EU-támogatás vs. hazavitt profit: tényleg nem érné meg nekünk az uniós tagság?

• Orbán Viktor nemrégiben ismét elővette azt a régi lemezt, miszerint a külföldi cégek több pénzt visznek ki Magyarországról, mint amennyit az Európai Uniótól kapunk.
• Az állítással számos probléma van: a két dolog teljesen mást jelent; a külföldi cégek nem a fáról szedik a pénz, hanem beruházásokat hoznak létre, foglalkoztatnak, termelnek és értékesítenek; termékeik többsége pedig eleve külföldön talál gazdát, azaz nem a magyarok zsebéből veszik ki a pénzt.
• A külföldiek nyereségének kárhoztatása emellett már csak azért is érdekes, mert közben a kormány százmilliárdokkal támogatja a külföldi vállalatok beruházásait, és adócsökkentéssel, valamint a bérek alacsonyan tartásával is hozzájárul ahhoz, hogy a külföldiek minél több profitot tudjanak termelni hazánkban.

Néhány éve Lázár János, akkori Miniszterelnökséget vezető miniszter állt elő azzal az állítással, hogy Magyarország nem jár jól az európai uniós támogatásokkal, mert a nyugat-európai vállalatok több profitot utalnak haza Magyarországról, mint amennyi pénzt Brüsszel fizet támogatásként Magyarországnak. Ehhez pedig meglepő módon Thomas Piketty francia balos közgazdásztól kapott további – bár mint korábbi életünkben levezettük, nem igazán helytálló – szellemi muníciót.

Bár Lázár azóta az egyik legbefolyásosabb magyar politikai szereplőből gumicsizmás mezőgazdásszá vált (Piketty pedig újabb sikerkönyvében közgazdaságtan helyett a politológiára fókuszál), a Fidesz a jelek szerint nem eresztette el a lázári narratívát. Orbán Viktor szeptember 17-i rádiós megszólalásában arról beszélt:

„Brüsszelből egy év egészét tekintve több pénz jön, mint amit befizetünk, de ha ebből levonom azt, amit a nyugatiak kivisznek ebből az országból minden évbe’, akik a brüsszelieknek a kedvencei, akkor ez a mérleg már negatív. Ezért én mindig azt mondom, hogy az európai uniós tagság nem azért fontos, mert onnan most pénzt kapunk, mert valójában többet visznek ki tőlünk, mint amit kapunk. Nem ez a lényeg. Itt inkább van némi veszteségünk. Az Európai Unió azért fontos a számunkra, mert piacot ad Magyarországnak. Tehát a munkánk, amivel árukat, termékeket, szolgáltatásokat állítunk elő, azt el tudjuk adni.”

Nem világos, hogy Orbán milyen célból vette elő a régi lemezt, illetve hogy ezek a panelek részei lesznek-e a választási kampánynak a Fidesz részéről. Ettől függetlenül az orbáni kinyilatkoztatás pusztán gazdaságpolitika üzenete miatt is érdekes, mivel az abban foglaltakkal kapcsolatban számos logikai probléma felmerül.

Az első ilyen, hogy az uniós kohéziós támogatásoknak semmi közük a Magyarországon termelő külföldi vállalatok profitjához. Előbbi egy támogatás, amelyet közös uniós programok végrehajtása, valamint az uniós átlagtól elmaradó fejlettségű régiók felzárkóztatása céljából kap az ország. Utóbbi ezzel szemben magánvállalatok üzleti tevékenysége során realizált nyereség.

Orbán a fenti nyilatkozatában úgy állítja be, mintha a külföldi cégek magyarországi profitja a fán teremne. Ám ahhoz, hogy a külföldi vállalatok termelni és értékesíteni tudjanak Magyarországon, beruházásokat kell végrehajtaniuk, magyar embereket (is) kell foglalkoztatniuk, magyar alvállalkozóktól (is) kell termékeket és szolgáltatásokat beszerezniük.

Beruháznak, hozzáadnak

Mindez világosan kiderült a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi, 2019 decemberében kiadott összefoglalójából a külföldi cégek hazai tevékenységéről.

• E szerint 2018-ban a külföldi tulajdonú cégek a magyarországi bruttó tárgyieszköz-beruházások 43,5 százalékát valósították meg, ami 3032 milliárd forintot tett ki. Bár ez egy kiemelkedő beruházási volument hozó év volt, a külföldi leányvállalatok beruházási értéke az ezt megelőzően öt évben is 1500–2500 milliárd között mozgott.
• Szintén 2018-ban a Magyar Nemzeti Bank fizetési mérlege szerint a külföldre elszámolt működőtőke-jövedelmek értéke (azaz az itthon termelő külföldi cégek eredménye) 3028 milliárd forint volt; a magyar vállalatok külföldi eredménye pedig 682 milliárd, azaz itt 2346 milliárd a „mínusz”.
• Az európai uniós transzferekkel összefüggésben a fizetési mérleg szerint 570 milliárdnyi jövedelem és 713 milliárd forint tőke folyt be Magyarországra.

Mindemellett a külföldi cégek gazdasági hatása jóval bonyolultabb téma annál, mint hogy mennyi a profitjuk és mennyi beruházást finanszíroznak.

A külföldiek aránya kiemelkedő a termelésben is. 2017-ben a hazai hozzáadott érték 51 százalékát külföldi vállalatok hozták létre, amely az Európai Unióban is kiemelkedő részarány. A feldolgozóiparban és az információs és kommunikációs szektorban kétharmados, illetve 60 százalékos volt a külföldi hozzáadott érték. E két szegmensben a beruházások területén is hasonló arányokkal szerepelnek a külföldi vállalatok.

Szintén jelentős a szerepük a foglalkoztatásban. 2018-ban a magyar dolgozók 26,3 százaléka dolgozott külföldi vállalatnál.

A foglalkoztatás és a hozzáadott érték aránya közti különbség jelzi, hogy a külföldi cégek átlagos hatékonysága jóval magasabb, mint a hazai vállalatoké (bár a szakadék mértéke csökkenő tendenciát mutat). A fejlett technológiát alkalmazó ipari vállalatok körében a külföldiek aránya 73 százalék volt, a közepesen fejlett technológiát igénylő területeken 83,9 százalék.

Azaz a magyar beruházások és a hozzáadott érték erősen függ a külföldi vállalatok teljesítményétől, különösen a legfontosabb iparágakban.

Ha a külföldi vállalatok nem jönnének ide nyereséget termelni, jóval kevesebb beruházás lenne Magyarországon, és a magyar ipar jóval kevesebb hozzáadott értéket tudna előállítani.

Exportálnak

Egy másik, kapcsolódó jelenség, hogy a Magyarországon termelő külföldi vállalatok nagy része exportra termel: a „magyar” Audit nem a magyar dolgozók, hanem a kínai és német középosztály vásárolja. Azaz a nyereség, amelyet a külföldi vállalatok kivisznek, valójában nem csak magyar zsebekből származik.

A KSH idézett elemzése szerint a külföldi ellenőrzés alatt álló cégek árbevételének 56 százaléka külpiaci tevékenység eredménye volt 2017-ben. Ugyanezen évben a „magyar” exportértékesítés 80 százalékát külföldi irányítású cégek realizálták. A nagyvállalatok között pedig még jelentősebb a külföldi dominancia, a legalább 250 főt foglalkoztató és az összes exportárbevétel több mint kétharmadát realizáló vállalkozások körében az exportárbevételből való részesedés elérte a 90 százalékot.

A fenti adatok fényében teljesen értelmezhetetlen, amikor Orbán Viktor problémaként állítja be a külföldi vállalatok profitkivonását, miközben pozitívumként hivatkozik az uniós exportpiachoz való hozzáférésre.

A kettő szorosan összekapcsolódik: a külföldi beruházók idejönnek, gyárakat hoznak létre, magyarokat foglalkoztatnak, majd az itt létrehozott terméket a nyugati piacra exportálják, és az exportból befolyó nyereséget hazautalják.

A miniszterelnök szerint az EU „azért fontos a számunkra, mert piacot ad Magyarországnak. Tehát a munkánk, amivel árukat, termékeket, szolgáltatásokat állítunk elő, azt el tudjuk adni.” Ebből az első rész valóban igaz, az EU fontos piac, a magyar export közel négyötöde az EU-ba tart, az import 70 százaléka az EU-ból származik (erről a keleti nyitás kapcsán írtunk részletesen).

Ugyanakkor a jelen helyzetben ez az export (a hozzáadott értékre vonatkozó adatok szerint) csak felerészben „a munkánk” szüleménye.

A magyar export értékének másik felét az importált alkatrészek, valamint a hazai gyárakban létrehozott termékeket megtervező és értékesítő, továbbá a hazai gyárak termelési technológiáját idehozó külföldi vállalatok adják.

Jó CBA vs. rabló Lidl?

Természetesen a magyar gazdaság erős külső függése hosszabb távon komoly kockázatokat is jelenthet, és a jövőre nézve baljós jelnek számít, hogy a külföldi vállalatok gyárai kevés magyar beszállítót alkalmaznak, ezért azok tevékenységéből nem sok szivárog le a magyar gazdaságba (ezzel részletesen többek között ez a cikk foglalkozik).

Mindazonáltal mint Palócz Éva, a Kopint–Tárki Konjunktúrakutató Intézet vezérigazgatója számos cikkében hangsúlyozza, a múlt és a jelen adatai alapján a külföldi cégek magyarországi tevékenysége kulcsfontosságú volt a hazai gazdasági fejlődés és bérfelzárkózás tekintetében, miközben nem kifejezetten jelentettek veszélyt a magyar konkurenciára sem – nagyrészt sajnos azért, mert a legtöbb ipari szektorban nincs is magyar konkurencia. Ennek fényében a magyar gazdaság rövid és középtávú kilátásait nem a külföldiek ostorozása, hanem a magyar vállalkozások fejlesztése javítaná.

Mindemellett a belpiacon értékesítő külföldi vállalatok tevékenysége sem a rablás kategória. Elég a kormány által menetrendszerűen célba vett kiskereskedelmi szektorra gondolni: a CBA magyar kézben van ugyan, de az árai magasabbak, a fizetései alacsonyabbak, és a szolgáltatási minősége sem jobb a német konkurenciáénál, például az Aldinál vagy a Lidlnél.

Mindez nem valamiféle bűvésztrükk vagy csalás eredménye, hanem annak lenyomata, hogy a német vállalatok hatékonyabban működnek, jobbak a logisztikai láncaik, és nagyobb méretük miatt alacsonyabb árakat tudnak kialkudni a beszállítóktól (különösen igaz ez a sajátmárkás termékekre), kevesebb dolgozóval képesek működtetni a boltjaikat stb.

Az Aldi és a Lidl a Magyarországon megtermelt profitot hazaviszi, közben viszont a CBA-nál alacsonyabb árai miatt olcsóbbá teszi a magyar vásárlók életét, a magasabb bérekkel pedig a bérfelzárkózáshoz is hozzájárul. Azaz gazdasági hatását nem lehet annyival elintézni, hogy mennyi profitot „visz ki”. (Természetesen ellenérvek is felhozhatók a külföldi láncokkal szemben, például a magyar beszállítók nyereségének lenyomása nem üdvözítő a hazai vállalati szférának; ahogy az is régi ellenérv, hogy a hazai cégek profitjának nagyobb része forog vissza a hazai gazdaságba.)

A bérfelzárkózás kérdése azért is különösen érdekes, mert a koronavírus-járványt megelőző évek tartós konjunktúrája és erős béremelkedése vélhetően a Fidesz támogatottságának egyik fontos összetevője. Azaz Orbán politikailag is rengeteget profitált a nyugati multik tevékenységéből.

Ha probléma, miért támogatják?

Külön érdekes vetülete az orbáni nyilatkozatnak, hogy az európai vállalatok hazai tevékenységét valóban megkönnyíti az uniós tagság, de hacsak a miniszterelnök nem akarja teljesen kizárni a külföldi vállalatokat Magyarországról (és saját nyilatkozatai szerint nem akarja), akkor az EU-tagságtól függetlenül is termelnének Magyarországon profitot külföldi cégek, ahogy ez a világ összes, EU-n kívüli országában is megfigyelhető.

Szintén nehézzé teszi Orbán szavainak értelmezését, hogy míg a miniszterelnök az uniós vállalatok profitkivonását kárhoztatja, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éjt nappallá téve azt hangoztatja, hogy a kormánynak mennyi külföldi termelőberuházást sikerült bevonzania az országba.

Ezek a beruházók, mind a nyugati, mind a keleti cégek, azért jönnek ide, hogy nyereséget termeljenek, majd ezt hazavigyék és kifizessék tulajdonosainak. Emiatt a két narratíva logikailag nem áll meg egymás mellett.

Szijjártó bejelentéseiből az is kiderül, hogy a magyar kormány nagy erőkkel támogatja a külföldi cégek nyereségtermelését.

A kormány rutinszerűen finanszírozza külföldi vállalatok hazai beruházásainak akár 20 százalékát is munkahelyteremtésre hivatkozva, ezzel éves szinten százmilliárdokkal csökkenti a költségeiket. A dolog külön iróniája, hogy Magyarország az uniós támogatások egy jelentős részét is külföldi vállalatok beruházásaira költi, és a koronavírus-járvány idején kiosztott munkahelyvédelmi támogatásokból is nagyot kaszáltak a multik.

Az is hizlalja a Magyarországon működő külföldi vállalatok nyereségét, hogy a magyar bérek uniós összehasonlításban a legalacsonyabbak között vannak, a társasági adókulcs a legkisebb az EU-ban, és világszinten is csak a legvadabb adóparadicsomokban kell kevesebbet adózniuk a cégeknek (Bahamák, Brit Virgin-Szigetek, Turks- és Caicos-szigetek stb.). Ráadásul a nagyobb beruházók számos egyéb, különleges adókedvezményt is kapnak, emiatt például a német autóipari multik gyakorlatilag nem fizetnek adót a hazai eredményük után. (A magyarországi adózási lehetőségeknek az offshore cégekről kiszivárgott Pandora-iratok tanulsága szerint már az offshore-világban is híre ment.)

Szintén a külföldiek profittámogatásaként értékelhető, hogy a Magyar Nemzeti Bankot hosszú ideig nem zavarta a forint folyamatos leértékelődése. Ennek egy klasszikus magyarázata, hogy a magyar munkaerő költségét akarták csökkenteni az euróban vagy dollárban könyvelő külföldi vállalatok számára.

Ha tehát Orbán Viktor valóban problémásnak tartja a külföldi vállalatok nyereségét, akkor a kormány és a jegybank kezében rengeteg eszköz van annak visszafogására. De természetesen az is elképzelhető, hogy a miniszterelnök csupán kampányol a fent idézett rigmusokkal.