Tiltakozás az oktatásban: a kirúgások olajat öntöttek a tűzre, de az idő a kormánynak kedvez

Pénteken este hidegben, zuhogó esőben ezrek tüntettek az MTVA székháza előtt, pedig néhány héttel ezelőtt még úgy tűnt, lassan lecsendesednek a pedagógusok és az oktatás helyzete miatt indult demonstrációk. A múlt héten azonban derült égből villámcsapásként ért sok embert a Belügyminisztérium közleménye: újabb nyolc tanárt mentettek fel állásából, mert részt vettek a polgári engedetlenségben. A tanárok kirúgása nem csak azért váltott ki meglepetést, mert végzős osztály osztályfőnöke és matematika szakos pedagógus is volt köztük, hanem azért is, mert addigra érezhetően csökkent az intenzitása a tanártüntetéseknek. Ráadásul ezzel párhuzamosan a hideg idő is beköszöntött, és a téli szünet is közeledik, amelyek nyilvánvalóan még inkább visszafogják a demonstrációkat.

A kirúgások hatására aztán az elmúlt egy hétben mégis felerősödtek a tiltakozások: újra több tüntetés volt, a diákok több mint egy hete virrasztanak a Belügyminisztériumnál, és iskolákban hosszú távú polgári engedetlenségbe kezdtek tanárok szolidaritást vállalva elbocsátott kollégáikkal. De akkor vajon miért érhette meg a kormánynak a nyolc tanár elbocsátása, ha ez csak még nagyobb indulatokat szült? És milyen hatása lehet ennek a lépésnek a jövőre nézve?

Tudatos megfélemlítés vagy anomália a rendszerben?

Az első kérdés az, hogy egyáltalán központi felső utasításra bocsátották-e el a tanárokat, vagy csak egy elhamarkodott tankerületi lépés történt. Lehetett-e valami célja ezzel a kormányzatnak?

Török Gábor politológus nemrégen a Telexnek azt mondta: „Nehéz azt mondani, hogy semmilyen politikai tudatosságot nem látok a nyolc tanár kirúgásában.”

Korábban hosszú interjúban beszélgettünk Lakner Zoltán politológussal is az oktatásügyben zajló eseményekről. Abból a beszélgetésből is az látszott, hogy a kormány kevés dolgot tesz véletlenül. Lakner szerint a szeptember végén elbocsátott, öt kölcseys tanár felmentése is meghatározott célt szolgált: a kirúgásokkal a kormány igyekezett megakadályozni nagyobb tömegek csatlakozását a tüntetésekhez.

Szerinte a kirúgások inkább elrettentő erővel bírnak. Az üzenet szerinte az volt: „ez történhet veletek is, halljátok meg, hogy még mindig jobb nem tenni semmit vagy kivárni, hogy a rendszer maga fog korrigálni az oktatás helyzetén”.

Török Gábor szerint a nyolc tanár december eleji kirúgásával a hatalom nem eszkalációt akart előidézni. A cél ugyanaz lehetett, mint szeptember végén: a további megmozdulások megakadályozása. „Aki arra számít, hogy Magyarországon megfélemlítéssel politikai sikert érhet el, az nem kalkulál olyan nagyon rosszul, sajnos”.

A kormány a kirúgásokkal csak még jobban aktivizálta az embereket

Ha a kormány tudatosan akarta megfélemlíteni a tanárokat, hogy ezzel akadályozza meg a további megmozdulásokat, akkor Szekeres Hanna, az ELTE PPK egyetemi adjunktusa, szociálpszichológus szerint rosszul számított, mert pont nem ezt a hatást érték el.

„Az újabb nyolc tanár kirúgása csak olaj volt a tűzre, ez csak még jobban aktivizálta az embereket”

– mondta a Telexnek Szekeres Hanna. A szociálpszichológus szerint három dolog szükséges ahhoz, hogy az emberek ilyen sokáig tudjanak közösen harcolni valamiért:

• az igazságtalanság észlelése,
• a hatékonyság észlelése,
• azonosulás az üggyel.

Szekeres szerint az oktatás mindenkit érint, így sokkal könnyebben tudnak vele azonosulni az emberek. Szerinte az vezethetett volna nagyobb lemorzsolódáshoz és a lelkesedés csökkenéséhez, ha a kormány semmit nem reagál a tanárok követeléseire. Sőt, frusztrációt is okozhatott volna a teljes ignorálás.

De a kormány közvetve kommunikált, és reagált az ügyre azzal, hogy kirúgott tanárokat.

Pszichológiailag annak nagyobb elrettentő hatása van, ha csak egy-két embert rúgnak ki, azokat, akik tényleg nagyon hangosak, központi szereplők – mondta a szakember. Ezért lehetett az, hogy szeptember végén a kölcseys tanárok kirúgása még egy elszigeteltebb eset volt, amit sokan példastatuálásnak érezhettek.

„De ha most már ennyi tanárt kirúgtak, az átlendíti a megfélemlítésből az embereket, mert az igazságtalanságot még inkább növeli.”

Szekeres Hanna szerint a béremelés kérdését vagy a növekvő munkaterhek csökkentését nem biztos, hogy mindenki értette, mert ezek kevésbé megfogható ügyek. Viszont az elbocsátások olyanokat is bevonzottak, akiket egyébként eddig nem érdekeltek a most zajló tiltakozások, pusztán azért, mert ezzel többen tudnak azonosulni.

A kutató persze nem állítja, hogy nem lehet megfélemlítő hatása a mostani kirúgásoknak, de szerinte a nyolc tanár elbocsátására a mobilizáció volt a válasz, amitől pont csökken a megfélemlítettség érzése.

Szerinte ennek a mobilizációnak azonban csak egy ideig lehet ösztönző hatása. Ha utána sem történik semmi változás, az már fásultsághoz fog vezetni.

A kiégés idővel egyre valószínűbb forgatókönyv

Ezek után kérdés az, hogy a kormány kommunikációja mennyit fog változni a jövőben, és ezzel párhuzamosan a tömeg hogyan fog reagálni az újabb lépésekre. Szekeres Hanna szerint ha a mostani helyzetben a kormány még durvábban kezdene el reagálni, az ismét nagyobb mobilizációhoz vezetne.

Viszont ha semmi nem történik, akkor az emberek kiéghetnek érzelmileg a hónapok óta tartó tiltakozásban. A kiégés idővel egyre valószínűbb forgatókönyv.

Vagy az is megtörténhet, hogy a mozgalom radikalizálódik, hiszen az emberek rájönnek, csak így hívhatják fel magukra a figyelmet. Szekeres szerint erre már láttunk példát a közelmúltban, mikor a Tanítanék Mozgalom kiállt a parlamentben a karzatra, és ezzel megszegték a házszabályt. Viszont szerinte valószínűbb az, hogy az emberek előbb utóbb elfáradnak.

Már csak azért is, mert szerinte most például a benzinárakon lesz a hangsúly, és mivel ott pénzről, napi megélhetésről van szó, az lesz jobban a figyelem középpontjában.

„Hiába közügy az oktatás, az embereknek nagyon nehéz felfognia, hogy ez milyen szinten befolyásolja a jövőjüket.”

Szekeres Hanna szerint ez azért van, mert az embereknek aktuálisan az a fontosabb, ami már holnap fáj nekik, az oktatás ügye pedig nem holnap fog fájni, hanem 10-20 év múlva.

Az oktatás ügye csak annyira fontos, mint a migráció

Az emberek oktatásügy iránti érdektelenségét mutatja a Policy Solutions legújabb kutatása is, ami feltehetően csak megerősíti a kormánypártok által már korábban elvégeztetett, hasonló közvélemény-kutatások eredményeit. A Policy Solution szerint bár az elmúlt hónapokban rengeteg demonstráció zajlott az oktatás minőségéért,

de 2022 őszén csak annyian sorolják az oktatás színvonalát az ország legégetőbb problémái közé, mint ahányan a migrációt annak tartják. Az oktatás színvonala mindössze a megkérdezettek 11 százaléka szerint fér be a három legfontosabb probléma közé, ezzel csak a 14. helyen áll a 16-os listából.

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Alapítvány közvélemény-kutatása arra kereste a válaszokat, hogy a magyarok milyennek látják a közszolgáltatások színvonalát, milyen változásokat tapasztaltak azok minőségében az elmúlt években, és miként látják egyes kiemelt közszolgáltatások főbb problémáit és a lehetséges reformok irányait.

A felmérésben a megkérdezettek 23 százaléka mondta azt, hogy az oktatás színvonala romlott leginkább az elmúlt 12 évben a közszolgálatok közül.

Ezek alapján úgy tűnhet, hogy talán az oktatásügyben most zajló tüntetések jelentőségét sokan túlbecsülik. Ezt mondta korábban lapunknak Lakner Zoltán is: „megtévesztő lehet, hogy látunk egy több tízezres tüntetést Budapesten, de ha közben a tankerületek nagy részében azt tapasztalják, hogy a tantestületek többségét ”tudják fogni„, és a tanárok jelentős része nem vesz részt a tiltakozásokban, akkor emiatt még nem fog lépni a kormány”.

Szekeres Hanna szerint sokakban csökkenti a kirúgások jelentőségét az, hogy kiket rúgnak ki: belvárosi, elit iskolák tanárait, nem a vidéki konzervatív iskolák tanárait. Szerinte

ez így még mindig egy budapesti ügynek tűnik, aminek lehet olyan hatása, hogy a vidéki tömegek nem azonosulnak vele.

Kérdés tehát, hogy az újabb nyolc tanár kirúgása utáni érezhető aktivizálódás hogyan fog folytatódni a mínusz fokokban, mikor sok helyen hetekig nem lesz oktatás a szünetek átszervezése miatt. És persze kérdés az is, hogy a kormány szükségét érzi-e az újabb erődemonstrációnak, és ha igen, a következő lépéseknek milyen hatása lesz a tiltakozó tömegre. Mindenesetre a beszélgetésekből úgy tűnik: az idő a kormánynak kedvez.