Az ókori Rómában őrületesen népszerűek voltak a kocsiversenyek, nem véletlen, hogy minden idők legnagyobb sportszerződése is egy kocsihajtóé, Gaius Appuleius Dioclesé volt, aki annyi pénzt nyert, amennyiből kerek egy évig tudta volna etetni egész Rómát, illetve az év ötödében finanszírozni tudta volna az akkori világ legnagyobb hadseregét.
A kocsihajtás őrülete a modern korban megkopott kicsit, bár motorikus feltámasztási kísérletek is voltak. Olyannyira, hogy az 1920-30-as években (és kicsit még az 1940-esekben is) a motorsportok egy furcsa ágaként megjelent a motoros harci szekerezés.
Az első említés a motoros szekerekről egy 1922-es amerikai újságcikkben található, ott arról írnak, hogy a kocsik félbevágott boroshordóból, két autókerékből és egy hozzájuk között motorból álltak. A furcsa sportág az Egyesült Államokon kívül Ausztráliában, Új-Zélandon és Európa egyes részein is megjelent hosszabb-rövidebb időre. Sőt, egész sok feljegyzés Ausztráliából származik, a nagy reneszánsz − pár elszigetelt esetet leszámítva − itt indulhatott, és innen terjedt el aztán Európában és Amerikában is. A kocsiversenyek motorizálásának legfőbb oka egy 1925-ös némafilm, nevezetesen a Ben-Hur: A Tale of the Christ volt (nem összetévesztendő a híres, 1959-es Ben Hurral), az ebben látható kocsiverseny annyira megfogott pár ausztrál fickót, hogy kitalálták, motorokkal váltják fel a lovakat a haladó kor szellemében.
Eleinte valamivel egyszerűbb megoldásként a motoron ülő ember irányított, a szekérben álló társa a show kelléke volt, később viszont módosítottak az irányítási rendszeren, és huzalok segítségével a szekérből lehetett irányítani mind az irányváltást, mind a sebességet. Mindezt egy-, két- vagy akár négymotoros szekerekkel is. A fékekre sokszor nem is pazaroltak energiát, sőt, az irányváltás is úgy ment a többmotoros verzióknál, hogy az egyik oldali motort (vagy motorokat) lassabban, a másik oldaliakat pedig gyorsabban hajtatta a vakmerő hajtó.
A sport eredete egyébként a korabeli rendőrségi bemutatókra vezethető vissza, ekkoriban ugyanis a rendőrségeknek óriási motorparkjuk volt, ezeket, illetve a rendőrök motorvezetési képességét pedig miniolimpiaként felfogható eseményeken mutatták be. A számok között volt még szinkronmotorozás, salakmotorozás és kaszkadőrmutatványok is.
1941-ben Sydney-ben így nézett ki egy ilyen elemekkel is tarkított rendőrparádé:
Az egyik legteljesebb, hasonló bemutatóról fennmaradt felvétel öt évvel korábbi, azon az 1936-os új-dél-walesi rendőri karnevál eseményei láthatók, amint két rendőr megkísérli lemásolni a Ben-Hurban látható kocsiversenyt. A felvétel az Ausztrál Nemzeti Film- és Hangarchívum oldalán tekinthető meg.
Egy korábbi, angliai bemutató pedig így festett, jól látható, hogy itt még motorosok irányították a szekeret, nem külön a hajtó.
Ha nem is egymás elleni hajtás formájában, de azért valamennyire fennmaradt a harcimotor-szekerezés. Akit behatóbban is érdekel a dolog, egy youtuber jóvoltából a motoros fogat építésének folyamatát is végigkövetheti, a még extrémebb dolgok kedvelőinek pedig a Top Gear 2011-es verzióját ajánljuk.
Forrás: The Drive
