Egyszer csak ezer tű szúrását érzem a fejemen és sistergés hallatszik, mint amikor valaki állomást keres egy régi, rossz rádión. Túrabotot fogó kezemen szikra pattan, csíp, mint az állat....

Medveveszély, éjszaka a lyukas falú menedékházban és tucatnyi fullpanorámás hegycsúcs: szlovákiai gerinctúránk sok meglepetést tartogatott.

Emberemlékezet óta érintetlen ősvadon, Szibériába szánt náci motorok roncsai, relaxterápiás hegytető és alpesi strand: csak túráztunk egyet a magyar határtól 200 kilométerre.

A tetőről látszik igazán az erdélyi hegység karaktere: hatalmas, formás sziklatömbök állnak sorfalat a füves gerincek fölött olyan nevekkel, mint: Pletykás vénasszonyok, Fekvő óriás, vagy Terhes nő.

Cikkcakkban emelkedtünk a rücskös vulkáni kövezeten, kattogtak a biztosító karabinerek, szuszogás egy függőleges sziklakürtőben és festői kilátás egy kőtorony tetejéről az Alacsony-Tátra csúcsaira....

Ha azt hitted, hogy Hongkong és a túrázás két külön dolog, tévedtél: buja, párás erdő húzódik meg a felhőkarcolók paravánja mögött. Csak vigyázni kell, hova lépsz.

Száz éve a sziklába vert vaslépőke, több fémlétra és ívelt, merev kapaszkodó segíti a leereszkedést a szurdokba. Technikás, de nem vészes. Ráadásul nincs is messze.

A május a túrázóké és a bringásoké a Magyarországhoz legközelebb eső mediterrán szigeten.