Afganisztán nemzeti sportját labda helyett kecsketetemmel játsszák

2021. szeptember 16. – 05:00

Afganisztán nemzeti sportját labda helyett kecsketetemmel játsszák
Buzkasi Afganisztán Pandzsír tartományában 2021. február 14-én – Fotó: Ahmad Sahel Arman / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Kezdjük azzal, hogy megnézzük együtt ezt a könnyed jelenetet minden idők legharmadikabb Rambójából:

Joggal merülhet fel önben a kérdés, hogy mégis mi a jóisten történik itt. Buzkasi történik!

A buzkasi egy tradicionális sport Közép-Ázsiában, a lényege, hogy lóháton ülő játékosoknak kell valamilyen lefejezett haszonállat tetemét célba juttatniuk, amit a többi játékos minden erejével próbál megakadályozni. Maga a buzkasi jelentése kecskefogás, amiből látszik, hogy az alapvető labdaállatnak a kecske számított, de a játék tárgya lehet borjú is, vagy ahogy a fenti videó címében (sheep ball, azaz birkalabda) látjuk, birka is. Eredetileg az északról és keletről a 10. századtól a régióba érkező nomád törzsek játszották, a legenda szerint akkoriban még a legyőzött ellenségeik testével.

Buzkasinak elsősorban Afganisztánban hívják, de más-más néven létezik hasonló sport a környező országokban is. Kazahsztánban például kokpar néven fut, ahol 2000 óta létezik Nemzeti Kokparszövetség is, amely minden évben rendez országos kokparbajnokságot. Kirgizisztánban kokporuként ismert. (Lazán kapcsolódik, hogy Argentína nemzeti sportja a pato, amely ma már inkább kosárlabdával kombinált lovaspóló, de maga a szó kacsát jelent, mert régen labda helyett egy kosárba helyezett, élő kacsával játszották.) A játék különféle mutációit hagyományosan főleg a török népek, mint a kirgizek, türkmének, kazakok, üzbégek, ujgurok játsszák, de már népszerű más népcsoportok, például a tádzsikok és a pastuk körében is. A kínai Hszincsiangban élő tádzsikok ló- helyett jakháton is játsszák.

A buzkasinak két játékmódja van. Az egyik a hagyományos változat, amely a lecsupaszított lényegére koncentrál: meg kell szerezni a tetemet, és addig lovagolni vele, amíg az illető meg nem szabadul a többi játékostól. Van, hogy nem csapatok játszanak egymás ellen, hanem minden játékos küzd mindenki más ellen. A másik verzió ennél formalizáltabb, és jobban emlékeztet a labdajátékokra (elsősorban természetesen a lovaspólóra, amelyet szintén lóháton játszanak, csak állattetem helyett labdával): a megszerzett tetemmel meg kell kerülni a pálya egyik végén felállított zászlót vagy más jelölést, majd a másik végén bedobni egy földre rajzolt körbe. A játékosok száma csapatonként jellemzően nem haladja meg a 10-12 főt. Egy-egy meccs akár napokig is eltarthat, bár a szervezettebb formában lebonyolított mérkőzések rövidebbek.

A buzkasi nem a puhák sportja, nagy fizikai erő és kitartás szükséges hozzá, és gyakoriak a sérülések a játékosok és a lovak körében is. A többi játékos és ló távol tartására ostort használnak, amelyet jellemzően a foguk között tartanak, ha épp mindkét kézre szükség van a játékhoz. A játékosok általában vastag, akár kitömött ruhát és csizmát viselnek, hogy védjék magukat a többi játékos ostorától. A tetemet is elő kell készíteni a mérkőzés előtt: jellemzően lefejezik, kibelezik, esetleg levágják két lábát, aztán 24 órán át áztatják hideg vízben, hogy kikeményedjen. Néha homokkal is megtöltik, hogy nehezebb legyen.

A buzkasit gazdag helyi afgánok, jellemzően hadurak szponzorálják, így a játék, illetve a győzelem politikai értelemben is presztízskérdés. Egy amerikai antropológus, G. Whitney Azoy könyvet is írt a sportról Buzkasi: játék és hatalom Afganisztánban címmel. Szerinte a buzkasi jó metaforája az afgán életmódnak: brutális, kaotikus, és lényegében az irányításért vívott folyamatos harcról szól egy olyan országban, amely híján van a biztonságot és stabilitást nyújtó, erős intézményrendszernek.

Kirgiz játékosok kokboru közben 2021 márciusában – Fotó: Abylai Saralayev / TASS / Getty Images

A hadurak adják a játékhoz a lovakat, illetve a díjat a győztesnek. Gyakran karolják fel a legnagyobb sztárokat is, a legismertebb buzkasijátékos, Aziz Ahmad tehetségére is egy hadúr figyelt fel az afgán polgárháború idején, és helikopteren szállíttatta vissza Kabulba, ahol egészen addig játszott is, amíg a főváros 1996-ban tálib irányítás alá nem került. A tálib évek alatt Ahmad is harcolt az iszlamista uralom ellen, de a 2001-es elüldözésük után visszatért a buzkasihoz.

Az afgán kormány az ötvenes évektől rendezett országos bajnokságokat, és 1977-re teljesen kormányzati irányítás alá került a buzkasi. Ezután következett az afgán háború, amelyben volt más baja is a kormánynak, mint meccseket rendezni, de 1982-től, a megtépázott renomé helyreállítása érdekében a rezsim igyekezett újra a kezébe venni a buzkasi szervezését.

A kilencvenes évek végén aztán a hatalomba épp az elmúlt hetekben visszatért tálibok tiltották be az első, húsz évvel ezelőtt véget ért uralmuk idején, de a 2001-es hatalomváltáskor a buzkasi hagyománya is újjáéledt, és népszerűbbé vált, mint valaha. Egyelőre nem tudni, hogy az újabb tálib érában mi lesz a sorsa.

Ha még a Rambo-jelenetnél is autentikusabb buzkasit szeretne látni, ajánljuk például az AFP rövid videóját, vagy ezt itt:

Források:

Már egy éve van Telex! 🎉

Ez azt is jelenti, hogy sok támogatónk regisztrációja lejárt. Ha e-mail-címed megadásával kéred, megnézzük, hogy tartozik-e regisztráció az e-mail-címedhez, és ha igen, milyen támogatási adatokkal.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!