„Olyan ideges voltam, hogy lehánytam a nyakkendőmet” – Hogyan oldható az érettségi miatti szorongás?

Az érettségi reggelén olyan ideges voltam, hogy lehánytam a nyakkendőmet. Szóltak is miatta, hogy miért nincs rajtam.

Néhány héttel az írásbelik előtt vettem 10 négyzetméter buborékfóliát az OBI-ban, azt gondoltam, akkora gáz azért nincs, hogy ez ne tartson ki a szóbelik végéig.

Én annyira izgultam, hogy megbukom matekból, hogy gyakorlatilag csak a matekra készültem, aminek az lett a vége, hogy kis híján megbuktam töriből.

A magyar írásbeli előtti este megittam négy sört. Ötös lett.

A szerkesztőség tagjai sem sokban különböztek az átlagos érettségizőktől, és változatos módokon pánikoltak be a vizsgák előtt. A fentieken kívül egy munkatársunk apokaliptikus látomásokról számolt be, egy másik kolléga pedig annyira nem bízott a tudásában, hogy a vizsgák után sírva nézegette a választható OKJ-s tanfolyamokat.

1851-től mostanáig magyarok millió tapasztalhatták meg, hogy az érettségi nemcsak hogy túlélhető, de messze nincs akkora jelentősége, mint amekkorát a társadalom hagyományosan tulajdonít neki. De addig is évről évre lényegében minden tizennyolc éves szétszorongja magát miatta.

Tárnok Zsanett klinikai szakpszichológus, a Mindennapi Pszichológia Magazin felelős kiadója és főszerkesztője szerint az érettségi a beavatás, a felnőtté válás szimbolikus rítusa, amit bizonyos teljesítmények eléréséhez kötnek. „Az érettséghez valójában nem sok köze van, az életre sem tanít meg, mégis fontos teszt, amelynek lényege, hogy a fiatalnak egy szélsőséges élethelyzetben kell helyt állnia. Az érettségire pakolt súlyok miatt még azok a diákok is rettenetesen izgulnak a vizsgák előtt, akikre kevésbé jellemző a szorongás, de még a szülők, sőt a tanárok is nagy izgalomban vannak. Így válik az érettségi egyfajta kollektív szorongássá” – magyarázza a szakember.

Az érettségi nimbusza a pszichológus szerint feltehetően a történeti jellegzetességeiből fakad, hiszen sokáig nemcsak az első, de jellemzően az utolsó nagy megmérettetést is jelentette egy diák életében, amely döntő részüknél egyben le is zárta a tanulmányokat. Bár erre vonatkozó kutatásokról Tárnok Zsanett nem tud, elképzelhetőnek tartja, hogy mire egy mostani diák az érettségiig eljut, már jóval több teszten és felmérésen küzdötte át magát, mint korábbi sorstársai, így ennek is rutinosabban vág neki. Másfelől éppen a jelenlegi kamaszokra nehezedik nagyobb nyomás például az emelt szintű érettségik nagyobb tétje miatt.

Figyelj, mi lehet a legrosszabb, ami történhet?

Valószínűleg ez az a kérdés, amitől minden rendes teljesítményszorongónak kinyílik a körző a tolltartójában. Mert persze, hogy a bukás, a kudarc, a teljes megszégyenülés a legrosszabb, annál rosszabb maximum a halál lehet, de még ez sem biztos.

Tárnok Zsanett szerint a teljesítményszorongás egy olyan kognitív torzítás, amely egy kudarcra fókuszáló automatizmust kapcsol be, ami teljesen eluralja a gondolkodást és az érzelmeket. Ettől a torz észleléstől aztán beindul a szorongás ördögi köre, ami további negatív gondolatokat generál. „Ilyenkor egy vizsgázó diák egyre kevésbé képes racionálisan értékelni a szituációt, és már másra sem tud gondolni, mint hogy semmi nem fog az eszébe jutni, és biztosan megbukik, azaz katasztrofizál” – magyarázza a szakember, aki szerint az, hogy ez az állapot nem nagyon kontrollálható, szintén növeli a szorongást.

A szervezet a tüneteket közben úgy értékeli, mintha itt a túlélés lenne a tét, ezért az „üss vagy fuss” automatikus reakciót adja, ami fiziológiai reakciókat is elindít a testben: megemelkedik a stresszhormon-szint, felgyorsul a pulzus, beindul az izzadás, és nem ritka ilyenkor az ájulás, a hasmenés, vagy ahogy a nyakkendős eset mutatja, a hányás sem.

Hogyan lehet pszichésen készülni rá?

Ahogy a túlzottan negatív, úgy a végletesen pozitív hozzáállás sem szerencsés, a szakember szerint valahol a kettő között érdemes megtalálni egy optimumot. Az optimális szinten tartott stressz ugyanis kifejezetten jó hatással van a teljesítményre. „Ha túl nagy az antilopban a félelem, nem szalad el az oroszlán elől, hanem lemerevedik, így az oroszlán elkapja, ha meg túl kevés, akkor szintén nem fut el, és az eredmény ugyanaz.

Ne féljünk a szorongástól, csak próbáljuk azt a javunkra fordítani.”

Érdemes megvizsgálni azt is, honnan jönnek azok az elvárások, amik a nagymértékű szorongást okozzák. „A környezetnek, vagyis a szülőknek vagy más felnőtteknek, esetleg a kortársaknak való megfelelés általában sokkal jellemzőbb, mint a saját magunkkal szembeni elvárások, márpedig ezek mindig stresszkeltőbbek. És kérdés, hogy a külső elvárások mennyire veszik reálisan figyelembe egy fiatal képességeit. Sokat segíthet, ha mindezt magában is tisztázza.”

Tárnok Zsanett szerint akár tudatosan, pszichoedukatív jelleggel is készülhet valaki már jó előre az érettségire. Megtanulhatja, hogy mi zajlik ilyenkor a pszichéjében és a testében, ezzel együtt megtanulhatja más keretbe helyezni az egészet, amikor például már nem egy szélsőséges helyzetként gondol rá.

„Nálunk harmadikban a tanárok megcsináltatták az összes érettségi feladatsort, hogy lássuk, mennyire nem nagy cucc, ha már egy évvel korábban is át tudsz menni rajta. Amikor aztán élesben ment, tényleg senki nem volt már különösebben beszarva” – meséli egy újabb munkatárs, a pszichológus pedig szakmailag is helyesli a módszert. Azt mondja, a teljesítményhelyzeteket is lehet gyakorolni, amiben segíthet a szülők vagy a tanár, a lényeg, hogy biztonságban érezze magát a diák. „Ha valaki elég sokszor lejátszik egy tét nélküli, modellezett vizsgahelyzetet, akkor a téttel járónál már sokkal könnyebb dolga lesz.”

A vizsga előtt és utána is jót tehet valamilyen aktív cselekvés. A szerkesztőség egy női tagja például az érettségi előtti napokon fát pakolt a szülei fatelepén, addig sem izgult. Tárnok Zsanett szerint a katasztrofizáló gondolatok ellen nagyon hatásos a mindfulness technikák egyik első számú pontja, a jelenben maradás. És persze jöhet a többi klasszikus: a megtanult légzőgyakorlat, a hasra helyezett kéz vagy egy kis előzetes meditáció.

De bevethető a legegyszerűbb stresszoldás is. „Amikor egy barátnőm elmesélte, hogy az érettségire készülve állandóan rámászik a pasijára, mert rettenetesen stresszel, és csak a szex nyugtatja meg, mindenki lelkesen bólogatott, vérbeli stréberként csak én morogtam magamban, hogy mégis hogy lehet ekkora hülyeségre pazarolni a tanulásra fordítandó időt”, meséli egy újabb telexes munkatárs.

Végül a pszichológust a serkentő- és nyugtatószerek vizsgák előtti alkalmazásáról kérdezzük, Tárnok Zsanett pedig röviden azt mondja: nem igazán javasolja őket. Többek között azért nem, mert túl sok rizikót jelentenek attól függően, hogy a stressz hatására éppen milyen állapotba kerül tőlük az érettségiző. Egy kollégánk osztálytársa például heteken át amfetaminnal tanult, de a szóbelire kifogyott belőle, józanul meg elfelejtett mindent, amit addig megtanult.