„Csak ült, és neveket sorolt addig, amíg el nem hagyta a száját az, hogy Häagen-Dazs. Erre azt mondta, hogy megvan, ez lesz a neve”
– mesélte a PBS amerikai tévécsatorna fagyikról szóló riportjában édesapjáról, Reuben Mattusról a lánya, Doris Hurley. Mattus volt az, aki addig ült az asztalnál, amíg ki nem talált egy amerikai perspektívából egzotikusnak ható nevet a jégkrémhez, amivel az átlag fölé akar lőni minőségben és hírnévben is. Bár lehet csűrni-csavarni, a hivatalos magyarázat ez: a márka neve az égegyadta világon nem jelent semmit.
Itt meg is lehet nézni ezt a részletet:
A lengyel születésű, zsidó származású Reuben Mattus 1921-ben érkezett meg az Egyesült Államokba, és az egyik első munkája az volt, hogy az olasz nagybátyjánál jégkrémeken dolgozott. A jégkrém persze túlzás, a nagybácsi darált jeget árult, amire a tízéves Reuben az édesanyjával facsarta a citromokat New Yorkban, aztán mentek lovaskocsival árulni a városban. A családi vállalkozás később elkezdett klasszikus pálcás jégkrémeket is árulni. Tinédzserkorában találkozott későbbi feleségével és üzlettársával, a brit születésű Rose-zal, akivel az ötvenes években elhatározták, hogy itt az ideje saját céget alapítani.
Habár Doris abban az egyébként csodálatos tévériportban még úgy emlékszik vissza, hogy édesapja találta ki a jégkrém nevét, a valóság az lehetett, hogy közös döntés eredménye volt édesanyjával – Reuben volt az, aki a termék minőségéért felelt, Rose pedig a cégvezetéssel és az adminisztrációval törődött. Ő volt az, aki a cég korai időszakában személyesen ment el boltokba és szupermarketekbe, hogy ingyen mintákat áruljon.
A Guardian cikke szerint a jégkrém felfutásához éppen kapóra jött a hatvanas években virágzó hippikultúra is, amikor egy kiadós szmokizás után fiatalok tömege kívánt meg valami édességet. A jégkrémük titka az volt, hogy több tejzsír és kevesebb levegő volt benne, ettől sűrűbb, tömörebb volt, illetve tojássárgáját és tejszínt is tartalmazott.
„Akkoriban a jégkrém minősége olyan szinten leromlott, hogy csak annyit jelentett, hogy valami édes és hideg. A jégkrém egyre olcsóbb és olcsóbb lett, én pedig az ellenkező irányba mentem”
– mondta később Reuben Mattus.
A Häagen-Dazs névvel viszont a Mattus házaspár szándékosan Európát, pontosabban Dániát akarta megidézni, annak ellenére, hogy ilyen összetételben egészen biztosan nem léteznek betűk európai nyelvben. Reuben Mattus később azzal magyarázta a dán fixációját, hogy az volt az egyetlen ország, ami a zsidó menekülteket befogadta a második világháborúban. A dán nyelvben egyébként nincsen umlaut, amivel Mattus direkt a vevők figyelmét akarta felkelteni, és „zsé” hang sincsen.
Az utóbbit amerikai nyelvterületen ki sem tudják ejteni, a jégkrém nevének második felét angol nyelvterületen „dász”-nak mondják. Egy időben Dánia térképe is rajta volt a jégkrémes dobozokon, hogy aztán tényleg mindenki azt higgye Amerikában, hogy onnan jött. Reuben Mattus kifejezett célja volt az is, hogy a Häagen-Dazs kóser legyen, ez a honlap szerint még ma is igaz azokra a fagyikra, amiket boltokban vásárolunk.
A Mattus házaspár szándékosan magasabbra lőtte be a Häagen-Dazs árát a versenytársakhoz képest. Először Manhattanben lehetett kapni, egy kifejezett gourmet-boltban, egy félliteres kiszerelés 75 centbe került, míg árban lefelé a következő konkurencia 59 cent volt. A korai időszakban csak három ízt lehetett kapni, vaníliást, csokoládést és kávést. 1973-ra már az egész országban lehetett kapni a dobozokat, pár évvel később pedig megnyílt az első tölcséres bolt Brooklyn Heightsban. Ez a bolt a mai napig megvan.
A Häagen-Dazs már jó ideje nem a család kezében van, a nyolcvanas években felvásárolta az amerikai Pillsbury, az Egyesült Államokban ma félig a Nestlé tulajdona, a világ többi részén a General Mills birtokolja a nevet. A Mattus család a Pillsburynél még egy ideig alkalmazásban állt tanácsadóként, de a cég tulajdonosváltásánál kikerültek onnan.
A kilencvenes évek elején a Mattus házaspár a saját nevével kezdett jégkrémeket gyártani, de már egy új trendet éreztek meg: a név nem sugalmazott semmi európaiságot, a termékben pedig kevesebb zsiradék volt. Ez volt a Mattus' Low Fat Ice Cream, ami nem sok időt élt meg. Ahogy maga Reuben sem: 1994-ben egy nyaraláson szívinfarktust kapott, és nyolcvanegy éves korában meghalt. Rose – aki mellesleg egész életében cukorbeteg volt – 2006-ban halt meg, kilencvenévesen. Az Izraelt egész életükben támogató házaspárról egy iskolát neveztek el Herzlijában.
