Erőltetett menet – a Fidesz gazdasági tervei a választásokig

2021. november 18. – 10:06

Erőltetett menet – a Fidesz gazdasági tervei a választásokig
Palkovics László, Pintér Sándor, Orbán Viktor és Kásler Miklós a miniszterelnöki iroda teraszán – Fotó: Orbán Viktor / Facebook

Másolás

Vágólapra másolva

Sűrű 4-5 hónapunk lesz a gazdaságban, mert a kormány méretes tranzakciókat szeretne elindítani, illetve részben befejezni. Folyamatban vannak olyan nagy kiszervezések, mint a gyorsforgalmi utak építése és üzemeltetése, a hulladékgazdálkodás és a távközlés. De jelentős bevásárlások is küszöbön állnak, például a repterek vagy az energetika világában. Mi hajtja ezt a nagy tranzakciós rohamot?

A kormány kritikusai mostanában hajlamosak úgy látni, hogy a Fidesz „csomagol”, mindenféle magáncéggel próbál hosszú távú szerződést kötni, autópályára, kaszinóra, hulladékra, távközlésre, reptérre. Mindezzel sok gazdasági területet kiszervez a következő kormányok alól, de mivel hozzá közeli entitásokkal igyekszik megállapodni, a kiszervezés inkább egy esetleges ellenzéki kormány hatósugarát csökkenti.

A Fidesz híveinek viszont erre a nagy rohamra is van egy ellennarratívájuk: mindezt úgy fogalmazták meg számunkra, hogy a magyar gazdaság számára fontos értékeket, így a szuverenitási törekvéseket érdemes felgyorsítani, konzerválni, biztosítani.

Mi várható még a gazdaságban a választásokig? Röviden tekintsük át a folyamatban levő ügyeket, majd próbáljuk meg értelmezni is a helyzetet!

Mi van a csőben?

Az biztos, hogy nagyon igyekszik a Fidesz akvizíciós, szerződéseket előkészítő gépezete. Közel van már 2022 áprilisa, és miközben az utóbbi időben szokatlan módon immár kétesélyes a választás, addig még sok tervük van.

  • A Liszt Ferenc repülőtér megszerzése és egy szélesebb reptéri program beindítása.
  • Egy gigantikus távközlési csomag – kritikus infrastruktúrák, műholdak, űrkutatás, vélhetően egy teljes mobilszolgáltató – állami portfóliójának (nagyrészt) magánkézbe adása.
  • A 35 éves koncessziók felgyorsítása (a kaszinók mellett az autópályák és a hulladékgazdálkodás területén).
  • Nemzetközi dealek, igaz, itt most éppen csökkennek a remények, például az MVM által kinézett szlovák SSE tekintetében.
  • A pénzügyi szektor „magyarítása” (igaz, az Aegon biztosító ügye nem csak a kormányzaton múlik, míg a Bankholding folyamatának gyorsítása is ma már inkább magánpiaci sztori).

A nagy reptérfoglalás

Nézzünk meg egyesével is pár olyan ügyet, amely befejeződhet még a következő öt hónapban, próbáljuk felvázolni, hogy mi várható reálisan a közeljövőben.

A repülőterek ügyéről itt írtunk. A mesterterv szerint a Budapest Airport és majdan még sok kisebb vidéki repülőtér kerülhet azonos tulajdonosi körhöz, és az állam mindenképpen fontos szerepet vinne ebben a buliban.

Egyelőre a fókusz a Budapest Airport megvételén van, ami nagyrészt árkérdés. A kormány nagyon eltökélt, vagyis úgy tűnik, hogy érdemi felárat is hajlandó fizetni, de azért a túlfeszített húr mindig elpattanhat, vagyis van egy pont, ami után a vevőnek már a büszkeségét is sérti, ha lúzernek nézik.

Mindenesetre, ha a Liszt Ferenc repülőtér meglesz, akkor az jó alap a kisebb, vidéki repterekhez, és amikor az állam majd jó sok repülőteret tulajdonol, fejleszt és működtet, abban biztosan lesz valami üzlet is. Csak ugye itt a rövid távú kérdés az, hogy a választásokig meddig lehet eljutni, a középtávú pedig az, hogy milyen lesz a Covid és a zöld átmenet tükrében a szektor jövője.

A Wizz Air Kínából érkezett repülőgépe fedélzetén a koronavírus-járvány elleni védekezéshez szükséges eszközökkel a Liszt Ferenc repülőtéren 2020. május 9-én – Fotó: Botár Gergely / MTI
A Wizz Air Kínából érkezett repülőgépe fedélzetén a koronavírus-járvány elleni védekezéshez szükséges eszközökkel a Liszt Ferenc repülőtéren 2020. május 9-én – Fotó: Botár Gergely / MTI

A távközlési „valami”

A Fidesz boszorkánykonyhájában készül egy nagy távközlési holding is, ami alighanem a „legmelegebb pite” az egész hátralevő csomagban. Az állami Antenna Hungária és a tőzsdén jegyzett magáncég, vagyis a 4iG Nyrt. tervezett összefonódása ugyanis nem pusztán mobilszolgáltatói, toronyépítő, műholdas, űrkutató, rendezvényszervező kapacitásokat, illetve ki tudja, még mi mindent érinthet, de közvetve olyan kritikus infrastruktúrát is, amelyen a magyar villamosenergia-rendszer vagy éppen a választási rendszer fut.

Ez korábban az MVM-nél volt (MVM NET), de előbb átkerült az Antenna Hungáriához, majd potenciálisan eljuthat a készülő, javarészt magánholdinghoz. Sok kérdés merül fel ebben az ügyben, amelynek az első fázisa szerdán zárult le, és így mostantól az eddigi MVM-cég AH NET Távközlési Zrt. néven folytatja működését. A tranzakció és annak várható folytatása persze sok kérdést vet fel, köztük ezeket:

  • Hogyan fogják értékelni a ügylet során a 4iG által apportált érdekeltségeket?
  • A stratégiai eszközöknél (például amit az MVM NET bevisz az Antenna Hungáriába) nincs-e olyan szerződési passzus, hogy az AH-nak stratégiai állami többségben kell maradnia?
  • Ha létrejön a 4iG és az Antenna Hungária megegyezése, nem sérülnek-e nem magáncélra adott uniós pályázatok, illetve MVM-hitelekből elindított fejlesztések?
  • A MAVIR nem szól-e bele a villamosenergia-rendszer üzemeltetését kiszolgáló hálózat eladásába, él-e, ha van, az elővásárlási jogával?

Az ügyletnek elég sok ellenlábasa is van, talán ezen kérdések reális átgondolása valóban felmerül.

A koncessziók

Többször is írtunk már a 35 éves koncessziókról, amelyek a versennyel mindenképpen ütköznek, mert az adott szektorban három és fél évtizedre elintézik a kihívókat.

A kaszinók történetéről itt olvashat.

Ezek az írások itt és itt a hulladékgazdálkodás kiszervezésének előnyeit, hátrányait listázták.

Az autópályákról pedig itt írtunk. Azóta azt is lehet tudni, hogy utóbbiaknál ki jöhet szóba mint későbbi nyertes.

Korábban egy nagy közbeszerzési központosítás is beindult, de itt visszavonulót fújt a kormány.

A menetrendek

A folyamatban lévő nagy közbeszerzésekben az elmúlt hetekben semmilyen nyilvános eljárási cselekmény nem történt, úgy tűnik, hogy jogorvoslatot, előzetes vitarendezést sem indítottak ezekben az eljárásokban. Így itt csak a háttérbeszélgetéseinkre hagyatkozhatunk, e szerint a jövő év elején meglesznek a koncessziógyőztesek. A hulladéknál nagy kérdés nincsen, mindenki a Mol Nyrt. befutásával kalkulál.

Az autópálya sokkal izgalmasabb, itt három induló maradt versenyben:

  • a magyar magántőkealapok (Mészáros Lőrincék),
  • egy osztrák–francia konzorcium (Strabag, Colas)
  • és a Dömper Kft.

Az indulók a pályázat közben és után nem foghatnak össze, de azt természetesen semmi nem tiltja, hogy valaki majd nyerjen, és a másik csapatnak is adjon megbízást, beszállítói feladatot.

Mészáros Lőrincék nem szoktak veszíteni és bedolgozni, de feléjük inkább szokás ilyen szerepet vállalni, ugyanakkor a döntés nagyon érdekes lesz, a piacon már teljesen eltérő logikájú forgatókönyvek is ismertek, amelyek egyikében vagy másikában minden indulónak lehet valamilyen szerepe.

Végül a közbeszerzési tanácsadói központosítás lehetősége továbbra is fennáll, ezt kormányrendelet mondta ki, de amíg nem írnak ki új közbeszerzést rá, addig ez csak egy elvi lehetőség marad.

Megakadtak, döcögnek

Emellett van egy rakás terv az asztalon, de ezekben nem igazán látszik az előrelépés, vagy nem reális a választásokig a befejezés. Az MVM szívesen megvette volna az SSE szlovák áramszolgáltató 49 százalékát, de a szlovák politika húzza a száját.

A kormány meg tudta akasztani azt, hogy a holland Aegon eladja a magyar biztosítóját az osztrák VIG-nek, de nem látszik, hogy valamilyen újabb, magyaros vevő összeállna.

A közbeszerzési piacon az a trend is látszik, hogy sok helyen felbukkannak állami források, amelyekről már bőszen kommunikálnak a kormánypárti politikusok, de valójában nem reális, hogy a választásokig látható eredmény szülessen.

Sok helyen teljesen irreális az, hogy a döntés, a közbeszerzés, a tervezés és a megvalósítás ennyi idő alatt lezáruljon. Egy példával: Menczer Tamás, a KKM államtitkára a Facebook-oldalán arról szokott visszatérően hírt adni, hogy elkészülhet az M1-es autópálya pátyi lehajtója, és videókon tekinti meg a munkálatokat. A munka befejezése és a lehajtó átadása amúgy valójában nagyjából két év múlva reális.

Híd: átívelünk felette, átnézünk rajta

A gazdaságban, de vélhetően a gazdaság, politikával erősebben átitatott részében is nagyon fontos fogalom a „híd”.

Amikor a Covid borzalmas rövid távú gazdasági adatokat, lefagyást hozott, az okos tőzsdei befektetők már 2020 áprilisában bőszen vásároltak, mert azt mondták, hogy a rövid távú értékelés túl pesszimista, érdemes átnézni a járvány felett, gondolatban hidat építeni a nyugodt időkig, hosszabb távon ugyanis többet ér az adott szektor.

De a hazai és a nemzetközi adóhatóságok is használják ezt a fogalmat, ha van egy cég, amelynek adózási szempontból mindenféle magyar vagy külföldi cégek is a tulajdonosa, az adóhatóság szeret ezek felett áttekinteni, csak a céget és a végső tulajdonos személyét (UBO) vizsgálja, a közbeiktatott struktúrán pedig átnéz, mint egy átlátszó üvegfalon.

A magyar jelenben a hídépítés, az áttekintés azt jelentheti, hogy a Fidesz a következő választások felett próbál hidat építeni.

A párt szeretne a választási ciklusnál hosszabb személyi kinevezésekkel (legfőbb ügyész, médiahatóság), alapítványi kiszervezésekkel (felsőoktatás) és 35 éves koncessziókkal áttekinteni a következő kormányzáson.

Mi a hatalom, mi az önállóság?

A politikai család üzeneteiben és a hívek narratívájában visszatérő elem a szuverenitás, az önállóság, a „mi életünkbe ne szóljon bele senki”, sem Brüsszel, sem Soros, sem a multik, sem az Egyesült Államok.

Ez a gondolat sok gazdasági akciót megér a kormányzatnak, és láthatóan már rég nem csak a klasszikus hatalmi ágak kontrollját jelenti, vagyis nemcsak

  • a törvényhozó hatalmat (a parlamenti többséget),
  • a végrehajtó hatalmat (a kormányt, a közigazgatást),
  • illetve az igazságszolgáltatást (az ügyészséget, bíróságokat, melyek közül az utóbbi tekinthető ma még a leginkább önálló, a kormánytól független ágnak).

A három ismert hatalmi ág mellett egy csomó „alágazat” tekinthető önállóan is egyfajta hatalomnak, mert erősen befolyásolhatja a magyar állampolgárok életét. A Fidesz felső vezetésében több ilyet is számon tartanak, és ami az elmúlt években fontos volt a politikai családnak, abból jó pár feladat már ki lett pipálva:

  • Ha a magyar emberek életére hatással vannak a sajtótermékek, akkor uralni kell a médiát.
  • Ha a magyarok el vannak adósodva, ráadásul devizában és külföldi bankoknak, akkor forintadósság kell, és több magyar bankra van szükség.
  • Ha Magyarország kiszolgáltatott az energiaimportnak, ha nincs elég nyersanyagunk, akkor legalább a szolgáltatók, a vezetékek működtetői legyenek magyarok.

Mások azonban még megvalósításra várnak:

  • Ha Magyarország kapuja a világ felé egy fővárosi reptér, akkor az legyen hazai kézben.
  • Ha a mezőgazdaság kulcsa az élelmiszer-értékesítés, akkor nem lehet minden élelmiszerlánc külföldi kézben.
  • Ha a magyarok is folyton kütyüket nyomogatnak, akkor legyen a távközlés is erősebben magyar.
  • Ha komoly ágazat a biztosítói szektor, akkor itt is erősebb hídfőállások kellenek.
  • És végül, ha minket külföldi cégek szoktak „gyarmatosítani”, akkor mi is menjünk külföldre, vásároljunk kritikus eszközöket a környező országokban.
A Fidesz–KDNP-frakció az országgyűlés 2020. május 2-i ülésnapján – Fotó: Orbán Viktor / Facebook
A Fidesz–KDNP-frakció az országgyűlés 2020. május 2-i ülésnapján – Fotó: Orbán Viktor / Facebook

És most még választás is jön

Ahogy láttuk, ezekben a kérdésekben, ezekben a szektorokban még a következő öt hónapban is várható újabb lépés. Van elég konkrét ügy (Budapest Airport, Antenna Hungária – 4iG deal, Aegon) és vannak olyanok is, amelyekben vagy nem lesz újabb tranzakció, vagy még nem világos, hogy mi lesz az.

És miért jó ez az államnak az, hogy felpörögtek a kiszervezések, az állami vagyonjuttatások, a hosszú távú szerződések?

Részben azért, mert ami a mai állam (vagyis a kormány) barátainak jó, az a mai államnak is jó. A baj csak az nekünk, adófizetőknek, hogy mi itt maradunk, vagyis nekünk nem az az érdekünk, hogy a következő „államnak”, vagyis a következő kormánynak ne legyen jó, hogy neki már kevesebb vagyoneleme, jövedelme legyen. Nekünk az lenne a célfüggvényünk, hogy a mindenkori magyar járjon jól, ne az államot aktuálisan irányítók barátai. Ami biztos: a magyar állam is tud jól tranzaktálni, akár jól venni, akár jól eladni. De tud rosszul is, ezeket mindenképp el kéne kerülni.

A szállodás trükk

Az például biztosan hátrányos a magyar lakosság számára, ha az állam és egy magáncég szerződéseiből tartósan a magánfél jár jól. Ezt a folyamatot, egy 2008–2009-es (vagyis elég távoli) példán keresztül lehet talán a legjobban bemutatni.

Amikor a hitelből szállodákat építő magyar vállalkozók látták, hogy „vége a dalnak”, nem tudják kifizetni a hiteleiket, megy a kukába az egész szállodasztorijuk, mert majd mindent elvisz a bank, néhányan preventív (és persze kellően erkölcstelen) lépésekre szánták el magukat.

Leszerződtek önmagukkal, vagy valamelyik haverjukkal tíz évre szállodaüzemeltetésre, vagyis hoteltulajdonosként saját rovásukra előnytelen szerződéseket kötöttek. Amikor aztán a bank a nem törlesztett hitelek fejében elvitte a szállodát, azzal szembesült, hogy a szállodával együtt megörökölt egy előnytelen üzemeltetési szerződést is. Vagyis a fiókból előkerült egy jogilag érvényes szerződés, amely megkötötte az újsütetű szállodatulajdonos bankok kezét.

Az erősebb kutya

Igen ám, de jó tíz évvel később nagyot fordult a világ. Egy idő után ezek a csalárd szállodások már nemcsak a bankokba, hanem politikailag támogatott NER-esekbe is beleütköztek, és a szállodás csapat hirtelen „berezelt”, mert megértette, hogy jobb félni, mint megijedni. Vagyis olyan figyelmeztetéseket kaptak, hogy belátták, hogy jobb önként elállni az ilyen üzemeltetési szerződésektől.

Ahogy ugyanis a – némileg persze finomított – mondás tartja, mindig az erősebb kutya szaporodik. Lehet ördöglakatszerű jogi védelmet kialakítani, meghekkelni a rendszert, akkor is gazdagodni szállodásként, amikor már elvesztettük a szállodát, lehet fejni az államot, a bankokat, más vállalkozókat, de ha elég erős az ellenfél, legyen az a mindenkori állam vagy a NER, akkor nagyon pórul is lehet járni.

Ez ugyan nem nagyon jellemző Magyarországon, a Papcsák-lista és hasonló partnercserék általában nem jártak eddig végzetes következményekkel, a magyar üzleti kör általában az új rezsim alatt is kialakította a maga kapcsolatrendszerét.

De azért a kockázat mindig ott van, ha egy üzleti kör egy rezsimmel szoros kapcsolatot alakít ki, akkor a következő garnitúra idején kimehet a rendőrség, az adóhatóság, és amikor egy házkutatás során már nemcsak a vállalkozó, de esetleg az anyuka, a feleség és a gyerekek ruházati átvizsgálása is indokolttá válik, elég hamar megértik a vállalkozók, hogy jobb meghátrálni.

Sok olyan egykor neves vállalkozóról írtunk mi is, akik a bizalomvesztés után mint a kisangyal vonultak le a terepről, és eladták (vagy átadták) érdekeltségeiket. Sőt még olyan nagy ügy is volt mostanában, amelyben – hogy, hogy nem, de – nagy titokban vissza kellett adnia pár milliárdot még a Fidesz által felemelt, majd mohóvá váló vállalkozóknak is.