Sehol nem indítottak még olyan durva háborút a nők ellen, mint Afganisztánban

Fatima Yousufi kislányként imádott a tévében focimeccset nézni az öccsével. Ő is focizott néha más lányokkal az iskolaudvaron, olyankor Messinek vagy Ronaldónak képzelte magát. 16 évesen igazolt futballista lett, és bekerült az afgán nemzeti női labdarúgó-válogatottba. 19 éves volt, amikor 2021 augusztusában, a tálib hatalomátvétel után a mezeit és a trófeáit elásta kabuli házuk hátsó kertjében, majd a családjával együtt a repülőtérre menekült. Az ausztrál kormány segítségével és 37 másik női játékossal együtt eljutott Ausztráliába, jelenleg is Melbourne-ben él, informatikai asszisztensként dolgozik félállásban, és az ausztrál profi bajnokságban versenyző afgán női labdarúgócsapat első számú kapusa.

A 35 éves Khorsheed Afganisztán egyik középső tartományában lakik. 2021 szeptemberében, a tálibok visszatérése után szorult anyagi helyzetében férjhez adta a 13 éves lányát a 30 éves szomszédjához, kb. 250 ezer forintnyi összegért. Azt is fontolgatta, hogy a 10 éves lányát is férjhez adja, de végül arra gondolt, hátha a kisebbik lány a tanulmányai után el tudja majd tartani a családot. A kislány öt osztályt járt ki, és az anyja bízik abban, hogy a tálib hatóságok nem zárják be az iskolát, különben kénytelen lesz őt is férjhez adni.

Zahra 20 éves, 2021-ben éppen befejezte a középiskolai tanulmányait. Ezután egyetemre szeretett volna járni, divattervezőnek készült, és arra, hogy egyszer majd saját vállalkozást indít. De további tanulmányokra már nem volt lehetősége, azóta szinte minden napját otthon tölti, nem tud találkozni a barátaival, és szorong a jövője miatt.

Három női sors az elmúlt két évből, mióta a szélsőséges iszlamista tálibok átvették a hatalmat Afganisztánban,

és olyan meglepően könnyen és gyorsan foglalták vissza az országot az amerikai és nyugati kivonulással párhuzamosan, hogy azt bátran nevezhetjük az amerikai külpolitika egyik kudarcos fejezetének.

Pedig röviddel a hatalomátvétel után a tálib vezetés még arra tett ígéretet, hogy nem terveznek visszatérni a korábbi szigorhoz, és az amerikai csapatkivonásról szóló megállapodásban vállalták, hogy tiszteletben tartják majd a nők jogait. Leszögezték, hogy a nők aktívak lesznek a társadalomban, és lehetővé teszik számukra, hogy tanulhassanak és dolgozhassanak az iszlám engedte keretek között.

Két évvel később, és huszonkét évvel az amerikai hadsereg afganisztáni műveleteinek kezdete után pedig most ott tartunk, hogy ugyan évtizedek óta nem látott béke köszöntött be Afganisztánban, de közben milliók váltak egyik napról a másikra jogfosztottá, a gazdaság összeomlott, a lakosság fele éhezik, a nők jogfosztása pedig jelenleg sehol nem ilyen durva mértékű a világon.

A falak fokozatosan zárulnak rá a nőkre, az otthonaik a börtönükké válnak

A Band-e-Amir Nemzeti Park a zafírkék tavai mellett eddig arról volt híres, hogy az országban elsőként alkalmaztak benne női parkőröket. Idén augusztustól a park teljes területéről kitiltották a nőket. Az erkölcsügyi miniszter, Mohammad Khaled Hanafi szerint erre azért volt szükség, mert a nők nem tartották be a hidzsábra vonatkozó szabályokat. A korlátozás egy hónappal azután történt, hogy a nőket a szépségszalonokból is kitiltották Afganisztánban, és a kormány sorra be is záratta azokat. Ezáltal nemcsak hatvanezer nő veszítette el a munkáját és a családi bevételek fontos forrását, de egy olyan ritka helyet is, ahol az otthonukon kívül is közösségre és támogatásra találhattak.

Heather Barr, a Human Rights Watch női jogokért felelős igazgatója szerint az afgán nők úgy érzik, a tálibok nem hagyják őket lélegzethez jutni. „Ez túlzóan hangozhat, amíg nem látod, hogyan próbálják megakadályozni a nőket abban is, hogy a szabadban legyenek és élvezzék a természetet. A falak fokozatosan zárulnak rá a nőkre, és az otthonaik a börtönükké válnak.”

A Nobel-békedíjra is jelölt Mahbouba Seraj afgán nőjogi aktivista pedig úgy fogalmazott, hogy Afganisztánban a nők szabadsága már nem is létezik, a tálib kormány egyszerűen ki akarja törölni őket a társadalomból, az életből, mindenből.

Húsz év eredményei – de nem elegek

A kilencvenes évek első tálib rezsimjének kegyetlen szigorát követő húsz év nyugati jelenléte jelentős változásokat hozott az afgán társadalomban, de a legnagyobb változásokat egészen biztosan a nők élték meg: a 2001-2021 közötti időszak a nagyjából 20 millió nő nagy részének soha nem tapasztalt szabadságot hozott (erről itt írtunk korábban részletesen).

1999-ben még egyetlen afgán lány sem járt középiskolába, és mindössze alig néhány ezren vettek részt általános iskolai oktatásban. 2003-ra ez a szám már 2,4 millió volt, 2021-re pedig a nők már 65 százalékban vettek részt az oktatásban, és több millió lány járt iskolába és sok ezer egyetemre. A 2003-ban bevezetett új alkotmány már kitért a nők jogainak védelmére, és elfogadtak egy nők elleni erőszak felszámolásáról szóló törvényt is.

Közéleti részvételük is jelentősen erősödött, köszönhetően például annak az alkotmánymódosításnak, amely előírta, hogy a parlament alsóházában a helyek legalább 27 százalékát nőknek kell betölteniük. 2020-ra az afgán munkaerő kb. 22 százalékát tették ki nők, és sokan dolgoztak közülük jogi és mérnöki pályán, vagy töltöttek be fontos közhatalmi funkciót. Emellett afgán gördeszkázó kislányok és robotépítő diáklányok fotói járták be a világot.

Az afganisztáni nők társadalmi felemelkedésének képét azért néhány negatív tényező is árnyalja. Afganisztánban továbbra is fennmaradt például a világ legmagasabb anyai halálozási aránya, és rendkívül magas maradt az erőszakos esetek száma is: felmérések szerint az afgán nők csaknem 90 százaléka élt át bántalmazást élete során. Az amerikai kivonulás napjaiban Joe Biden elnök egy interjúban úgy fogalmazott, nem észszerű az az elképzelés, hogy katonai eszközökkel kezeljenek nőjogi kérdéseket világszerte, és a jelek szerint az sem, hogy a nyugati feminizmust úgy, ahogy van az afgán társadalomra szabják.

Ahogyan azt korábbi cikkünkben írtuk: a „fehér, liberális NGO-feminizmus” kritikusai szerint az amerikai megszállók az afgán nők ügyét politikai legitimációként használták, pedig az országnak lett volna saját, helyi kultúrából táplálkozó feminista hagyománya is. A nőjogi célokra elköltött dollárszázmilliók így sok szempontból kidobott pénznek bizonyultak, ráadásul a helyi nőjogi mozgalmakat is eltérítették.

Persze még ilyen körülmények között is súlyos aggodalmak fogalmazódtak meg a 2021-es fordulatkor: vajon a tálib rendszer 2.0-s kiadása milyen sorsot szán majd a nőknek? Az átalakulás heteiben a Telex helyszíni videóriportban, titkos interjúkon beszélgetett helyi nőkkel, és valamennyi alany már akkor a félelmeiről számolt be.

Most megvizsgáltuk, mi történt az afganisztáni nőkkel az elmúlt két évben az élet főbb területein.

Közigazgatás

Az új rezsim egyik első, szimbolikus intézkedése az volt, hogy a korábbi nőügyi minisztériumot erény- és erkölcsügyi minisztériummá alakította. Ez egyébként már 1996 és 2001 között is működött, egyfajta erkölcsrendészetként, amely a saría törvények betartását igyekezett kikényszeríteni. A minisztérium felel a nők öltözködését, oktatását és egyéb lehetőségeit szabályozó rendeletekért.

Oktatás

Afganisztán az egyetlen ország jelenleg a világon, ahol a tizenéves lányok nem járhatnak iskolába. A tálibok több mint 20 rendeletet hoztak a lányok oktatásával kapcsolatban, mindegyikkel újabb és újabb korlátozásokat bevezetve. Az afgán lányok mindössze hatodik osztályig járhatnak iskolába, így a középfokú oktatásban nem vehetnek részt. A tilalmat 2022 decemberében kiterjesztették az egyetemekre is.

Mozgásszabadság és nyilvános terek

2021 decemberében bevezették a mahramrendeletet. E szerint a nők kizárólag egy férfi kísérővel indulhatnak el 72 kilométernél hosszabb utazásra. Ez lehet a férjük vagy más férfi rokonuk. Külföldre egyedül nem utazhatnak. 2022 májusa óta a nők csak szükség esetén hagyhatják el az otthonukat. Az Amnesty International szerint a megtorlástól való félelem és a férfi kísérő megszervezésének gyakorlati nehézségei egyébként is sok esetben arra kényszerítik a nőket, hogy otthon maradjanak.

A rendeletek korlátozzák a nők belépését a nyilvános parkokba, edzőtermekbe, fürdőkbe, kávézókba, éttermekbe is. Az autósiskolákat arra utasították, hogy ne állítsanak ki jogosítványt a nőknek. A vidámparkokban először nemek szerint kellett elkülöníteni a látogatókat, a nők vasárnaptól keddig látogathatták ezeket, a férfiak szerdától szombatig. Tavaly novemberben azonban teljesen kitiltották a nőket a vidámparkokból.

Öltözködés

2022 májusában azonnali hatállyal elrendelték a nők számára a teljes testet elfedő burka viselését nyilvános helyeken. A burka viselése a tálibok szerint tiszteletet parancsol a nők iránt. A rendelkezés szerint a nem nagyon fiatal és nem nagyon idős nőknek az arcukat is el kell fedniük, amikor nem családjukból származó férfival beszélnek, hogy ne legyenek kihívóak. Szintén tavaly májusban kötelezték a tévécsatornákat arra, hogy női műsorvezetőik teljesen takarják el az arcukat adás közben.

Munka

A nők munkához való jogával kapcsolatban a tálib kormány nem hozott általános rendeleteket, vagy minden nőre vonatkozó munkavállalási tilalmat – olyanokat azonban igen, amelyek jelentősen szűkítették a nők foglalkoztatási lehetőségeit a közszférában és a magánszektor bizonyos szakmáiban. Azt 2022 decemberében teljesen megtiltották nekik, hogy civil szervezeteknél dolgozzanak. Becslések szerint 2022 negyedik negyedévében a női foglalkoztatás 25 százalékkal alacsonyabb volt, mint a válság előtt. A férfiak foglalkoztatási szintje ugyanebben az időszakban csak hét százalékkal csökkent. A nők munkaerőpiaci részvételének meghatározó formája az otthoni önfoglalkoztatás lett.

Családon belüli erőszak

Az elmúlt két év történései a családokon belül is feszültséget teremtettek, emiatt az afganisztáni háztartásokban jelentősen nőtt a családon belüli erőszak. A nők az esetek nagy részében nem jutnak védelemhez, például menedékhelyhez, és korlátozottan érhető el számukra a megfelelő jogi védelem is.

Kényszerházasság

A lányok és nők beleegyezés nélküli házasságkötése már a tálib hatalomátvétel előtt is elterjedt gyakorlat volt Afganisztánban, és bár 2021 végén a hatóságok rendeletben rögzítették, hogy a nőknek bele kell egyezniük a házasságkötésükbe, a kényszerházasságok száma azóta is meredeken emelkedik. Vannak családok, ahol már a 7-8 éves korú lányokat is kényszerházassággal adják férjhez.

Mentális helyzet

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint világszerte több mint kétszer annyi férfi hal meg öngyilkosság következtében, mint nő. 2019-ig Afganisztánban is több férfi vetett véget így az életének, 2021 és 2022 augusztusa között azonban a regisztrált öngyilkosságok több mint háromnegyedét már nők követték el az országban. Az ENSZ egyik képviselője szerint egyre több nő és lány látja úgy, hogy még a halál is jobb választás, mint a jelenlegi körülmények között élni.

Az ellenállás rizikója

Sokan azonban még ilyen körülmények között is vállalják a kockázatot, és próbálnak ellenállni a rezsimnek. A bezárt szépségszalonok dolgozói közül többen saját otthonukban folytatták a szolgáltatást, és működik néhány gerillaiskola is, ahol a 12 éven felüli, hivatalos oktatáshoz tehát nem jutó lányoknak tartanak órákat titokban. A Washington Post 2022 novemberében közölt riportot

egy kabuli titkos iskoláról, ahová a diákok a veszélyt is vállalva járnak be reggelente.

Ilyenkor mindig a közelükben van egy Korán: ha a tálib ügynökök esetleg rajtuk ütnek, medreszének, azaz iszlám tanulókörnek álcázzák magukat. Néhány maroknyi nő olykor az utcára vonul tiltakozásképpen, vagy a közösségi médián keresztül igyekeznek dokumentálni elnyomásukat. Egy 2022 augusztusi kabuli tüntetést a helyi erők figyelmeztető lövésekkel oszlattak fel, és a puskájukkal verték meg a nőket.

Az Amnesty International Halál lassított felvételen: nők és lányok a tálibok uralma alatt címmel publikált részletes beszámolót az afganisztáni állapotokról. Ebben számos olyan esetet dokumentáltak, amely a tálib rezsim nőkkel szembeni brutális bánásmódját igazolja.

Egy nőt, aki több békés tüntetésen is részt vett 2022-ben, letartóztattak és 10 napra őrizetbe vettek, elmondása szerint a tálib őrök folyton mutogatták neki a családja képeit, és azt ismételgették, hogy megölhetik őket. Egy egyetemista lányt a mahramkorlátozások megsértése miatt tartóztatták le. Nála sokkolót használtak, és prostituáltnak nevezték. Azt mondta, a tálibok által fogva tartott minden nőhöz hasonlóan ez egy életre megbélyegzi őt, mivel egy afgán lány számára a börtönbe kerülés szinte egyenlő a halállal.

A tálibok mindezt persze nem tekintik jogfosztásnak. Patriarchális rendszerük az iszlám jog legszigorúbb ortodox értelmezésén alapul, szabályaikat így a hagyományos iszlám és afgán értékekhez való visszatéréssel magyarázzák, és úgy nyilatkoznak, ők tiszteletben tartják a nők jogait, csak éppen az iszlám törvényekkel és afgán szokásokkal összhangban.

Ezért fordulhat elő az, hogy a lányok és nők oktatásban való részvétele Afganisztánon kívül minden más muszlim többségű országban általánosan elfogadott. Az iskolák újranyitásáról még muszlim tudósok és imámok sem tudták meggyőzni a fundamentalista tálib vezetőket.

Nemi apartheid mint jogi eszköz

A tálibok hatalomra jutásának második évében a nemzetközi szervezetek és jogvédők széles körű összefogást sürgetnek. Az Amnesty International és a Jogászok Nemzetközi Bizottsága idei májusi jelentésében azt írják, a tálibok háborút folytatnak az országban a nők ellen, ezért

szerintük meg kell vizsgálni, hogy a nemi üldöztetés emberiesség elleni bűncselekményként értelmezhető-e.

Az ENSZ szakértői tavasszal egy hetet töltöttek Kabulban és Mazari-Saríf városában, majd az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elé terjesztett jelentésükben ők úgy fogalmaztak: jelenleg az Afganisztánban élő nők és lányok helyzete a legrosszabb a világban, és a szélsőséges nemi alapú diszkrimináció is példátlan. „Soha nem volt még ilyen sürgető a nők és lányok alapvető jogaitól való súlyos megfosztás kezelése és megszüntetése” – írták.

„Azt nemi apartheidnek hívják, amit a tálibok minden egyes nap a nőkkel tesznek szerte az országban.” Ezt pedig már Fawzia Koofi, az afganisztáni parlament korábbi alelnöke mondta nemrég a Sky Newsnak. Nemzetközi szakértők és civil jogvédők szerint ugyanis a dél-afrikai faji elkülönítésre vonatkozó fogalom a nemek közötti egyenlőségre is alkalmazható olyan esetekben, ahol a nőket rendszerszintű hátrányos megkülönböztetés éri.

Szerintük a nemi apartheid fogalmának nemzetközi jogba való beemelése önmagában nem jelentene megoldást, de lehetőséget és eszközöket adna a cselekvéshez, ahogyan egy globális mozgalomnak köszönhetően Dél-Afrikában is sikerült felszámolni az apartheid rendszert. A nemi alapú apartheid abban különbözik tehát az általános nemi alapú megkülönböztetéstől, hogy ez esetben egy kormányzat szisztematikusan különíti el a nőket a férfiaktól, és szisztematikusan el is nyomja őket – és pontosan ez történik most Afganisztánban.