Attól még ünnepelhetjük a mindenszenteket és a halottak napját, hogy halloweenkor beöltözünk

„Magyarországon nincs Halloween, Magyarországon Mindenszentek van!”
„Akkor legyen Budapesten Halloween, amikor Washingtonban lesz a Busójárás!”

Nincs október az ilyen és hasonló Facebook-posztok nélkül. Gyakran belefutunk a felháborodott véleményekbe, a halloween-gyűlölethullámba, ami lassan kultúr- és vallási harccá növi ki magát. Sokan rosszallják az ír–kelta eredetű, Amerikában meghonosodott ünnep magyarországi terjedését, mondván, hogy:

• pogány eredetű ünnep, ami a démonokat és a sátánt élteti;
• Amerika-majmolás;
• átveszi a mindenszentek vagy a halottak napja helyét a magyar ünnepek között

Hogyan változnak az ünnepeink, szokásaink, és egy régi ünnep helyére léphet-e egy új? Dr. Lovas Kiss Antal kulturális antropológussal jártuk körül a hagyományaink változásának és az új ünnepek megjelenésének kérdéskörét, és azt, hogy felülírja-e a halloween a már meglévő ünnepeinket.

A hagyományok folyamatosan változnak

Lovas Kiss Antal kulturális antropológus szerint hajlamosak vagyunk úgy gondolni a néphagyományokra, mintha azok valami merev, el nem mozdítható, meg nem változtatható dolgok volnának. Ez egy félrevezető gondolat, ugyanis a szokásaink, hagyományaink folyamatosan változó jelenségek, és a múltban is azok voltak. „A hagyományok nem csak a múlt termékei, napjainkban is születnek és tűnnek el szokások.”

A globalizáció velejárója, hogy új szokások, szimbólumok, trendek érkeznek a kultúránkba. „A rendszerváltozást követő években fokozatosan beépült a Valentin-nap és a halloween is a társadalom egy részének ünneplési szokásai közé. Ami viszont nagyon fontos, hogy ezeket az elemeket, szokásokat, ünnepeket a magyar kultúra a saját képére formálja. Ez eredményezheti a részleges átvételt, vagy a már meglévő szokásokkal való keveredést” – mondja az antropológus.

A múltban ugyanúgy jelen volt az idegen kultúrákból érkező ünnepek, szokások átvétele. Az adventi koszorút a 20. században, a karácsonyfát a 19. században vettük át német mintára. A karnevál itáliai, a farsang néhány eleme német eredetű. Évszázadok óta veszünk át elemeket, szokásokat Európa különböző pontjairól, amik beépülnek a magyar kultúrába, ünnepekbe.

Az új szokások átvételéhez hasonlóan, az ezeket rosszalló véleményekre is találunk példát a múltban. Az antropológus megemlíti, hogy amikor Mátyás király udvarában megjelent az itáliai karneváli mulatság maskarákkal, jelmezekkel, Temesvári Pelbárt kárhoztatta a népet, hogy az ördög ünnepén torkoskodnak, férfi ruhába öltözött nők mulatoznak.

Nem az új szokások miatt kopnak ki a régiek: egy ünnep akkor tűnik el, ha kiüresedik

Lovas Kiss Antal szerint az ünnepek keveredése azzal függ össze, hogy megváltoznak az életvezetési modellek. „Nem az új szokások miatt kopnak ki régiek, hanem mert megváltozik a világról való felfogásunk, a gondolkodásmódunk, az életmódunk. Egy ünnep, egy szokás akkor tűnik el, ha kiüresedik.”

Az antropológus elmeséli, hogy a 19. századi magyar paraszti kultúrában még aktívan jelen volt a hazajáró halottak elképzelése: megterítettek a halottnak, kalácsot sütöttek nekik. Ez ma már nem jellemző, mivel ma már nem úgy gondolunk a holtakra, mint akik kapcsolatot tudnak teremteni az emberi világgal. Megváltozott gondolkodásunk, így ez a szokás kikopott.

A szokások gyakran új tartalommal telítődnek. A halottak napi gyertyagyújtás például az urbanizáció, a belföldi vándorlás és a migráció hatására egy új funkciót is kap: a rokoni kapcsolattartás, a családlátogatás eseménye is lesz.

„A hagyományok nem csak a múlt termékei, napjainkban is születnek és tűnnek el szokások.” Az ünnepek, szokások, néphagyományok folyamatosan változnak. Néhány ünnep jelentősége csökken, másoké felértékelődik, de nem mindig kiüresedésről van szó.

Halloween ≠ mindenszentek ≠ halottak napja

Az antropológus szerint természetes, hogy vannak kulturális jelenségek, világtrendek vagy kisebb léptékű változások, amik megjelennek a mi kultúránkban is. A szokások, ünnepek átvétele legtöbb esetben azonban töredékes: az emberek hozzányúlnak egy hagyományhoz, és a saját tartalmaikkal töltik meg az ünnepeket, azzal amit ők fontosnak tartanak.

A magyar kultúra (is) a saját képére formálja, a saját igényeihez szabja az átvett ünnepeket. Az antropológus hangsúlyozza, hogy az a fajta halloween, amivel Magyarországon találkozunk, nem ugyanaz, mint az amerikai halloween. A magyar gyerekek nem járnak házról házra édességet gyűjteni, és nem bosszulják meg azt, aki nem adott. A halloween nálunk inkább egy beöltözős buli, néha töklámpásfaragással egybekötve.

„A halloween nem kapcsolódik össze azzal a szokáskörrel sem, ami nálunk már megvan, tehát a mindenszentekkel vagy a halottak napjával. Eltérő tartalmat hordoz. Nálunk a halloween egy buli, a mindenszentek meg a halottak napja pedig megemlékezés” – mondja a kulturális antropológus. Más-más tartalmú, jellegű és célt szolgáló ünnepekről beszélünk, amik párhuzamos létezése nem zárja ki egymást, így nem valószínű, hogy az egyik kiütné vagy felülírná a másikat.

Egy tudósítás a Magyarország című napilap 1908. 11. 25-i lapszámából megmutatja, hogyan gondoltak a magyarok a halloweenre majdnem 120 évvel ezelőtt, valamint, hogy a halloween és a mindenszentek egybemosása új keletű dolog:

„Amerikában furcsa módon ünneplik meg Mindszentek előestéjét. A jobbmódú családok nagy vacsorákat adnak (...) Az ilyen ünnepi lakomákon, amelyeket Halloweennek neveznek, a falat boszorkányok, lidércztüzek, manók és szellemek díszítik, továbbá az ördög a legkülönbözőbb alakokban és helyzetekben. (...) ezer változatban látható a pokol fejedelmének hű képmása. Azzal a közmondással, mely szerint Az ördögöt nem szabad falra festeni úgy látszik Amerikában egy cseppet sem törődnek.”

Démonok éltetése? Sátánisták ünnepe?

A halloween azért ördögtől való, mert konkrétan az ördögtől való, és ez a keresztény vallás és a népi hiedelemvilág szempontjából is problémás. Az antropológus szerint sokkal zártabban viszonyult a magyar paraszti kultúra a túlvilághoz, mint a nyugati vagy a skandináv népek. A halloween, ami kelta–ír gyökerekkel rendelkezik, sokkal látványosabban, nyíltabban kezeli a túlvilágot.

Ezzel szemben nálunk a túlvilágot és a hozzá tartozó lényeket tabu övezi. Ezek leegyszerűsödnek, és mesei elemekké válnak: a népmesékből ismerjük az ördögöt és a boszorkányt, de a való életben nem szabad beszélni róluk, megjeleníteni őket. Gondoljunk csak a Ne fesd az ördögöt a falra mondásra, vagy ahogyan a fentebb említett idézetben a tudósító rácsodálkozik az ördög megjelenítésére. A túlvilágról csak vallási vonatkozásban, a hit felől közelítve szabad szót ejteni.

Az ünnep pogány eredete és a túlvilági lények megjelenítése miatt sokszor az egyházi intézmények és tisztviselők aggódnak vagy háborodnak fel leginkább. Néha harcolnak a halloween ellen, máskor alternatívákat keresnek, amikkel az emberek figyelmét a vallás felé fordíthatják az ominózus éjszakán.

Miért pont a halloween terjedt el ennyire?

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis milyen ünnepeket veszünk át más kultúrákból, melyek értékelődnek fel, kapnak fokozott érdeklődést. Az antropológus kiemeli, hogy „a hagyományok, szokások mai átvétele a mai világunkra reagálnak, azaz a fogyasztói társadalomra. Napjainkban azok az ünnepek virágoznak fel, vagy válnak globálisan ismertté, amelyekben valamilyen módon megtalálható vagy a szórakozás vagy az ajándékozás eleme.”

Minden olyan ünnep felerősödik, amiben fogyasztani tudunk, és valahol itt keresendő annak a gyökere, hogy miért terjedt el ennyire a halloween vagy a Valentin-nap. Ezek az ünnepek sokszor a fogyasztásról szólnak: ételfogyasztás, alkoholfogyasztás, de a végtelen mennyiségű dekoráció és ajándékozás is ide tartozik.