A lángos valóban ősi étel, csak nem úgy, ahogy gondoljuk

A lángos valóban ősi étel, csak nem úgy, ahogy gondoljuk
Lángos 2026 – Fotó: Mester Miklós
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!

A lángos legrégebbi receptjét hiába keressük régi szakácskönyvekben, hiszen ezek az ételek annyira természetesek voltak, hogy nem is jegyezték fel őket. A lángos eredetije ugyanis a keleti lepénykenyér-kultúra magyar változata volt. Lapos kelt tésztákat hamuban, parázson valószínűleg már a honfoglaló magyarok is készítettek, bár ezek nem mindig voltak kelesztett lepények, nem mindig készültek búzából, és lehettek akár pogácsa méretűek is. A kenyérlángos vagy langalló nevű lepények viszont későbbről származnak, amikor nagy adagokban sütöttek hetente kenyeret, kisebb és nagyobb cipókat. A kisebb cipókat ették hamarabb, a nagyobbakat később, de aznap is kellett enni valamit, amikor a kenyerek sültek.

Ezért aztán a dagasztóedény alján, oldalán maradt, kicsit túlkelt tésztából formáztak kerek, lapos, vékony kis langallókat, lángosokat, lepényeket. Ezeket ették a sütés napján magában, zsírral vagy tejföllel, gazdagabb helyen szalonnával, később cukorral vagy lekvárral. Az ország minden területén másképp hívták ezeket a lepényeket: nyugaton langalló, keleten lángos volt, de sok más névvel illették még, vakarék, vakarcs, vakaró, molnárpogácsa, bodag, sótalan, sovány, pompos, kanvarjú, vakvarjú, dübbencs. Akkor sütötték, amikor a kemence már hűlőfélben volt, tehát egy normális sütő magasabb hőfokán sülhetett, és nem pár pillanat alatt, mint a kemencés nápolyi pizzák. Elszórtan előfordultak variációi az egyszerű alapreceptnek: hajtogatták zsírral, töltötték káposztával, szalonnával.

Persze a mai lángos valami egészen más, és ennek elég egyszerű oka van: a vidéki szokást a városban is megpróbálták honosítani, de Budapesten nem igazán használtak kemencéket – ezért aztán forró olajban sütve készítették el a lángosokat. Már az 1920-as években sütöttek lángosokat a lacikonyhákban vásárokon, sőt, az 1920-as évek újsághirdetései szerint budapesti sörözőkben is előfordult. Egy 1930-as cikk szerint már akkoriban kapható volt lángos a Lehel piacon.

Fotó: Ács Bori / Telex
Fotó: Ács Bori / Telex

Minden évben egyetlen apropóból van tele a sajtó lángosokkal: az áremelkedése miatt, ezen szeretnek felháborodni az emberek. Ez sem mai jelenség: a Ludas Matyi 1972-es egyik számában azon bosszankodik egy cikk, hogy évről évre drágább a lángos, akkor éppen 1 forint 20 fillérről emelkedett az ára 1,50-re, pedig a liszt ára ugyanaz maradt. E tekintetben nem sok minden változott, a lángos az infláció általános mérőeszköze már bő 50 éve.

Bár a lángosozás szertartása magyar (állva esszük, pedig lehetetlen kulturáltan fogyasztani így; nyáron, melegben esszük, pedig megfekszi a gyomrot, stb.), maga a lángos nem feltétlenül az. Olajban sült kenyértészta máshol is van a világban, az olaszok pizza frittának hívják, vagy ott van a tipikus kínai reggeli, a kicsit pacsni alakú, hosszúkás lángosszerűség, de az amerikai őslakosok is készítettek olajban sült lepénykenyeret. Ennek ellenére a világ minden táján magyar különlegességként emlegetik a lángost, és sok külföldön élő magyar nyit lángosozót. Valóban fontos, mély kötődésünk van a lángoshoz, rendszeresen használják kampánykelléknek a legnagyobb választási hajrában a politikusaink is. Kinek inkább a piacozáshoz, kinek minden körülmények között a strandoláshoz kapcsolódik.

A mai Budapest belvárosában a turisták méregdrágán, meghökkentő feltétekkel vásárolják, és minden évben óriási népszerűségnek örvend a fine diningosított változata is a Gourmet fesztiválon.

Legrégebbi verziója kemencés, a legújabb olajban sült: voltaképpen ennyi történt csak vele az idők folyamán, de ez elég ahhoz, hogy teljesen megváltozzon. A lángos legrégebbi elkészítési módját a sorozat korábbi epizódjaival ellentétben nem egy recept alapján rekonstruáltam, hanem a néprajzi kutatásokból. Több 19. század második felében íródott szöveg is említi ezt az ételt, ami megerősíti, hogy egy kerek, lapos, sült kenyértészta volt eredetileg, amit tejföllel vagy zsírral fogyasztottak. Parázson sült ugyan, de jó pirosra, erről árulkodik Egri György 1909-ben megjelent elbeszélése: „Ha élt-halt valamiért, az bizonyára a parázstól piros, lúdzsírtól fényes lángos volt.”

Ma az ilyen lepényeket inkább focacciaként, azaz feltét nélküli olasz pizzaként ismerjük, így ennek megfelelően is elkészítettem, és kerek lepényként is, ahogy a néprajzi leírásokban szerepel. Mindkettő lassan kelt, kevés élesztős tészta, ami tepsibe terítve tovább kel, míg buborékos nem lesz.

Kenyérlepény/langalló

Fotó: Mondovics Péter / Telex
Fotó: Mondovics Péter / Telex

Alapanyagok:

  • 1 kg kenyérliszt
  • 2 gramm porélesztő
  • 800 gramm víz
  • 2 teáskanál só
  • a tepsihez olívaolaj

A tetejére:

  • kb. 2-3 dl zsíros tejföl

A kenyértésztához az alapanyagokat alaposan összekeverem, és dagasztógéppel vagy kézzel nagyon alaposan kidolgozom. A tészta ragacsos lesz, de ez nem baj. Letakarva hagyom szobahőmérsékleten két órán át kelni, majd a hűtőbe teszem egy éjszakára. Másnap sütőpapírral kibélelek egy sütőtepsit (ami a sütő méretével megegyezik), a papírt megkenem olívaolajjal, és beleteszem a tésztát. Amennyire engedi, elegyengetem, majd letakarva, langyos helyen hagyom kelni minimum két órán át. Közben néha az ujjaim hegyével óvatosan szétnyomkodom, hogy mindenhol egyenletesen elterüljön a tepsiben. Amikor szép, buborékosra kelt, a sütőt előmelegítem 200 fokosra. Addig sütöm, míg aranyszínű lesz, ekkor megkenem a tejföllel, és visszateszem még néhány percre.

Ha kerek formájúra szeretném, akkor a megkelt tésztát nyolc részre osztom, majd így, gombócokban hagyom két órán át újrakelni. Óvatosan, az ujjbegyeimmel kerek lappá nyomkodom, kevés olívaolajjal lekenem, majd ahogy az előzőnél, 200 fokosra előmelegített sütőben aranyszínűre sütöm. ezt most nem kentem le tejföllel, de ugyanúgy meg lehet vele is tenni, mint az előzővel.

A lángos mai receptjét Mester Miklóstól, a Pano Budapest pékség alapítójától kaptam. Ebben sincs semmi újítás, egy hosszú érlelésű kenyér- vagy pizzatészta, amit olajban süt ki – mondta. A cél szerinte az, hogy a végeredmény kívül hajszálvékonyan ropogós, belül nyitott, lyukacsos, rendkívül könnyű szerkezetű legyen.

Mester Miklós lángos receptje

Alapanyagok:

  • 1000 gramm nagyon jó minőségű pizza- vagy kenyérliszt
  • 700 ml víz
  • 30 gramm só
  • 3 gramm porélesztő

A víz mennyisége a liszt minőségétől vagy egyéb tulajdonságaitól függően 3-5 százalékot változhat, jobb minőségű lisztek több, kevésbé jók pedig valamivel kevesebb vizet bírnak el. Lehet hozzá főtt krumplit vagy zsiradékot adni – ebben az esetben a hozzáadott alapanyag mennyiségét vonjuk le a víz mennyiségéből –, de érdemes észben tartani, hogy ebben az esetben kevésbé lesz könnyű és lyukacsos a szerkezete: viszont tovább marad friss.

Az alapanyagokat hosszan és alaposan kell kidolgozni, mint egy pizzatésztát, aztán 1 órát szobahőmérsékleten tartani, majd mehet a hűtőbe. Sütés előtt 3-4 órával kell a hűtőből kivenni, majd annyi gombócra osztani, ahány lángost tervezünk belőle készíteni. Hagyjuk újrakelni, és forró, bőséges olajban süssük ki.

Gasztrotörténeti sorozatunkban egy-egy ikonikus magyar étel legrégebbi és legújabb receptjét tesszük egymás mellé. A sorozatot a Telex a Szabad Sajtóért Közhasznú Alapítvány támogatja.


A sorozat korábbi részei:

Gulyásleves

Hortobágyi húsos palacsinta

Töltött paprika

Húsleves

Rakott krumpli

Kedvenceink
Partnereinktől
Állítsd be a Telexet megbízható forrásnak!
Kövess minket Facebookon is!