Csehország különleges és egyedi természeti kincsei a sziklalabirintusokat rejtő homokkővárosok. Ahányszor erre járok, mindig megpróbálok egyet bejárni. Most a Mšeno melletti kokoříni (bludištěi) sziklavárosban kajtattuk a kiutat a szűk sikátorrendszerből kővé vált fáraók, békák és gorillák között.
A Prágától 37 kilométerre északra fekszik Mšeno. A középkori hangulatú városka egyben a Kokořínsko Nemzeti Parkhoz tartozó Bludiště sziklaváros kapuja is. A kocsit inkább a temető mellett, az üresebb és ingyenes külső parkolóban tesszük le, így ugyan tíz perccel többet kell gyalogolni a nemzeti park bejáratáig, de beleszagolunk egy kicsit a település őszi hangulatába.
Az utolsó házakat elhagyva sziklaalakzatokkal, szakadékokkal és romantikus zugokkal teli erdőbe érünk. Persze ezekből egyelőre még semmit nem látunk, csak egy nagy tisztást és egy onnan induló moha- és avarlepte ódon lépcsősort – ami olyan, hogy az Addams família magában szaladgáló keze is megnyalná mind az öt ujját. Egy rövid erdei séta után még át kell hatolnunk a kiterjedt sziklatábla tetején átvágó főúton, ahonnan egy sötét, sziklás völgybe ereszkedünk.
Ebben az egyperces kisvideóban tökéletesen átjön, milyen a sziklaváros hangulata:
Október közepén a grandiózus bükkfákkal és fenyőfákkal megszórt sziklás völgyet még lombsátortető borítja, de már vékony avarszőnyegen gázolunk. Szerencsére nincs sok túrázó rajtunk kívül, ez a sziklaváros kevésbé ismert, mint a korábban már meglátogatott Hruba Skála vagy a Porladó-sziklák. A völgy oldalában egy roppant szikladarab felé kanyarodik az ösvény: a kőváros kapujának őrzője, a formája után Gorillának becézett, mord szikla üdvözöl.
Innen kezdődik a nagy kiterjedésű, több részből álló Prolezačky-sziklaalakzat, ami valójában homokkőtömbökből álló rendszer. Természetes üregek és tornyok komplexuma, amit keskeny, erózió marta hasadékok szeletelnek fel és kötnek össze. A kőrendszer teljes hossza körülbelül 26 méter, az üregek maximális magassága egy méter. Josef Bedřich Cinibulk mšenskýi történész szerint, akiről elnevezték túraútvonalunkat, a környékbeliek 1821–1822-ben kezdtek átmászkálni ezeken a járatokon.
A Kokoříni-sziklák tipikus díszítőelemei a méhsejtek. Az általában 1-2 centi mélységű, apró mélyedések a víz és a szél erodáló hatására alakultak ki a függőleges homokkőfalak felületén. Megjelenésük méhsejtekre hasonlít, innen ered a nevük is.
Egy kiugró kőszálra kilépve jól látjuk az ösvényt 20-30 méterrel lejjebb a völgyben, amerre hamarosan rákanyarodunk. Az ösvény mellett egy kamrányi mesterséges üreg ásít szurdok alján: az Obraznice-barlang, korábbi nevén Mária Magdolna-barlang. Létrehozásának ideje nem egyértelmű, a harmincéves háború alatt ide rejtették a mšenai kúria értékes tárgyait. Egy ideig aztán egy remete is élt a barlangban.
A sziklarendszert magunk mögött hagyva szép erdei részeken kanyargunk át. Az erdő itt olyan tökéletesen hibátlan, mintha egy romantikus regény könyvillusztrációja elevenedne meg. Madárének csak elvétve szól a katonás rendben feszítő sudár fatörzsek teteje felől, a szélcsendben a lomb sem susog. A nedves avar szaga fenyőillattal elegyedik. Végül egy sziklaormon fekvő természetes kilátópontra lyukadunk ki. A nagy, lekerekedett sziklákról észak felé jó kilátás nyílik az erdőn túl emelkedő hegyekre.
A kilátópont a sziklaváros keleti oldalának utolsó említésre érdemes pontja. Innen visszaereszkedünk a nemzeti parkot kettészelő völgybe, és a túloldalon felmászunk a Bludiště sziklalabirintus falai közé. Kezdetét veszi a bolyongás a szűk sikátorokból álló sziklacity járataiban. A szabályos hasadékok rendszerén sokat álmélkodok a helyszínen, és csak később ismerem meg a magyarázatot: a vastag homokkőréteg lapos óriásasztalának tömbje a korábbi vulkáni és hegységképződési tevékenység során repedezett meg, a repedéseket pedig a csapadékvíz eróziója tágította szűk, de bejárható sikátorokká.
A sziklatömbök között ide-oda sikló ösvényen néha doronglétrák segítenek leküzdeni az emeletnyi szintet, máshol a hátizsákot is le kell venni egy nagyobb termetű embernek, hogy át tudjon préselődni a sziklaszűkületen. A labirintus végén az impozáns Tutenhamon-szikla búcsúztat, alakja az egykori nagy fáraó szobrát idézi. Fala sziklamászó-csemege is: nyolc darab (III-VII-es nehézségi fokozatú) út is vezet a csúcsára. Egy láncos-kapaszkodós kővágaton mászunk ki a sziklaváros mélyéről, ami mellett külön tábla figyelmeztet a csúszásveszélyre.
Elhagyva a sziklákat délnek fordulunk a Cinibulk-ösvényen, a starthely irányába. Erdei úton haladunk, egy darabig rátérve a völgy közepén haladó kisforgalmú műútra is. Ha a lábnak nincs is rá szüksége, a szemnek jót tesz egy kis pihenő ennyi látványosság után. A sárgával jelzett túraút (Cinibulkova stezka) egy erdei büfénél fordul be újra az erdőbe, a harmadik sziklakoncentráció felé.
Az első, ami utunkba akad, egy régi sánc és sáncárok. A Svéd fal nevű erődítmény feltételezhetően Tortenson tábornok műve, aki svéd csapatai élén 1643-ban vonult át a régión a harmincéves háború idején. Más források szerint a sánc még régebbi, talán egy kora középkori vagy őskori dombvidéki erődítmény lehetett. A sánchalom már nem üt el erősen környezetétől, ezért egy vicces fapalánkot helyeztek el mellette, ahol sisakos (svéd) katonabábuval lehet fotózkodni.
Következő sziklaformációnk is mesterséges: a Průsečná skála nevű sziklafolyosót a harmincéves háború alatt faragták (valószínűleg szintén a svédek), hogy a katonák könnyebben elérhessék szekereikkel a tábort. Olyan végigsétálni benne, mint egy hazai löszfalas mélyúton, kivéve, hogy itt a falak sziklából vannak.
Néhány homokkőalakzat formája annyira furcsa, hogy a helyiek még nevet is adtak neki. Az egyik leghíresebb ezek közül az elválaszthatatlan páros, nem messze a sziklafolyosótól: az Óriásfej és a Béka (Obří hlava a žába). A legjobb szemszögből nézve a Béka jobb oldalon ül, és közvetlenül a nagy fejre néz: mintha éppen beszélgetnének egymással. Néhány száz méterrel utánuk újabb gigantikus duó: a Fáraó és a Ramszesz nevű két kőszál meredezik, dupla felkiáltójelként jelezve: Vége!!
Mármint a harmadik sziklavárosnak. Mert innen kiérve visszamegyünk az út melletti büféhez, ami mellett nemrég eljöttünk, és a kék jelű túraúton térünk vissza a startpontra. Ez már csak egy levezető séta a hűs erdőben, érdekes kis pihenőhelyekkel. Az első az Altán Muchomůrka. Muchomůrka (Galóca) néven emlegetik a Csehországban több helyen is megtalálható jellegzetes, gomba alakú kilátó- vagy pihenőpadokat. Itt is egy kedves változatba botlunk.
A következő érdekesség egy kicsit tovább az út mellett a Kokořínek. Ez pedig nem más, mint a közeli Kokořín-vár kissé lepusztult miniatűrje, amit 1915-ben építettek. A romantikus kis épület, amelyből számos javítás után mára csak a torony maradt fenn, a várat az 1920-as újjáépítése előtti állapotában őrzi. És akkor térjünk is ki egy kicsit a Kokořín-várra, amiről az egész környék a nevét kapta.
A büszke erődítményt a harmincéves háború alatt kifosztották, lerombolták, majd Ferdinánd osztrák császár az „elátkozott várak” közé sorolta. Ebben a sorsában osztozott számos megsérült magyar várral, amiket azért nem lehetett újjáépíteni, hogy aztán nehogy véletlenül veszélyt jelentsenek a császárra. A Kokořín-vár azonban még romos állapotában is tovább működött mint a rablólovagok menedéke – a környékbeliek őszinte sajnálatára.
A pusztuló kőhalmot 1894-ben egy prágai üzletember megvásárolta, és neogótikus stílusban újjáépíttette. A II. világháború után a kastélyt elkobozták a családtól, de a leszármazottak 2006-ban – immár kulturális emlékhelyként – visszakaphatták. Bár jó lenne megnézni közelebbről, a 10 kilométeres kerülőre most nincs időnk, meg kell elégednünk a makettel. Innen már csak pár perc a tisztás, ahol kezdtük a túrautat. A tisztás szélén egy újabb állatformájú sziklakolosszus, az Orángután int búcsút nekünk.
Mšenóba visszaérve nem tudunk ellenállni a Hostinec u Koruny vendéglő hívogatásának, és betérve egy korsó sörrel nyakon öntött nakládaný hermelínnel (pácolt camembert) zárjuk a napot. Az asztalnál összefoglalva a lényeget: a 9 kilométer hosszú Cinibulk-ösvény három kisebb sziklavárost köt össze a Kokořínsko Nemzeti Parkban, mindhárom más-más okból látványos, de az összekötő úton sem unatkozik az ember a háromórás könnyű túrán.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További túrák Csehországban:
- A misztikus cseh sziklaváros, ahová egy egérlyukon át lehet bejutni
- Porladó sziklák: Európa legbizarrabb sziklavárosa
- A Kehely és a Keltető: misztikus sziklalabirintusok az elvarázsolt erdő közepén
- Sólyomfészek Európa legnagyobb sziklakapujában
- Kvargli, sör, vízhólyag: a legnépszerűbb cseh teljesítménytúrán jártunk
- Csónakkal Közép-Európa egyik legkülönlegesebb barlangrendszerében
