Rákosi, Kodály és Hofi után a buldózereket várja a világ első rádiópalotája

Hamarosan elbontják a Magyar Rádió korábbi épületeit, amelyekben még a legvadabb történelmi időkben is jutott tér a színvonalas kultúrának és a nagy röhögéseknek. Az 1928-tól a rendszerváltásig tartó időszak rádiós életképeiből válogattunk a Fortepan archívumából.

A Magyar Rádió rendszeres adásai 1925. december 1-jén indultak meg egy budapesti Rákóczi úti épületből, amit az intézmény hamar kinőtt. Az új székházat 1928. október 25-én avatták fel ünnepélyesen: Gerlóczy Gedeon tervei alapján a Bródy Sándor (akkor Sándor Főherceg) utcában megszületett a világ első stúdiópalotája. Az 1939-ben beindított olcsó néprádió-akció már az egész ország területén biztosította a Budapest I. és Budapest II. vételét, majd 1949-ben a Budapest I. felvette a Kossuth, a Budapest II. a Petőfi nevet. És megszólalt a rádió évtizedeken át recsegő, harsogó szignálja.

„Halló, halló, figyelem! Rendkívüli közleményt olvasunk fel. Magyarország fegyverszünetet kér. Felolvassuk a Kormányzó átiratát!”

1944. október 15-én, 13 óra 10 perckor, a rendes adást megszakítva hangzott el a Magyar Rádióban Horthy Miklós a nemzethez intézett proklamációja. A kiugrási kísérlet sikertelen volt, a nyilasok még aznap benyomultak az épületbe, a Rádió több munkatársát letartóztatták, majd a német katonák szinte teljesen kifosztották a Bródy helyiségeit: leszerelték a műszaki berendezéseket, elvitték a mikrofonokat és a vágókocsikat. Az adások hosszabb időre is elhallgattak, amikor november 30-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották a lakihegyi adótornyokat. Az ostrom alatt a stúdió udvara lövészárokká alakult, a nagyzenekari stúdió tetejét és az épület hátsó falát találat érte. Kodolányi Gyula mérnök szerint 1945 tavaszán újra ott tartottak, ahol 1925-ben, elölről kellett kezdeni mindent.

A rádióadások a háború után 1945. május 1-jén indultak újra. Az október 7-i budapesti törvényhatósági választások előtt a Rádió vezetése minden pártnak lehetőséget biztosított a programjuk megismertetésére, köztük a Kommunista Párt főtitkárának, a Szovjetunióból frissen hazatérő Rákosi Mátyásnak is. Az év novemberében a Rádió Újság első számában Gerő Ernő miniszter már arról beszélt, a Rádió legfontosabb feladata, hogy „minden tekintetben alátámassza az új kormány intézkedéseit”.

Az ötvenes évekre a közvetlen párt- és állami irányítás alatt működő Rádió a szocialista eszme propagandaközpontjává vált: egy átlagos napon a zenei osztály indulókat és munkásmozgalmi dalokat sugárzott, az aktuális osztály egy Rákosi beszédeit tartalmazó kötetet mutatott be, az ifjúság pedig már reggel 6-kor szocialista tanmeséket kapott. 1952. március 9-én a magyarok forrón szeretett vezérét ünnepi műsorszámok sorával köszöntötték a 60. születésnapja alkalmából: reggeltől estig zenés és lírai művek szóltak Rákosi Mátyás tiszteletére.

A tömeg 1956. október 23-án, este 6 óra környékén ért a Magyar Rádió épülete elé. Céljuk az előző nap elfogadott 16 pont beolvasása volt, miközben hangosan követelték a Szabad Magyar Rádiót. Gerő Ernő rádióbeszédében elítélte a tiltakozókat, mire a tüntetők egy vágókocsival betörték a Rádió székházának dupla szárnyas tölgyfakapuját, és bejutottak az épületbe. A több száz fős kivezérelt karhatalmi gárda kezdetben könnygázt, füstgránátokat és vízfecskendő vetett be, majd az első lövések este 21 óra körül dördültek el, a célzott sortűz után a második és harmadik emeleti ablakok körüli homlokzatot teljesen szétlőtték. A felkelők másnap hajnalra elfoglalták a Rádiót, a harcokban körülbelül 200‑300 ember halt meg. A következő napokban a műsorokat mégsem az elfoglalt Bródy Sándor utcai épületből, hanem egy, a Parlamentben kialakított stúdióból bonyolították le: Szabad Kossuth Rádió néven ott alakult meg a Nagy Imre vezette kormány forradalmi rádiója.

A hangjátékok közel egyidősek a rádiózással. Németh Antal, a Nemzeti Színház akkori direktora a műfaj lelkes úttörőjeként a harmincas évek közepétől a háború végéig számos drámát ültetett át rádiós formátumra. A Magyar Rádió hangarchívuma az 1945-ös ostrom idején viszont szinte teljesen elpusztult, csak Az ember tragédiája 1938-as hangjátéka maradt meg viszonylag sértetlenül. 1951-ben hivatalosan is létrejött a Rádiószínház, ami már nemcsak egy műfajt, de egy egész tagozatot jelölt az intézményben: a Rádió az irodalmi jellegű dramatizált hangjátékait a legigényesebb műsoraiként tartotta számon.

1951-től százszámra készültek hosszabb-rövidebb rádiójátékok a stúdiókban, ezekben a kor sztárművészei vállaltak szerepet Ruttkai Évától Sinkovics Imrén át Garas Dezsőig. A nagyobb epikus művek dramatizált változataiban sokszor egy egész társulatnyi színész közreműködött, a háromrészes Az egri csillagokban például közel negyven színész szólalt meg, a főszerepeket a fiatal színészházaspár, Törőcsik Mari (Cecey Éva) és Bodrogi Gyula (Bornemissza Gergely) vitte. A műfajt évtizedekre meghatározó dramaturg-főrendező Cserés Miklós rengeteg irodalmi klasszikust rendezett, köztük Csehov, Gogol, Balzac, Tolsztoj vagy Hemingway műveiből készült átiratokat.

Kossuth Rádió: 7.15: Egy falu, egy nóta; 8.55: Édes anyanyelvünk; 9.00: Zenés fejtörő; 11.35: Operettmelódiák; 12.15: Jó ebédhez szól a nóta; 13.00: Szív küldi; 13.30: Rádiólexikon; 14.00: Hanglemezparádé; 14.45: Hét nap a külpolitikában; 17.10: Kincses Kalendárium; 18.30: Közvetítés a Bp. Honvéd—Wiener AC KK-mérkőzésről; 19.20: Közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából; 20.12: Hírek–Totóeredmények; 23.30: Híres Wagner-énekesek; 0.10: Csárdások.

Petőfi Rádió: 8.00: A katolikus egyház félórája; 8.30: Orgonamuzsika; 10.45: A Csajkovszkij Színpad és közönsége; 14.15: Sündisznócska lovagol. Zenés-dalos mesejáték; 16.25: Népdalok, csárdások; 18.45: Pablo Neruda versei; 19.50: Jó éjszakát, gyerekek!; 20.50: Az esernyő. Maupassant elbeszélése; 21.15: Közvetítés a Gellért-sörözőből; 21.45: Oratóriumrészletek.
(Egy vasárnapi rádióműsor néhány programja 1959 júliusából)

„Az 1968-as szilveszteri műsor felvétele alatt, úgy hajnali fél négykor terjesztettem a Rádió Kabarészínháza tervét a szórakoztató osztály vezetője elé. Reggelre beleegyezett, hogy támogatja javaslatomat. Hat éve csináltam már akkor a rádió szórakoztató műsorait, s a közéleti hangulat olyan volt, hogy tudtam: nyugodtan humorizálhatunk már minden időszerű, sokakat foglalkoztató problémáról. (...) Szóltunk az influenzajárványról, az emlékezetes csehszlovák–magyar labdarúgó-mérkőzésről, a népszámlálásról, a Rózsa Sándor tv-film változatáról, a táncdalfesztiválról, a szexről, a közművelődési törvényről, a szanálásról, a belvárosi telefonközpontról. (...) A legemlékezetesebb műsorok? Amikor kabaréinkban először mondtuk ki miniszter nevét, s amikor Bondor József személyében először állt miniszter a mikrofonunk elé.” (Marton Frigyes, 1978, Esti Hírlap)

A humornak a kezdetektől fontos szerepe volt a Magyar Rádió műsoraiban, még a legvadabb ötvenes években is belefért némi politikai kabaré, igaz, nem ártott tisztában lenni azzal, meddig tart a rendszer humorérzéke. A műfaj akkor kapott nagyobb lendületet, amikor 1963-ban az Összetett Műsorok Szerkesztőségén belül létrejött egy kabarérovat, élén Marton Frigyessel, Szilágyi Györggyel és Kaposy Miklóssal, majd 1968 szilveszterén hivatalosan is elindult a Rádiókabaré, amely sokáig havi egyszer, tévészünnapon, azaz hétfőnként jelentkezett friss műsorral. 1974-ben a Rádió Kabarészínháza meghirdette az ezután évtizedeken át megrendezett Humorfesztivált. Az 1982-es versenyen Markos György és Nádas György Kőbe zárt lélek című győztes előadása maga is egy rádióparódia volt.

1968 szilveszterén robbant be Hoffmann Géza karrierje is. Egy táncdalfesztivál-paródiát adott elő aznap, másnap már a fél ország Hofiról beszélt. Az egykori kőbányai porcelángyári munkásnak ezután szerződést kínált a Mikroszkóp Színpad, állandó szereplője lett a Rádiókabarénak és a szórakoztató televízió-műsoroknak. Hofi eleinte a Mikroszkóp vezetőjével, Komlós Jánossal dolgozott együtt a szövegein – Komlósnak pedig a magyar kabaré épp úgy sokat köszönhetett, mint korábban az ÁVH, ahol kihallgatótiszt volt. Sokak szerint Hofi nagyrészt Komlós kapcsolatainak köszönhette, hogy olyan társadalomkritikus vicceket is megengedhetett magának, amiket csak nagyon kevesen.

„Azt mondja a múltkor az egyik futballkapusunk a rádióban, hogy vannak problémáik, de a közönségtől türelmet kérnek. Azt mikor lehet megcsinálni, hogy odamegy a melós a pénztárhoz, hogy itt van 5 forint, türelem, a többi majd a jövő héten jön?” (Hofi Géza, Komlós János: Hoztam egy magánszámot, 1972)

A békeidők Hacsek és Sajó párosát a hatvanas években Lujza és Jenő, azaz Psota Irén és Major Tamás karakterében élesztették újjá. A kabarétréfák egyetlen sémára épültek: Lujza tettetett naivitással kérdezett valami butaságot a férjétől, mire Jenő türelmetlenül elmagyarázta neki, hogy mi a helyzet valójában.

„A rádió lemeztárának gyűjteménye évente mintegy háromezer tekerccsel gazdagodik. Szinte naponta érkeznek a Bródy Sándor utcába külföldről zenei küldemények, s ugyancsak naponta hangzanak el a rádió hullámhosszain új zeneszámok, táncdalok, riportok, rádiójátékok. Ezeket az átadás után hangszalagon megkapja a lemeztár, hogy dokumentálásuk után lerakja. A zeneművészet, irodalom, színház, film, képzőművészet, sport, politika és riport cím alatt számtalan érdekes hangszalagot őriznek. 1957-től minden országgyűlés teljes anyaga, politikai hangszalagon sorakozik a polcokon. Itt őrzik German Tyitov űrhajós 1961-ben elmondott újévi üdvözletét, amelyet a rádió közvetített. (…) Több hangszalag őrzi költőink hangját, egyebek között Füst Milán, Gellért Oszkár, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, (…) Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Juhász Ferenc versei szólalnak meg a szerzők hangján.” (Esti Hírlap, 1966. október)

És most kapcsoljuk a 6-os stúdiót.

A Rádió első stúdiója, a „nagy leadó” a megépülésekor is viszonylag modernnek számított, mégis hamar kiderült, hogy az intézménynek szüksége lesz egy tisztán zenei stúdióra is. Az új zenei helyiség akusztikai tervezését Békésy György biofizikusra bízták, aki pár évtized múlva orvostudományi Nobel-díjat kapott a belső fül fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért. Békésy és munkatársai hosszas kísérletezés után megtalálták a magas és mély frekvenciák kiegyenlítéséhez szükséges optimális anyagokat, így a falakra egy ponyvával borított vattaréteg került. Az 1936-ban átadott 6-os stúdió technológiailag nemcsak megelőzte a korát, de még a 21. század technikai követelményeinek is megfelel.

A 6-os stúdióban a közönség részvételével is készítettek nagyzenekari felvételeket, a 6-osban vezényelt zenekart többek között Dohnányi Ernő, Bartók Béla és Lehár Ferenc, Lamberto Gardelli olasz, Hiroyuki Iwaki japán, Helmut Koch német és Dean Dixon amerikai karmester is. Ennio Morricone 2004-ben itt rögzítette a Sorstalanság című film zenéjét.

„A reggeli esztrád műsorban – nem emlékszem már, pontosan mikor kezdődött, talán fél 5-kor, mivel a hatra járó munkásosztálynak is kellett nyomatni – például előírták, hogy négy mozgalmi, négy népi demokratikus és négy népi kartonnak kell benne lennie. A többi fakultatív.” (Életútinterjú Göczei Zsuzsa zenei szerkesztővel, Beatkorszak.hu, 2016)

Már az ötvenes években működött könnyű-, esztrád- és tánczene-rovat a Rádió Zenei osztályán önálló részlegként, de a könnyűzene igazi felfutása a következő évtizedben történt. Míg az 1966-tól megrendezett Táncdalfesztivál dalversenyt a Televízió, a Tessék választani! című évente megrendezett könnyűzenei bemutatót a Magyar Rádió szervezte. A műsor állandó szerkesztője Bolba Lajos, a zenekari kísérője a Stúdió 11 volt. A hatvanas években többek közt Koós János, Német Lehel, Szántó Erzsi, Korda György és a Záray-Vámosi házaspár dalaira lassúztak a magyarok, a hetvenesben Kovács Kati és Zalatnay Sarolta mellett jött a Bergendy, a Fonográf és a Neoton. 1977-ben a Petőfi Rádióban elhangzott minden idők egyik legjobb discoslágere, a Beatrice Gyere, kislány, gyere című száma.

A Pollack Mihály téren, két Ybl Miklós tervezte főúri palota, az Esterházy és a Károlyi közé egy új épületet ékelt be a Magyar Rádió. Az 1969-ben átadott, a szocialista építészet jellegzetes stílusjegyeit felvonultató irodaházat két eleméről lehetett már messziről felismerni: világoszöld üvegburkolatáról és a Somogyi József szobrászművész tervezte, madarak közt repülő bronz nőalakjáról, a Szárnyas Nikéről.

A kétszáz szobás irodaház alatt húzódik a Rádió 1952-ben megépített föld fölötti bunkerstúdiója. A három méter vastag falakkal körbeölelt stúdióhelyiségekből viszont soha nem sugároztak adást, legfeljebb néha lejártak ellenőrizni, a hidegháború esetleges felforrósodásakor bevethető-e a technika, ha innen kell műsort szolgáltatni.

Az első meccsközvetítés 1930-ban hangzott el az éterben, Pluhár István közvetítette a Magyarország–Olaszország labdarúgó-mérkőzést. Szepesi György 1945-ben közvetített először sporteseményt, egy magyar–osztrákot. A sportrádiózás jelképévé növő Szepesi később összesen 15 olimpiáról tudósított az intézménynek, és ő szervezte meg a Magyar Rádió Körkapcsolás című műsorát is 1963-ban, ami évtizedeken át tudósított a magyar bajnokikról.

Nyújtózkodás, hátsó rézsútos mélytartás, páros karlendítés előre magastartásba, oldal-terpeszállás, oldalsó középtartás, törzsfordításban balra, hajlítgatás kétszer.

Kerezsi Endre testnevelő tanár 1933-ban találta ki a rádiótorna műfaját, a világon akkor egyedülálló módon. A rádiótorna vasárnap kivételével minden reggel 7 órakor kezdődött, a testnevelőtanár 15 percen át diktálta a gyakorlatokat. A szocializmus éveiben már a munkások időbeosztásához alkalmazkodva fél 7-kor indult a műsor, és tíz percre rövidült. Kerezsi Endre halála után a helyét Romák Éva válogatott tornász vette át, és még sokáig konkurense maradt a tévétornának.

„A Rádió szimbóluma a legutolsó időkig egy különleges, üvegből készült társalgó volt, amely a Pagoda nevet kapta. Hosszú éveken keresztül itt találkozott a magyar színházi, zenei és irodalmi élet színe-java. (…) Az élet dübörgött a kicsiny asztalok mellett. Emitt a híres színész anekdotázott, amott a híres énekes várta reménykedve a felvétel kezdetét. (…) Az üvegkalitkában más volt kávét szürcsölni, mint a filmstúdióban vagy a színházi büfében, s közben az élet dolgairól csevegni annak, akit a stúdiók hangulata megfertőzött.” (Kő András, Magyar Hírlap, 2017)

Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja 1976-ban látogatást tett a Magyar Rádióban, ahol Hárs István elnök és Heckenast Gábor műszaki igazgató tájékoztatta a rádió helyzetéről. Ezek után közösen megtekintették a stúdiókban folyó munkát, és meghallgattak néhány új technikával készült felvételt. Fock elvtárs délután a rádió márványtermében aktuális bel- és gazdaságpolitikai kérdésekről tájékoztatta a rádió munkatársait.

„Amikor ez év februárjában útnak indítottuk ezt a műsort, feltett szándékunk volt, hogy politizálni fogunk, vagyis: izgalmas, érdekes, aktuális problémákkal és azok figyelmet keltő megfogalmazásával nyerjük meg a hallgató érdeklődését. Nem restelljük bevallani: a televíziós A Héttel konkurálunk. A műsorhoz szerencsére sikerült megnyernem a Rádió legtehetségesebb munkatársait.” (Interjú Ipper Pállal, a 168 Óra című műsor főszerkesztőjével, 1971, Esti Hírlap)

A szombatonként 4 órakor és vasárnaponként reggel 6-tól jelentkező belpolitikai magazinműsor a Gondolat-jellel és később a Vasárnapi Újsággal együtt sokat tett a politikai nyilvánosság tágításáért. A rendszerváltás hajnalán, Pozsgay Imre államminiszter is a 168 Óra szerkesztőségének mikrofonjába mondta 1989. január 28-án, hogy „1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés volt”. 1989 júniusában a Rádió élő közvetítést adott Nagy Imre és mártírtársai újratemetéséről, decemberben a romániai forradalom eseményeiről.

1994. március 4-e reggelén P. Szabó József szerkesztő felolvasta annak a 129 rádiósnak a nevét, akiket az intézmény Csúcs László rádió-alelnök utasítására azonnali hatállyal elbocsátott vagy nyugdíjaztatott. A kirúgottak között volt a 168 Óra szinte teljes stábja, így Mester Ákos felelős szerkesztő és helyettese, Bölcs István, de megkapta a felmondását Havas Henrik, Mihancsik Zsófia, Frei Tamás, Fiala János, Farkasházy Tivadar, Albert Györgyi és Göczey Zsuzsa is. A rendszerváltás éveit követő médiaháborúval egy újabb korba lépett a Magyar Rádió.

További források: Arcanum, Magyar Elektronikus Könyvtár, NFI, Wikipedia

A cikk a Telex és az Arcanum partneri együttműködésével jött létre. Az Arcanum adatbázisában az elmúlt 250 év újságjainak, magazinjainak több tízmillió oldala néhány kattintással elérhető. (x)