Az 1972-ben, az ohiói Akronban alakult Devo nevű zenekar talán a new wave egy emblematikus, bizonyos szempontból egyik legjelentősebb képviselője. A zenekar neve a de-evolution (az evolúció ellentéte, visszafejlődés) kifejezésből származik, eredeti tagjai pedig két testvérpár, Mark és Bob Mothersbaugh, Gerald és Bob Casale, valamint Alan Myers voltak. Zenéjükből a 2010-es évekre egész mikroszíntér fejlődött ki, Mark Mothersbaugh pedig a mai napig elsősorban abból él, hogy a Devo egyik dala lett az MTV-s Röhej (Ridiculousness) című műsor főcímdala.
A Devo félig-meddig egy szatirikus, filmes performanszként indult, a zenekar ugyanis kvázi feltalálta a videóklip műfaját. Fél órás rövidfilmjük, a The Truth About De-Evolution díjat nyert az Ann Arbor Film Fesztiválon, a film pedig David Bowie figyelmét is felkeltette. Bowie egy lemezszerződést is összehozott a Devonak a Warner Music Groupnál, 1977-ben pedig Neil Young is felkérte a zenekart, hogy szerepeljenek Human Highway című filmjében. A nukleáris hulladékért felelős kukásokat játszó együttes megírhatta a saját részeit, az idősebbik Mothersbaugh-testvér, Mark pedig a film zenéjét szerezte, ezzel indult a filmzenés karrierje.
A zenekarra Bowie és Young mellett Iggy Pop is felfigyelt, 1978-ban pedig megjelent a zenekar debütáló nagylemeze, a Q: Are We Not Men? A: We Are Devo!, melynek producere a legendás Brian Eno volt. A zenekart a hetvenes évek végén a Saturday Night Live-ba is meghívták, ahol többek között a Rolling Stones I Can't Get No Satisfaction című számának feldolgozását adták elő, jellegzetes, a szétesés szélén táncoló előadásmódjukban, sárga kezeslábasban. Ehhez később társult a piros „energiakupola” nevezetű sapkájuk, ami teljessé tette a zenekar habókos esztétikáját.
Első toplistás slágerüket, az 1980-ban megjelent Whip It-et követően a Devo betört a mainstreambe, és a nyolcvanas évek közepéig jóformán évente adott ki lemezeket, melyek egyre inkább az elektronikus hangszerelés felé tolódtak. A Devo a kilencvenes évek elejéig aktív volt, ekkor pár éves szünetre vonult, majd 1996 óta újra aktív. A zenekar egyik eredeti tagja, Bob Casale 2014-ben halt meg, a zenekar azóta kvartettben, időnként új tagokkal kiegészülve koncertezik.
A Devo komolytalan esztétikája alá rejtett éles társadalomkritikája, valamint gitár- és szintetizátor-központú dalai számos zenészt ihlettek meg, a zenekarra épülő műfajt eleinte Devo-core-nak, később pedig egg punknak kezdték nevezni. A 2010-es évekre ugyanis egyre több olyan zenekar kezdett felbukkanni a nemzetközi DIY (csináld magad) punkszíntéren, ami a Devo-hoz hasonlóan szintetizátorokat használva írt zenét, lo-fi minőségben és esztétikával. Az egg punk kifejezés mémekből indult, 2018 környékén bukkantak fel az első olyan mémek, amik a színtér zenekarait egg punkra, valamint chain punkra (ezek voltak a metálosabb hangzású, keményebb punkzenekarok) osztották.
Az egg punk zenekarokból egész színtér nőtt ki, köszönhetően az olyan YouTube-csatornáknak, mint például a Jimmy, vagy a Tremendo Garaje, valamint olyan zenekaroknak, mint a Lumpy and the Dumpers, a Coneheads, D.L.I.M.C., a Uranium Club, vagy a Liquids. Az egg punk, ahogy az ohiói Devo is, Amerika közép-nyugati részéről származik, a színtér azonban hamar globálissá fejlődött, sok hasonló zenekar alakult például Ausztráliában.
A saját színterének létrehozásánál azonban nem áll meg a Devo, és főleg Mark Mothersbaugh jelentősége, az énekes-dalszerző ugyanis számtalan film, sorozat és videójáték zenéjét jegyzi szerzőként. Mothersbaugh szerezte sok más film mellett a Thor: Ragnarök című film, a Derült égből fasírt és a Hotel Transylvania animációs sorozatok, valamint több Lego-film zenéjét is. Többször dolgozott együtt Wes Andersonnal, de ő írta a Fecsegő Tipegők főcímdalát, és az idén érkező Minecraft-film zenéjéért is ő felel. Mothersbaugh a videójáték-zenék terén is maradandót alkotott, a Crash Bandicoot-, és a Jak and Dexter-sorozat, valamint a Sims 2 zenéiért is ő felelt. A sors iróniája, hogy
Mothersbaugh nem ezekből, hanem egy teljesen bagatell felkérésből keres évi egymillió dollárt: a Devo Uncontrollable Urge című dala lett ugyanis az MTV Röhej című műsorának főcímdala.
A Röhej, vagy a sokkal kevésbé béna, eredeti címén Ridiculousness 2011 óta fut az MTV-n, a műsor pedig semmi másról nem szól, mint, hogy a műsorvezető, az egykori profi gördeszkás Rob Dyrdek vendégeivel failvideó-összeállításokat néz. A komolytalan műsorhoz kiválóan passzol a lendületes dal kezdő riffje, de azt ránézésre semmi nem indokolja, hogy a jópofa dal 20 másodperces részletéért évi egymillió dollárnyi jogdíj landoljon Mothersbaugh zsebében. Az Uncontrollable Urge ráadásul messze nem is a Devo legsikeresebb dala, soha nem került toplistára, nincs arany-, vagy platinalemeze, és a számok tekintetében messze elmarad például a zenekar legnagyobb slágerétől, a Whip Ittől.
A tetemes jogdíj összegének oka az hogy az egykor egyeduralkodó zenei tévécsatorna MTV műsoráról mára teljesen kikoptak a videóklipek és a zenés műsorok a streamingszolgáltatások és videómegosztók miatt. Ami viszont a mai napig megy, az a Röhej című műsor. Az viszont jóformán éjjel-nappal. A műsor az elmúlt 14 év alatt 42 évadot, és több mint 1500 részt élt meg, és a mai napig fut, ráadásul népszerű is, a műsor YouTube-csatornáján majdnem másfél millió feliratkozó, és több, mint 830 millió összmegtekintés van. A Variety 2020-as cikke szerint az év júniusában volt olyan hét, amikor az MTV 168 órás műsorából 113-at, tehát a teljes műsoridő közel 70 százalékát a Röhej tette ki.
„Rengeteg más dalt írtam már filmekhez és tévéműsorokhoz” – mondta a Rolling Stone-nak egy januári interjúban Mothersbaugh. „Megdöbbentem volna ha pár éve azt mondják nekem, hogy ez lesz az, ami ez az elsődleges bevételi forrásom lesz” – mesélte a lapnak a dalszerző. Az Uncontrollable Urge azonban akkora biznisz lett, hogy a Devo jelenlegi kiadójának, a BMG-nek is ez hozza a legtöbbet a konyhára, hiába vannak náluk olyan előadók jogai, mint George Harrison, vagy Mick Jagger.
