„Szervusz, drágám. Nos, leleplezték a hamis személyazonosságomat. Ebből az egészből rájöhettél, hogy becsaptalak. Sajnálom, bizonyos értelemben azonban örülök, hogy vége van az egésznek.”
Ezek a szavak hangozhattak el John Stonehouse brit politikustól és munkáspárti képviselőtől 1974 karácsonyán, amikor Ausztráliából felhívta az Angliában őt gyászoló feleségét. Stonehouse ekkor az általános vélekedés szerint már hetek óta halott volt – vagy legalábbis mindent megtett azért, hogy erről meggyőzze a hatóságokat és a családját.
A politikus előző hónapban Floridába utazott egy hivatalos útra, és itt tűnt el, csak egy ruhakupac maradt utána Miami óceánpartján. Miután hiába keresték, a hatóságok és a média öngyilkosságra gyanakodtak, Stonehouse felesége azonban meg volt győződve róla, hogy baleset történt, mondván, nem vallana a férje jellemére, hogy eldobja magától az életet.
De mi vezetett idáig?
Stonehouse politikai karrierje a hatvanas években még felfelé ívelt, sokan egyenesen Harold Wilson akkori miniszterelnök lehetséges utódját látták benne. Wilson kormányában a polgári légi közlekedés minisztereként, illetve postaügyi miniszterként is helyet kapott.
A lejtmenet 1969-ben kezdődött: Josef Frolík csehszlovák kém azt állította, Stonehouse Csehszlovákiának kémkedett. A politikus tagadta a vádakat, és bár a miniszterelnök hitt neki, a reputációja megszenvedte a híreszteléseket. A Munkáspárt 1970-ben elvesztette a választásokat, Stonehouse pedig kiszorult az ellenzéki padsorokból.
Ezután az üzleti életben próbált szerencsét, több-kevesebb sikerrel. 1971-ben lelkesen követte Banglades függetlenedését Pakisztántól – olyannyira, hogy a háború végeztével a bangladesi állampolgárságot is felvette, és részt vett egy jótékonysági szervezet megalapításában, ami a Nagy-Britanniában élő bangladesiek számára nyújtott volna szolgáltatásokat. Az intézmény körül azonban egy idő után csalás miatt kezdtek szaglászni a nyomozók, ennek híre pedig tovább rontotta Stonehouse renoméját. Mindezek tetejében időközben viszonyba kezdett a nála több mint húsz évvel fiatalabb titkárnőjével, Sheila Buckley-val is.
Ekkoriban már végképp elege volt a körülötte zajló botrányokból, és elkezdett terveket szőni, hogyan tudna teljesen új életet kezdeni, tiszta lappal. Ehhez Joseph Arthur Markham és Donald Clive Mildoon nevekre útleveleket hamisított (ők valódi személyek voltak a választókerületében, nem sokkal korábban haltak meg). A személyazonosságát ezután kedve szerint cserélgette, pénze egy részét pedig külföldi bankszámlákra menekítette ki, megteremtve a kezdőtőkét a következő életéhez.
Eleinte minden a terv szerint működött. Stonehouse a Miami Beachen szétszórt ruháin kívül semmilyen nyomot nem hagyott maga után, Ausztráliába érkezve pedig már várták az előre elpostázott holmijai. Az igazat kizárólag a titkárnője tudta, ő végig asszisztált az eltűnéséhez, a hatóságoknak és barátainak pedig váltig állította, hogy Stonehouse minden bizonnyal az óceánba veszett. A brit rendőrség azonban gyanút fogott, és a nő Stonehouse-nak küldött kódolt üzenetein keresztül a férfi nyomára bukkant, és karácsonykor a melbourne-i rendőrség le is tartóztatta.
Ekkor került sor az idézett telefonbeszélgetésre is, előkerülése után egy hónappal pedig interjút adott a BBC helyi tudósítójának. Arra hivatkozott, hogy meghasadt a személyisége: az új Stonehouse feloldozta a régit, és a stressz meg a súlyos lelki megpróbáltatások miatt döntött az újrakezdés mellett. Azt is mondta, hogy az eltűnésével tulajdonképpen a családját akarta védeni.
Ezt némileg árnyalja, hogy eközben végig képviselő maradt és továbbra is kapta fizetését, amiről nem akart lemondani. Amikor az újságíró erről kérdezte, azt mondta, politikusok gyakran mennek tanulmányutakra, és gyakorlatilag ez történt vele is – a különbség annyi, hogy ő nemcsak földrajzi, hanem lelki értelemben is nagy utat tett meg.
Miután kitoloncolták Ausztráliából, 1975 júliusában a Scotland Yard nyomozói kísérték haza Angliába. Hatvannyolc napos, maratoni bírósági tárgyalás után – amelyen ő maga látta el a saját védelmét – 1976 augusztusában ítélték el. Hét év börtönbüntetést kapott lopás, csalás és megtévesztés miatt. A börtönben töltött idő alatt három szívinfarktusa is volt, 1978 novemberében pedig egy hatórás nyitott szívműtéten esett át. Egészségi állapota és jó magaviselete miatt három év után szabadult, pár évvel később újraházasodott, elvette korábbi titkárnőjét, egy gyerekük is született.
Stonehouse 1988-ban, 62 éves korában halt meg. A férfit egy eltűnt emberekről szóló tévéműsorba hívták meg, ennek forgatásán esett össze váratlanul, mint később kiderült, egy újabb szívinfarktus miatt. Ezt pár héttel később még egy szívroham követte, amiből már nem tudott felépülni.
A politikus halála után egyébként az MI5 aktáiból kiderült, hogy évtizedekkel korábban Josef Frolík igazat mondott, Stonehouse valóban Csehszlovákiának kémkedett volt – bár ennek tagadására és apja védelmére a lánya, Julia Stonehouse, 2021-ben egy könyvet is írt. John Stonehouse nem mindennapos életútjáról pár éve egy háromrészes minisorozat is született: a politikust az Utódlásból is ismert Matthew Macfadyen alakította.
