A méhek elképesztően fontos szerepet töltenek be bolygónk és az emberiség életében, esetleges kihalásuk – ami aggasztóan valós opció – pedig beláthatatlan következményekkel járna a mindennapi életünkre nézve. A komplex ökológiai láncokban játszott létfontosságú szerepük és a mézkészítés mellett azonban a méheknek van egy további, sokkal kevésbé ismert funkciójuk is: remek bomba- és drogkereső állatok.
A mézelő méhek szaglását először az a Karl von Frisch kutatta, aki 1973-ban Nobel-díjat kapott, mert két társával megfejtették a méhek táncát, azaz a méhek sajátos kommunikációs formáját. Von Frisch kísérletei során kiderítette, hogy az egyébként meglepően intelligens méhek látnak bizonyos színeket, és különbséget is tesznek közöttük, illetve hogy nemcsak íz-, de szagérzékelésük is rendkívül jó: százas nagyságrendben tudnak megkülönböztetni illatokat, számos virág és pollen között tudnak különbséget tenni.
A méhek szaglásának hasznosításán aztán sok más kutató dolgozott, az egyik irány pedig a bombakeresésre való kiképzésük lett, a kutyákhoz hasonlóan ugyanis a méhek reflexei is képezhetők. Az állatok több robbanóanyag szagát képesek felismerni és megkülönböztetni, ilyen a TNT, a C4, vagy a mezei puskapor is. Ha pedig rögtön azután, hogy az orruk alá dugják valamelyiket, cukros vizet kapnak, akkor percek alatt összekötik a nyelvnyújtogatás reflexét a robbanószerek szagával.
A Los Alamos National Laboratory kutatói 2006-os tanulmányukban számoltak be sikeres kísérleteikről, avagy a „méhek bombakereső légierejének kiképzéséről”. A bombakereső méheket először egy porszívószerű eszközzel befogják, majd hűtve tárolják, hogy lelassítsák mozgásukat. Ezután elhelyezik őket egy aprócska karámban, és megmutatják nekik a robbanóanyagok szagát, ami után rögtön cukros vizet adnak nekik, amire a méhek őrült nyelvnyújtogatásba kezdenek. A nyelvnyújtó reflex hamar kialakul, így ha a méhek szagot fognak, egyből elkezdik nyújtogatni a nyelvüket.
Az alábbi videón látható a két módszer, amivel ezt a reflexet hasznosítani lehet. A méheket karámostul egy gépbe helyezik, amit utána bedugnak az átvizsgálandó csomagokba. A méhek reakcióját egyik esetben egy kamerarendszerrel, a másikban pedig egy infravörös érzékelővel vizsgálják. A nyelvnyújtogatást így adattá alakítják, az eszközök képernyőjén pedig megjelenik az ítélet, hogy találtak-e a méhek bombát:
Nemcsak a méhek foghatók be hasonló munkára, hanem a darazsak is, amiknek bizonyos fajai ráadásul lényegesen sokoldalúbbnak is bizonyulnak a méheknél. A Georgiai Egyetem kutatói a Microplitis croceipes nevű darázsfaj viselkedését használták ki, ez ugyanis egy parazitoid faj, ami hernyókba petézik. A hernyókat pedig szaglószervszerűen működő szenzorai segítségével, az ürüléküket kiszagolva találja meg.
A pavlovihoz hasonló reflex ezeknél az állatoknál is működik, ráadásul a darazsak szagérzékelése több mindent is kimutat. Robbanóanyagok, illetve drogok és különféle kemikáliák mellett képesek érzékelni növények esetleges gombás fertőzéseit, de egyes kísérletek szerint akár a korai stádiumú rákot is kimutathatják a páciensek lehelete alapján. A méhek és a darazsak tehát nemcsak köröket vernek a drog- és bombakereső kutyákra, de fejlett szaglásérzékelésüknek köszönhetően akár a mezőgazdaságban vagy a gyógyászatban is remekül hasznosíthatók lehetnek.
