2022. április 17. – 11:38
Pusztán véletlen egybeesés, annak viszont nagyon furcsa, hogy épp az Ocean's Eleven hollywoodi sikerfilm sztárjai, George Clooney, Brad Pitt és Matt Damon voltak a Jaguar F1-csapat vendégei a 2004-es Monacói Nagydíjon, amikor rendkívül szokatlan körülmények között nyoma veszett egy 250 ezer dolláros (mai árfolyamon 86,3 millió forintos) gyémántnak a csapat egyik versenyautójáról. A gyémántot azóta sem találta meg senki, emiatt pedig máig az F1 egyik legnagyobb rejtélyének számít, miért gondolta jó ötletnek a Jaguar, hogy egy értékes drágakövet rakjon a versenyautója orrára.
A monacói F1-futam mindig is a fényűzésről szólt, amikor a mezőny a miniállamba látogat (vagyis legtöbb esetben hazatér, hiszen a legtöbb F1-pilóta Monacóban él a kedvező adózás miatt), hemzsegnek a sztárok a csapatok között, futballisták, más sportolók, szupermodellek és színészek is élvezik az általában remek májusi időjárást a festői szépségű városban.
Így volt ez 2004-ben is, amikor a Jaguar csapat egy különleges promóció részeként egyrészt meghívta az abban az évben már a második rész, tehát az Ocean's Twelve forgatásánál járó filmsorozat legnagyobb sztárjait, hogy velük együtt mutassák be, ahogy egy 250 ezer dollár értékű, hibátlan gyémántot raknak mindkét versenyautójuk orrára. Clooney, Pitt és Damon ott pózolt a csapat két pilótája, Christian Klien és Mark Webber között a kimondottan értékes orrkúppal. Ekkor még valahogy senkiben sem merült fel, hogy a dolognak csúnya vége is lehet – és az sem érdekelt senkit, hogy a második Ocean's-film egy Fabergé-tojás, nem pedig gyémántok elrablásáról szól.
A mindenféle filmekhez kapcsolódó promóciók mindig is részét képezték az F1-nek, végtére is a világ egyik legnagyobb nézőszámát produkáló sportágáról beszélünk. Voltak már Star Wars-rohamosztagosnak öltöztetett szerelők, Superman-overallt viselő pilóták, Mad Max-stílusban újraálmodott F1-kocsi is.
Egyik sem lett azonban annyira legendás, mint a méregdrága gyémántot elhagyó Jaguar. A csapat ugyanis ahelyett, hogy csak a fotózásra vagy esetleg egy-két visszafogott szabadedzéses körre rakta volna fel a gyémántot az autóra, az egész hétvégére felpakolta azt az autóira.
Klien pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, már a futam első körében a falnak csapódott, és a letörő orrkúppal együtt a gyémánt is odalett.
Nyomás alatt jött a gyémánt
Mivel a 2000-es évek első felében járunk, nem meglepetés, hogy szinte minden a Ferrariról és a hetedik világbajnoki címe felé robogó Michael Schumacherről szólt, a szezon első öt futamából ötöt a német pilóta nyert (a szezon végére 18-ból 13 lett a mérlege). A 2000-ben alapított (valójában Jackie Stewart csapatának felvásárlásából létrejött) Jaguar válaszút előtt állt 2004-ben, a tulajdonos Ford és a főszponzor HSBC is kezdte megelégelni, hogy nincs előrelépés.
A Monacói Nagydíj előtt egyetlen ponttal a hetedik helyen állt a Jaguar, komoly szükség volt tehát arra, hogy a pályán mutatott teljesítményt ellensúlyozandó valami miatt felfigyeljenek rá, főleg, hogy a Ford a háttérben már árulta a csapatot – később a Red Bull energiaital-óriás vette meg, és azóta többször is a csúcsra jutottak.
A figyelemfelhívó ötlet az Ocean's Twelve-együttműködés volt, az autók elejét átfestették az addig megszokott zöldről pirosra, és kölcsönkértek összesen öt gyémántot a Steinmetz Group gyémántkereskedőtől. A legnagyobbat – márkajelzés nélkül – egy, csak a reklámfotózáshoz használt autóra biggyesztették fel, a többit acéltokba zárva a versenyhétvégére szánt orrkúpokra rakták fel.
A céggel egyébként már egy évvel korábban, szintén Monacóban kezdték az együttműködést, akkor Naomi Campbell szupermodell nyakába akasztottak egy 240 karátos gyémánt nyakláncot. A csapat akkor határozta el, hogy a modell helyét az autó veszi át valamikor.
Elég hülye ötlet
Monaco egy szűk vonalvezetésű városi pálya, egy-két kanyart leszámítva nulla menekülő térrel, ha valaki hibázik, nem betonnal, sóderrel vagy fűvel borított bukótéren, hanem egyből az acélkorlátban találja magát. Ezért meglehetősen kockázatosnak tűnt épp itt valódi gyémántokat aggatni az F1-kocsikra. Nav Sidhu, a Jaguar akkori kommunikációs igazgatója szerint pont ez a veszély volt a lényeg, mert ha nincs kockázat, nincs sztori sem. Sidhu azt is elmondta a The Drive-nak, hogy minden érintett fél tisztában volt egy esetleges hiba okozta kárral, de
a világ egyetlen gyémántkereskedője sem adott volna hamis gyémántokat igazi helyett, mert azzal a saját renoméját rontotta volna, ami nagyobb kárt okozott volna, mint egy-két gyémánt elvesztése.
Az F1 szabályai miatt az sem jöhetett szóba, hogy mondjuk csak a futamon legyenek ott a gyémántok az autókon, mert az időmérő után már nem lehet az autókhoz nyúlni módosítás céljából. Az egyik csütörtöki szabadedzésen egyébként Christian Klien közel került ahhoz, hogy bemutassa, mennyire rossz ötlet a gyémántos promóció, de amikor a falnak csapódott, csak az autó hátulja sérült.
A május 23-án rendezett futamon viszont már nem sok idő jutott a gyémántnak, még úgy sem, hogy a rajtot kétszer is el kellett halasztani – egyszer Olivier Panis Toyotája állt le, egyszer pedig Jarno Trulli Renault-jából szivárgott hűtőfolyadék. Végül csak harmadik próbálkozásra rajtolt el a mezőny, de Klien nem jutott sokáig. Az osztrák pilóta a 15. rajthelyének köszönhetően a legsűrűbb részen találta magát. Nem is úszta meg koccanás nélkül, a rajt után nem sokkal összeért a két Jordannel, emiatt letört az első szárnya, a nehezen irányítható autó pedig orral a szalagkorlátba csúszott a Loews hajtűkanyarban.
„Egy ilyen helyzetben elsősorban az autó vagy a pilóta miatt kellett volna aggódnom, de be kell valljam, az első gondolatom a gyémánt körül forgott” – mondta Sidhu. Az aggodalom nem volt alaptalan. Mire a csapat emberei két órával később, a futam után odajutottak a pályáról daruval kiemelt autóhoz, a gyémántnak már nyoma sem volt.
Hova lett?
Hiába készül irtózatos mennyiségű fénykép egy F1-futamon, azokból nem lehetett kihámozni, mi lett a gyémánttal, és meglepő módon szinte minden sajtótermék beérte annyival, hogy a drágakőnek nyoma veszett. Talán azért, mert mindenki meg volt róla győződve, hogy valaki zsebre tette a mentés közben.
A balesetről készült fotókon viszont látszik, hogy az orrkúp eleje a gyémántot tartalmazó résszel együtt vált le, vagyis a gyémánt már nem volt az autón akkor, amikor az belecsúszott a gumifalba – korábban, az első szárny leszakadásakor tűnt el. Úgyhogy hiába is kereste volna azt bárki a hajtűkanyarban. Ezt az F1-fotós James Moy is megerősítette az F1 On The Edge podcastben, a saját archívumát áttúrva azt találta, hogy mire elé ért Klien autója a kanyarban, már rég nem volt rajta a gyémánt.
Vagyis vagy megtalálta valaki pár kanyarral feljebb a gyémántot, és zsebre rakta, vagy a drágakő más törmelékek közé kerülve a szemetesben végezte, véletlenül. De igazából nem is nagyon hiányzott senkinek, Klien balesete, illetve az utána érkező hatalmas mennyiségű sajtómegkeresés millió dolláros reklámértéket hozott a csapatnak és a gyémántkereskedőnek is. Előbbi esetében mindhiába: a Ford a szezon végén így is eladta az alulteljesítő istállót. Ami a Steinmetzet illeti, az addig viszonylag kevéssé ismert cég rövid időre a világ minden pontján bekerült a hírekbe, nem okozott nekik túl nagy gondot egy kő elvesztése.
A csapat másik pilótája, Mark Webber egyébként 11 körig jutott a futamon, majd váltóhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. A gyémánt végig ott volt az autója orrán, arról a kőről viszont alig beszél valaki.
