Az ember szeret mókolni a természettel, de néha a természet is szeret mókolni saját magával: 2000 júniusában megjelent egy kutatás két botswanai kutatótól azzal a címmel, hogy „Kecske-birka hibrid született természetes körülmények között Botswanában”, és hát ezzel sikerült is elspoilerezni az egész sztorit – valamikor a tanulmány írása előtt hat évvel, mindenféle külső beavatkozás nélkül megszületett ez a hibrid, és az írásának pillanatában még életben volt.
A felfedezés azért volt nagy szám, mert a legtöbb ilyesféle hibrid nagyon ritkán marad életben, vagy éppen laboratóriumi segítséggel hozzák őket létre. A Cambridge-i Egyetem tudósai már a nyolcvanas években összeturmixolták a kétféle állat embrióit még akkor, amikor csak pár sejt létezett belőlük, így jött létre az állat, amit az angol nyelvben geepnek hívtak, legalábbis a Time magazin 1983-as cikkében. Magyarul a kecska vagy a birke lenne jó, de mindegyik inkább olyan, mintha gyorsan felállítható sátrakat vagy műanyag klumpákat árulnánk.
A tudósok segítségével összekutyult embriókra a kiméra kifejezést használják, a botswanai állat viszont nem ilyen volt. A tanulmány leírása szerint gyakori volt, hogy a kecskéket és a juhokat egy kraalban, vagyis karámban tartják az országban, és az sem különösebben ritka, hogy a különböző fajokat párosodni látják, de most volt először olyan, hogy a párzásnak sikeres eredménye volt. A kromoszómaszámok vizsgálatánál kiderült, hogy a hibridállatnak 57 kromoszómája volt, ami félúton volt az anyakecske 60 és a kos 54 kromoszómája között.
A tanulmány egyik írója, Moetapele Letshwenyo elmondta 2000-ben a BBC-nek, hogy az ilyesféle hibridek annyira ritkák, hogy nagyon keveset tudni róluk. Lovat és szamarat, vagy szamarat és zebrát könnyebb keresztezni, hiszen sokkal közelebb állnak egymáshoz egyedfejlődési szempontból.
Az állatot a botswanai földművelési minisztérium egyik munkatársánál találta. A munkatárs elmondta a lapnak, hogy egy nap hazament az édesanyjához, aki azzal fogadta, hogy egy „vicces állat” van a kraalban. Egy vicces, fehér állat, aminek a bundája kívül durva, belül gyapjasabb volt. Gyorsabban nőtt a korosztályánál, és ami különösebben problémás volt, hogy nagyon magas libidója volt, a kutatók beszámolói szerint rámászott kecskékre, birkákra egyaránt. Állítólag becenevet is kapott, ő lett Bemya, azaz a Megerőszakoló. Szegény állat viszont terméketlen volt, feltételezhetően a kromoszómaszáma miatt. Kasztrálni kellett, de nem a kanossága miatt, hanem egyszerűen ezt tették minden állattal, ami elérte a karámban a tíz hónapos kort.
A kecske-birka érdekes módon viszont ritkán betegedett meg, és nagyobbra is nőtt a társainál, ezért potenciálisan azt is vizsgálták, hogy vajon lehet-e a keresztezésnek előnye a mezőgazdaságban. Azért írok múlt időben az állatról, mert nagy valószínűséggel elpusztult, egyik fajnak sem több az átlagos élettartama a 12-18 évnél.
Sajnos nincsen hír arról, hogy mi lett a sorsa. A tanulmány szerzői közül Kedikilwe Kedikilwe azóta nem jegyzett semmit, Moetapele Letshwenyo pedig azóta írt a száj- és körömfájásról, idén pedig az ivóvíz szűrését vizsgálta. A Megerőszakolóról nincsen több hír. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán létezett-e, hiszen az állatról egyetlenegy kép található, az is egy 22 évvel ezelőtti BBC-cikkben.
A műfaj viszont egészen biztosan létezik, azóta viszont sorban jönnek a birke/kecska hibridekről szóló hírek, 2014-ben született egy Arizonában és Írországban, idén Kentucky államban írtak a Spring Rose nevű geepről. Az utóbbi esetben a kromoszómaszámok is alátámasztották, hogy valóban hibridről van szó, mert vannak olyan esetek, amikor egy-egy furcsa állatról a gazdálkodók csak kimondják, hogy az. A botswanai Megerőszakoló az volt.
