A karcagi fenegyerek, aki megszervezte az amerikai könnyűlovasságot a függetlenségi háborúban

2022. április 25. – 05:01

A karcagi fenegyerek,
aki megszervezte az amerikai könnyűlovasságot a függetlenségi háborúban
Festmény az amerikaiak oldalán harcoló Kovátsról

Másolás

Vágólapra másolva

Aki meghallja Kováts Mihály nevét, annak aligha mond sokat a cs helyett ts-re végződéssel együtt is igencsak hétköznapi név. Karcagon viszont szobrot állítottak neki, iskolát neveztek róla – pedig a nagy hőstetteit nem is itt, hanem innen tízezer kilométernyire hajtotta végre. Ő volt ugyanis az az egykori huszártiszt, akinek nevéhez – a korábban Lengyelország függetlenségéért küzdő Pułaski dandártábornokkal együtt – az amerikai könnyűlovasság megszervezése köthető az amerikai függetlenségi háborúban.

De hogy csöppent bele egy karcagi katona a tizenhárom tengerentúli gyarmat angolok ellen vívott harcába, amely az Egyesült Államok létrejöttével végződött? A köznemesi családban 1724-ben született Kováts Mihály nagyon korán, már nyolcéves korában árvaságra jutott. Ezért – hogy biztos megélhetést teremtsen magának – a karcagi református gimnázium elvégzése után, a belépési szabályt megszegve, 16 évesen csatlakozott a gyömrői Hávor huszárezredhez.

Zsoldos magyar, aki magyarok ellen is harcolt

Nem is kellett sokáig várnia arra, hogy a kiképzésben megszerzett tudását kamatoztathassa, hiszen az 1740-ben trónra lépő Mária Teréziának rögvest számos ellenséggel kellett szembenéznie: előbb a poroszokkal, majd a franciákkal. Így fiatal, 16 éves huszárként Kováts Mihály is részt vett az osztrák örökösödési háborúban.

Ezt követően Európa számos hadseregében megfordult, olyan katonai hírnevet szerezve magának, ami az élete későbbi szakaszában is jó ajánlólevélnek számított.

Kováts tulajdonképpen zsoldosként vett részt a korszak nagy háborúiban, miután a 18. századi uralkodóknak csak kis létszámú hivatásos hadseregük volt, így háború esetén katonákat kellett felbérelniük a harcokra. Ennek megszervezését mindig egy tehetősebb személyre bízták, aki egy uralkodói pátenssel, azaz egyfajta megbízólevéllel felhatalmazva végezte a toborzást. Ennek során szinte minden jelentkező nemzet fiaiból válogattak, ennek nyomán Kovátsnak olykor magyarokkal, Csehországban például a Bercsényi-századdal kellett szembenéznie a harctéren.

Toborzóból tervező

Kováts életéről kevés forrás maradt fenn, így többet csak 52 éves korától tudhatunk róla, amikor 1775-ben, a függetlenségi háború kitörésének hírére csatlakozott az európai önkéntes csapatokhoz.

Levelet írt Benjamin Franklinnek, amelyben felajánlotta szolgálatait, ám végül meg sem várta annak válaszlevelét, hanem a gyarmatokra utazott, és inkább megkereste George Washingtont. Neki bizalmas leveleket is átadott, amelynek alapján futárszolgálatot is teljesíthetett, ám ennek ellenére sem nyerte el Washington bizalmát.

Kováts korabeli portréja – Forrás: Wikimedia Commons
Kováts korabeli portréja – Forrás: Wikimedia Commons

Így kezdetben Philadelphiában lett toborzótiszt egy német szabadcsapatnál, ám karrierje hamarosan felívelt, miután megismerkedett az Amerikába érkező lengyel dandártábornokkal, Kazimierz Pułaskival. A vele való barátsága tette feledhetetlenné a függetlenségi háborúban, mert bár

az amerikai történetírás hivatalosan Pułaskit tartja a lovasság megszervezőjének, ma már jól tudjuk, hogy abban Kovátsnak is elvitathatatlan érdemei voltak.

Ugyanis ő dolgozott ki számos olyan tervezetet, amelyet Pułaski irányításával hajtottak végre. A lengyel tábornok a porosz katonai szabályzatok alkalmazását javasolta Washingtonnak, csakhogy ő, Kovátstól eltérően, sosem harcolt a porosz hadseregben, így azok szabályzatát kettejük közül csak a magyar tiszt ismerhette.

Kettőjük tapasztalata nemegyszer mentette meg a gyarmati hadsereget, a könnyűlovasság megszervezésével az angolok korábbi harctéri fölénye semmivé vált.

„Van szerencsém jelenteni Excelenciádnak, hogy a dragonyosok csodát műveltek” – jelentették Washingtonnak 1778. március 3-án, a Haddonfield mellett lezajlott ütközet után. Ugyanezen év második felében pedig az angolok ellen feltüzelt indiánok ellen vetették be őket Eastonnál, ahol ismét győzelmet arattak.

1779 tavaszán ismét megújult erővel vágtak bele a harcokba, amelynek során májusban sikerült megakadályozni, hogy a dél-karolinai Charleston az angolok kezére kerüljön.

Egyes források szerint toprongyosan, 1200 kilométert megtéve érkeztek meg a városhoz, amelynek védői már éppen a megadás feltételeiről tárgyaltak. A terembe belépő Pułaski viszont kijelentette, hogy semmilyen kapitulációt nem ismer el, és hogy a várost meg fogja védeni. Utóbbit meg is tette, a várost megvédték – igaz, voltak veszteségeik, köztük a legnagyobb maga Kováts Mihály. Neki még a holttestét sem tudták kimenekíteni a harctérről, ám

mindent elárul az akkori helyzetről, hogy a britek, ismerve Kováts életútját, tiszti minőségben temették el.

Nem érték meg a diadalt

Végül a harcokban meghatározó szerepet kivívó könnyűlovasság két szervezőjének egyike sem élte meg a 13 gyarmat győzelmét és az amerikai függetlenséget. A lengyel tábornok ugyanis nem sokkal Kováts halála után, szeptember 15-én, Savannah város ostrománál szintén elesett.

Kováts Mihály emlékét özvegye haláláig ápolta, sőt 1780-ban, Szinyén, kápolnát is építtetett neki, az ő halála után viszont mind itthon, mind Amerikában kezdett elhalványulni az emlékezete. Személyére 1926-ban csak Póka-Pinyi Aladár figyelt fel, aki kutatási eredményeit 1934-ben, egy amerikai katonai szaklapban publikálta. Erre lett figyelmes egy Amerikában élő református lelkész, Vásáry Ödön. Kettőjük közös kutatásának eredményeit végül 1982-ben Az amerikai függetlenségi háború magyar hőse címmel adták ki.

Emlékét a mai napig ápolják Amerikában, ahol baráti körök alakultak az amerikai magyarság körében. Charlestonban emléktáblát avattak a tiszteletére, 1955-ben pedig Washingtonban Kováts Mihály-emléknappá nyilvánították május 11-ét, amikor elesett a csatában. Karcagon a rendszerváltás után, 1992-ben neveztek el róla iskolát, emellett szobor, emléktábla és emlékhely is emlékezteti rá a járókelőket. Május 11-én pedig a Kováts Mihály Baráti Társaság és az iskola jóvoltából szerveznek tanulmányi és sportversenyeket a városban.

Felhasznált források

Mi akkor is kérdezünk, ha valaki nem akar válaszolni Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogass