röviden az: ha egy jegybank kamatot emel, azzal rontja az országa gazdasági teljesítményét, viszont cserébe kevesebbet költenek az emberek és a cégek, ami miatt csökken az infláció.
Ezt csinálja a Magyar Nemzeti Bank is, csak Magyarország annyira kitett a külkereskedelemnek, hogy elég keveset érnek az erőfeszítéseik. Az Amerikai Egyesült Államok viszont egy relatív zárt gazdaság, ráadásul a legnagyobb a világon, ami miatt náluk tényleg lehet hatni a gazdaságra ezzel a módszerrel. És így tesz az USA jegybanki feladatait ellátó Fed is, szeptember 21-én idén már harmadszor emeltek kamatot, ami most már a fejlett országoknál magasnak számító 3-3,25 százalék lett. Ennek a politikának pedig meg is van az eredménye, az amerikai infláció a júniusi 9,1 százalékról augusztusra 8,3 százalékra csökkent.
A fejlett országok közül viszont nem mindenki tud vagy akar kamatot emelni. Ott van például Japán, amelynek gazdasága kis túlzással negyven éve nem tud növekedni, és a közeljövőben valószínűleg recesszióba fog csúszni. A Bank of Japan vezetői ezt nem akarják tovább rontani, ezért kitartanak a -0,1 százalékos kamatszint mellett.
De ott van az eurózóna is, amelynek kamatszintjéről a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank dönt. Ők szeptemberben ugyan növelték a kamat szintjét, de az még mindig nagyon alacsony (0,75 százalék, 1,25 százalék és 1,5 százalék). Ennek az oka, hogy az eurózónában nem igazán lehet kamatot emelni, mert a déli államok euróban vannak eladósodva, és magasabb kamat mellett jelentősen megnőnének a törlesztőrészleteik. Ez pedig olyan összegeket jelentene, ami több déli államot, de elsősorban Olaszországot is az államcsőd szélére lökne.
Így tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a befektetők számára biztonságosnak számító fejlett államok közül az Egyesült Államokban jóval magasabbak a betéti kamatok, mint Japánban vagy az euróövezetben. A tízéves kincstárjegyek hozama például az USA-ban most 3,44 százalék körül van, szemben a német 1,75 százalékos és a japán 0,25 százalékos kamattal. Ez azt jelenti, hogy a világ legmegbízhatóbb gazdaságának számító Egyesült Államokban most jóval többet lehet keresni az államkötvényeken, mint a többi fejlett gazdaságban.
Az egész világ szenved tőle
A dollár erősödése mögött tehát egyrészt az áll, hogy az amerikai gazdaság kilátásai jobbak, mint a többi fejlett gazdaságé, másrészt az, hogy ha a befektetők az USA-ban sokkal jobban tudják kamatoztatni a pénzüket, mint más fejlett országokban, ezért nem is hezitálnak odavinni a tőkét. Ez a folyamat pedig az Egyesült Államokon kívül szinte mindenkinek rossz, aminek több oka van:
- azok a főleg fejletlen országok, amelyek dollárban vannak eladósodva, mint Nigéria vagy Törökország, most jóval magasabb törlesztőrészleteket fizethetnek,
- a többieknek pedig egyszerűen csak sokkal drágábbak lesznek az olyan, dollárban árazott termékek, mint a nyersanyagok.
Ez utóbbi Magyarországot is érinti, a dollár száguldásával drágább lesz rengeteg olyan dolog, amit a világpiacról importálunk, ez pedig tovább pörgeti majd az inflációt. Ez persze mindenkit érint, a legfejlettebb országokat is, csak az olyan nagy valuták, mint az euró és a japán jen azért kevesebbet veszítettek az értékükből a dollárral szemben, mint a forint.
A dollár erősödésével egyébként lehetne kollektíven, az egész világra kiterjedően kezdeni valamit. Az 1980-as évek elején ugyanis egyszer már elszáguldott a dollár mindenki mástól, és a legnagyobb gazdaságok vezetői megegyeztek, hogy megállítják a folyamatot. Az 1985-ös Plaza Egyezménnyel így leértékelték a dollárt a nyugatnémet, a japán, a brit és a francia valutákkal szemben, ami akkor helyrebillentette az egyensúlyt.
Most azonban nincsen szándék hasonlóra, így az országok várhatóan egyedül fognak szembeszállni az erősödő dollárral. Az EU az orosz–ukrán háború és az energiaválság miatt valószínűleg nem nagyon fog tudni mit kezdeni a dologgal, míg Kína, Japán, India, Chile és a fejlődő országok egész sora folyamatosan lépéseket tesz az árfolyam kordában tartására.
Soha nem lesz már 300 forintos dollár
Most még nem lehet megmondani, hogy Magyarországon meddig fog drágulni a dollár, de ha tovább kúszik is fel az árfolyam, az év vége előtt valószínűleg meg fog állni. A forint árfolyama a válságok kezdeti időszakait leszámítva együtt szokott mozogni az euróval, és ha meglesz a megegyezés az újjáépítési alap kifizetéséről, akkor valamennyit erősödhet is. Egy ponton pedig az EU túlesik majd az inflációs és energiaválság nehezén, és akkor az euró is erősödni kezd majd a dollárral szemben.
Ennek ellenére az esély, hogy a dollár megint 300 forintba kerüljön, mint egy évvel ezelőtt, gyakorlatilag nulla. Az elmúlt húsz év tapasztalata az volt, hogy a forint minden válság alatt veszített az értékéből nagy valutákkal szemben, és azt utána általában csak részben tudta visszanyerni. Ráadásul nálunk az infláció is csak most kezd felpörögni, ami a forint további gyengüléséhez vezethet. (Arról, hogy mi várható a következő hónapokban a világgazdaságban, ebben a cikkben írtunk bővebben)
Összefoglalva tehát a dollár a világ összes jelentős valutájához képest erősödik, és valószínűleg az euró is csak évek múlva tud majd kimászni aktuális gyengeségéből. A forint viszont nagy eséllyel soha nem fog igazán, így nem számíthatunk már 400 forintnál sokkal olcsóbb dollárra.