A Fidesz oktatáspolitikájának mérlege: a különbségek nőttek, a lehetőségek csökkentek, a színvonal romlott
A magyar közoktatás 2010-től radikális változásokon ment keresztül – olvasható az Educatio folyóiratban január 25-én megjelent Közoktatás-politika Magyarországon 2010–2025 című tanulmányban.
A Juhász Ágnes és Nahalka István nevéhez fűződő kutatás a Fidesz-kormány 15 évének oktatáspolitikáját elemzi. Általánosságban az látszik, hogy a helyi döntéseket felváltotta a központosított irányítás, a sokszínűséget az uniformizálás. Olyan iskolarendszer alakult ki, amelyben éppen az oktatás érintettjeit, a diákokat, tanárokat, szülőket, szakmai szervezeteket zárták ki a döntésekből. Ez ellentétes a világ számos fejlett országának oktatáspolitikájával. Mindeközben a magyar oktatás teljesítménye és az eredményességi mutatók is romlottak.
Széttagolt, központosított iskolarendszer
A kutatás alapján kijelenthető, hogy az oktatás nem volt preferált terület 2010 óta. Ennek bizonyítéka például, hogy 15 éve nincs önálló oktatási minisztérium. Emiatt az előző országgyűlési választás után, 2022 áprilisában a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) nyílt levelet írt Orbán Viktornak, azonban a helyzet azóta sem változott.
A Fidesz stratégiája inkább az volt, hogy az oktatás különböző részterületeit más-más minisztériumokba helyezték át: 2016-ban a szakképzés átkerült a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM), 2022-ben pedig a felsőoktatás irányítása is elvált a közoktatásétól, és a szakképzéssel együtt az újonnan létrehozott Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz került.
A felnőttkori tanulás különböző területei 2021-ben négy minisztérium nyolc államtitkárságához tartoztak.
A 2022-es választás után a köznevelési államtitkárságot a Pintér Sándor vezetése alatt álló Belügyminisztériumhoz csatolták. A tanulmány szerzői szerint a széttagoltság megnehezíti az oktatási ágazat koordinált szabályozását.
A központosítás nem a 2020-as években kezdődött el, 2012-ig nyúlik vissza. A korábbi önkormányzati iskolafenntartás gyakorlatilag megszűnt, az iskolák fenntartása, a rendszer irányítása központi feladattá vált. Csak az óvodák maradhattak önkormányzati fenntartásban. Az iskolák fenntartására létrehozták a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK). Ez után számos szakmai döntést a 198 tankerület, végső soron pedig a KLIK hatáskörébe helyeztek. 2015-ben a szakképző intézmények az újonnan megalakult szakképzési centrumokhoz kerültek.
Bár az oktatásért felelős emberierőforrás-miniszter is belátta, hogy „túltolták a biciklit” a központosítással, a megoldás nem a decentralizáció lett. 2016-ban a KLIK helyét átvette a Klebelsberg Központ, amely továbbra is központi szervezetként állt a 198 tankerület helyét átvevő, önálló költségvetést kapó 59 tankerületi központ felett. A helyzet nem sokat javult, az iskolák így is gyakran működési zavarokkal küszködnek.
Sokat elárul a kormány politikájáról, hogy az egyházi és a magán- (alapítványi, egyesületi, gazdasági szervezeti) fenntartású iskolák nem kerültek át állami fenntartásba. Érdemes külön kitérni az egyházi iskolák szerepére: a Fidesz-kormány alatt több önkormányzati, majd állami iskola került át egyházi fenntartókhoz. Ezek az iskolák jellemzően nagyobb önállóságot kaptak és jobb anyagi helyzetbe kerültek. Az Országos Kompetenciamérés (OKM) adatai alapján 2010-ben a magyar általános iskolák 7,9 százaléka volt egyházi fenntartású, 2021-ben
ez az arány már 17,4 százalék volt.
Ez azért probléma, mert az egyházi iskolák kivételezett helyzete miatt ezekbe az iskolákba a jól teljesítő, sokszor tehetős családok gyerekei járnak. Ez pedig csak tovább növeli a különbségeket a diákok között. Például az állami fenntartású általános iskolákban a roma tanulók aránya viszonylag állandó, nagyjából 15 százalék, ezzel szemben a gimnáziumokban a roma tanulók aránya tartósan alacsony maradt: az állami és egyházi fenntartású intézményekben 2-3 százalék körül mozgott, míg az alapítványi és magánfenntartású gimnáziumokban némileg magasabb, 6-12 százalék volt. Bár az egyházi iskolák nem alkalmaztak nyíltan kirekesztő feltételeket, mégis hatékonyan tartották távol a roma családok többségét az intézményeiktől.
Szinte közmegegyezés van abban az oktatáskutatók körében, hogy a szabad iskolaválasztás az egyik olyan dolog, ami negatívan hat a deszegregációra. A választás szabadsága önmagában nem diszkriminatív, de a lakóhelyi különbségekkel, közlekedéssel, információs erőforrásokkal és felvételi szűrőkkel együtt már etnikai és osztályalapú elkülönülést okoz. Azok a családok, amelyek megtehetik, megkeresik a legjobb iskolát a közelben, ami onnantól a gyereket csak még jobban felemeli. Aki viszont nem teheti ezt meg, az kiszorul a jó oktatásból és elvész. Számos más európai országban, például Finnországban ezért nincs is szabad iskolaválasztás.
A kutatók szerint a roma gyerekek az áldozatai lesznek a közoktatási rendszernek.
A Fidesz-kormány oktatáspolitikája a központosítással és az intézményi struktúra átalakításával párhuzamosan csökkentette a pedagógusok befolyását. Hiába nagyon fontos érték és szakmai lehetőség, a tanárok autonómiája egyre inkább háttérbe szorult. Jelentős lépés volt a tantervi, tartalmi szabályozás átalakítása. Míg a korábbi, 2007-ben kiadott Nemzeti alaptanterv (NAT) nem szabta meg mereven a tananyagot, addig a 2013-tól bevezetett központi tantervi rendszer részletes tananyagot írt elő.
Emellett ismét kötelezővé tették a központilag megírt kerettanterveket. A kutatók tanulmánya szerint az intézkedés hatására a pedagógusoknak kevesebb lehetőségük maradt a diákok egyéni igényeit figyelembe venni. Ugyanebbe az irányba hatott a tankönyvek központosítása. Az oktatásirányítás 2013-ban gyakorlatilag felszámolta a tankönyvpiacot. Az iskolák így már csak a Hivatalos Tankönyvjegyzéken szereplő kiadványokból választhatnak, ami tovább korlátozza a pedagógusok szakmai autonómiáját.
Az óvodákban eddig sikerült megakadályozni a központi beavatkozást, de a pedagógusok szakmai szerepét már itt is korlátozták: az iskolaérettség megállapításából 2019-től kizárták az óvodapedagógusokat. 2020-tól délutánonként pedagógiai asszisztensek vagy dajkák is lehetnek a gyerekekkel, 2024-től pedig középfokú végzettségű óvodai nevelők is dolgozhatnak a diplomás óvodapedagógusok helyett.
A tanulmány szerzői szerint a központosítás célja alapból az esélyegyenlőtlenségek megszüntetése volt, de a tanulók közti különbségek nem csökkentek.
Szakértők szerint éppen az az egyik legnagyobb probléma a magyar oktatási rendszerrel, hogy odabetonozza a gyerekeket, ahová születtek.
Eközben az oktatás egyik legelemibb feladata lenne a felemelkedés lehetőségének megadása. A kormány 2010-től fokozatosan megszüntette a korábban jelentős eredményeket felmutató Integrációs Pedagógiai Rendszert (IPR), amely máig az egyetlen korszerű elvek alapján működő esélyegyenlőségi program volt a magyar közoktatásban – olvasható a kutatásban. A szakképzés 2012-es átalakításával az érettségit nem adó szakképző iskolákban négyről három évre csökkentették a képzési időt. A kutatók szerint ezzel olyan kevés lett a közismereti tantárgyak óraszáma, hogy a tanulók még az alapműveltséghez szükséges tudást sem szerzik meg.
A kutatás készítői szerint ráadásul az oktatáspolitikai döntéseknek nagyon sok esetben nincs semmilyen tudományos, szakmai hátterük. A fontos köznevelési dokumentumokat (Nemzeti alaptanterv, kerettantervek) nem hatásvizsgálatok és egyeztetések alapján készítik el. „A korábban működő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megszűnt, és jelenleg nem tudunk olyan tudományos kutatásokra alkalmas szervezetről, amely az oktatáspolitikai döntéseket segíthetné.” Juhász Ágnes és Nahalka István azt írta: a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a konzervatív pedagógia terjesztésének eszköze.
Az MCC térnyerésével már a Telexen is többször foglalkoztunk.
Az 1996 óta működő MCC mindig is Fidesz-közeli intézménynek számított.
Egyik alapítója, Tombor András, az első Orbán-kormány alatt a miniszterelnök biztonságpolitikai főtanácsadója volt, és kapcsolatban állt több befolyásos fideszes politikussal és háttéremberrel. A nagy váltás 2020-ban jött el, amikor az MCC egy kormányhatározattal megkapta a Mol Nyrt. és a Richter Gedeon Nyrt. részvényeinek 10-10 százalékát.
Az újonnan alakult oktatási szervezeteket a választás helyett kijelöléssel, meghívással hozzák létre. Az első ezek sorában a 2013-ban létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar volt, amelynek az állami intézmények minden pedagógusa, 2022-től pedig minden pedagógusi jogviszonyban dolgozó automatikusan tagja lett. 2017-ben az egyeztetés hivatalos fórumává a meghívásos alapon működő Köznevelés-stratégiai (jelenlegi nevén Köznevelési) Kerekasztalt tették.
Mindeközben a kormány fontosnak tartja fenntartani az egyeztetés látszatát: időnként találkoznak néhány olyan civil szervezettel, amik nem kritikusak velük, illetve olyan konzultációkat tartanak, ahol végül nem veszik figyelembe a releváns szakmai szervezetek javaslatait. „Pintér Sándor minisztersége óta több esetben is küldtek ki kérdőíveket a szülőknek és a pedagógusoknak. Ezek kérdései azonban sokszor félrevezetők, az eredményeket pedig nem vagy csak megválogatva hozzák nyilvánosságra” – írta Juhász Ágnes és Nahalka István a tanulmányban.
Ezzel párhuzamosan a civilek kevesebbszer mehetnek be az iskolákba. Ennek legismertebb példája, hogy a nemzeti köznevelési törvény módosítása szerint három és fél éve „nem hivatalos személyek” nem tarthatnak szexuális felvilágosításról mentális vagy fizikai egészségről, drogról szóló foglalkozásokat az iskolákban. Ráadásul a kutatók tapasztalatai szerint az iskolaigazgatók sokszor a felsoroltaktól eltérő témákban sem merik beengedni a civileket.
A kutatók kiemelték, hogy a hatalmon lévők sokkal gyakrabban módosítják az oktatásról szóló jogszabályokat, mint korábban: az 1993-as közoktatási törvény például tíz év alatt kevesebbet változott, mint a 2011-es köznevelési törvény 2019 második fél évében. Több száz javaslat érkezett a 2023 szeptembere és 2024 vége között hozott tizenkét köznevelési jogszabályhoz, de ezek közül egyet sem fogadott el az államtitkárság – írták a tanulmány szerzői.
A diákok eredményei is romlottak
A kormány hiába hangoztatja régóta, hogy mennyi pénzt fordítanak az oktatásra, az elmúlt 15 évben a GDP-hez viszonyítva az óvodai nevelésre, alap- és középfokú oktatásra fordított kiadások csökkentek. A kutatók szerint Magyarországon az oktatásból sok forrást vontak ki 2010 és 2025 között.
És mindez hogyan csapódik le a diákok teljesítményében? A magyar diákok teljesítménye, sok más fejlett országhoz hasonlóan, romlott – derül ki a PISA 2022. évi adataiból. A kutatók szerint a 2009 óta tartó csökkenő tendenciát a pedagógiai színvonal romlása és az oktatási rendszer anomáliái okozták.
A magyar oktatásban fontos kérdés, hogy milyen az iskolák „tanulómegtartó képessége”. Vagyis hogy az iskolák mennyire tudják az oktatásban tartani a diákokat. Az elmúlt másfél évtizedben ezen a téren is romlott a helyzet. Ennek kézzelfogható bizonyítéka, hogy 2012. szeptember 1-jétől 18-ról 16 évre csökkentették a tankötelesség korhatárát. A hatályos törvényt többen is bírálták azóta, kormány- és szakértői oldalról egyaránt. A számok azt mutatják, hogy érezhetően kevesebben tanulnak szakközépiskolákban, és többen lettek közmunkások az érintett korosztályból. A közmunkások száma 2013 januárjától egy év alatt több mint ötszörösére nőtt a 16–25 év közötti korosztályban. A korai iskolaelhagyók aránya az európai országok összességében ugyanebben az időszakban a körülbelül 15 százalékról 9,5 százalékra csökkent.
És mi lett a változások következménye? Bár az oktatás ügye miatt nagyon sok ember ment ki az utcára, sztrájkolt, petíciót írt alá, a társadalmi támogatás így sem volt elegendő ahhoz, hogy veszélyeztesse a kormányzó pártok 2018-as és 2022-es választási győzelmét.
Néhány esetben azért volt valamilyen eredménye a tiltakozásoknak: a 2016-os, kockás inges mozgalomnak nevezett ellenállás hozzájárulhatott a KLIK átalakításához, a 2022–2023-as sztrájkok és mozgalmak pedig hozzájárulhattak a pedagógusok béremeléséhez. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a pedagógusok béremelése egy olyan intézkedése a kormánynak, ami sokat váratott magára, de végre valójában érezhető javulást hozott. A kormány kiemelt célja, hogy az uniós megállapodás alapján a 2025–2031-as évekre biztosítsa, hogy a pedagógusok átlagbére elérje a diplomás átlagbér nyolcvan százalékát.
A 2022–2023-as mozgalmak még abban különböztek a korábbiaktól, hogy a diákok és a szülők az eddigieknél aktívabban álltak a sztrájkkal és polgári engedetlenséggel tiltakozó pedagógusok mellé. A társadalmi szolidaritás odáig azonban nem terjedt ki, hogy el lehessen érni egy általános szolidaritási sztrájkot. A folyamatos tiltakozások nem tudták megakadályozni a státusztörvény elfogadását sem.
Bár sok pedagógus nem írta alá a jogállásváltozásról szóló dokumentumot, a tömeges felmondási hullám elmaradt.
A kutatók szerint csak azért nem beszélhetünk súlyos válságról, mert a pedagógusok még képesek a rend látszatának fenntartására. A lelkiismeretes tanárok még viszik a hátukon az omladozó rendszert, akkor lesz baj, amikor ők is felállnak.
Azzal, hogy milyen oktatásra és tudásra lenne szükség ma Magyarországon, az Egyensúly Intézettel közös műsorunkban is foglalkoztunk:
