2024. június 11. – 06:59
Mi az úristen történt Pokorni Zoltán kerületében?! – tette fel magának a kérdést bizonyára elég sok ember vasárnap este, amikor elkezdtek szivárogni az önkormányzati választás eredményei. Az egykor fideszes bástyának számító Hegyvidéken ugyanis akkorát tarolt a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) és szövetségesei, amekkorára talán nem sokan számítottak:
- Kovács Gergely, az MKKP társelnöke 53,6 százalékot szerezve abszolút többséggel lett polgármester,
- és a 12 egyéni körzetből 12-t megnyert a közösen induló ellenzék, ez kilenc kutyapártos, két momentumos és egy civil jelöltet jelent.
A Fidesz ezzel szemben megalázó vereséget szenvedett a magasnak számító, 18:30-kor már 64 százalék felett álló részvétellel megtartott szavazáson. Az egy dolog, hogy polgármesterjelöltjük, Fonti Krisztina, aki korábban Pokorni mellett dolgozott helyettesként, hajszálnyival 40 százalék alatt maradt, de képviselőjük is csak kompenzációs listáról lesz.
És ugyanilyen csúfosan végzett a kerületi DK is, amely az előválasztás után kialakult konfliktus miatt minden egyéni körzetben indított valakit a Fidesz és a közös ellenzéki jelölt mellett. Ez a stratégia akár veszélybe is sodorhatta volna Kovács közgyűlési többségét, de végül nem okozott érdemi zavart, a DK pedig eredményként mindössze annyit tud felmutatni, hogy kompenzációs listáról egy fő, Élő Norbert, a kerület régi MSZP-s, majd DK-s arca beülhet a testületbe a következő öt évre, ha már a Fővárosi Közgyűlésből kipottyant.
De hogy történt ez az első blikkre óriásinak és hirtelennek látszó fordulat a budai kerületben?
Aki csak felületesen követte az eseményeket, annak valóban meglepő lehet, hogy a 2019-ben még teljesen narancssárga kerület, amit egy mindig magabiztosan nyerő, fideszes polgármester irányított 18 éven át, hirtelen a Kutyapárt országos fellegvárává vált. Aki azonban régebb óta figyeli a hegyvidéki trendeket, az kevésbé lepődhetett meg az eredményeken.
Ha visszamegyünk egészen a rendszerváltásig, akkor azt látjuk, hogy az első ciklusban még az SZDSZ (Sebes Gábor) szerzett polgármesteri széket, ami nem meglepő. Ekkoriban a liberális párt volt a legnépszerűbb a kerületben többségében lakó, zömében az átlagnál jobban élő polgári réteg körében. 1994-ben viszont már az MDF-es Udvardy-Nagy István győzött, és innentől mostanáig, vagyis harminc éven át megkérdőjelezhetetlen volt a jobboldali uralom a Hegyvidéken. A 2006-tól regnáló polgármester, Pokorni Zoltán gyakorlatilag az „emberarcú fideszes politikus” archetípusa volt (Navracsics Tibor mellett). Elég nehéz volt elképzelni, hogy amíg ő indul, addig bárkinek esélye legyen leváltani az ellenzékből.
Ez az imázs kapott egy jókora pofont, amikor 2019-ben kiderült: a második világháború áldozatainak állított kerületi emlékműre Pokorni nagyapjának neve is felkerült, miközben a nagypapa bizonyítottan nyilas volt. Ezt az információt a polgármester is utólag tudta meg, a nevet leszedték, Pokorni pedig utána megtörten nyilatkozott a témáról.
Ha csak ennyi lett volna, azt talán könnyebben átvészeli a nyilvánosságban a gyászos hiba miatt meggyőző megbánást mutató polgármester, de 2019 után egyre több olyan ügy is előkerült, ami kellemetlen volt a fideszes kerületvezetésnek. Ezek forrása többnyire a XII. kerületi Kutyapárt, vagyis a képviselő-testületbe az előző választáskor bekerült Kovács Gergely volt, aki nagyon aktívan szellőztette meg az önkormányzat számára kellemetlen ügyeket. A fő témáik a zöldterületek beépítése különféle lakóparkokkal és NER-es klubbokkal, a helyi ingatlanvagyon megkérdőjelezhető értékesítése, a passzív, munkakerülő képviselők és a gyanús közbeszerzések voltak.
2019 után tehát elkezdett muníciót kapni a kerületben a választópolgárok Fidesszel szemben már eleve kritikus része.
Ők az élénk kutyapártos kommunikációt követve és az általuk kitúrt ügyekből írt cikkeket olvasva azt érezhették, hogy hiába nem a XII. kerületben a legnehezebb az élet, azért lehetne ezt jobban is csinálni, és talán ideje lenne a változásnak.
Hogy volt célközönségük ezeknek az üzeneteknek, az abból is látszik, ha megnézzük a 2019-es önkormányzati adatokat, de nem arra fókuszálunk, hogy ki nyerte végül az egyéni körzeteket, hanem arra, hogy mekkora előnnyel és milyen felállásban.
Az történt ugyanis, hogy egyetlen körzeten kívül az összeset elhozó fideszes egyéni jelöltek egyike sem tudott abszolút többséget szerezni. A közös ellenzéki és a külön induló kutyapártos jelöltek együttesen még úgy is magasan a fideszesek felett teljesítettek (volna), ha feltételezzük, hogy az MKKP szavazóinak csak egy kisebb része adható hozzá az összeborult ellenzéki táborhoz. Ráadásul olyan körzetekről beszélünk, amelyeket a 2010-es határújrahúzáskor nagy műgonddal úgy határoztak meg, hogy azok a Fidesznek kedvezzenek, és még így is ez jött ki. Az úgynevezett gerrymandering-gyakorlat érvényesülésére elég magabiztosan lehet következtetni, ha megnézzük, milyen különös alakú egyéni körzetek jöttek létre itt-ott.
Az tehát már 2019-ben (sőt, kisebb mértékben 2014-ben is) látszott, hogy elindult egy átrendeződés a kerület szavazói hozzáállásában, a jómódú, polgári réteg egyre kevésbé vevő a Fideszre – erről a jelenségről a kiábrándult fideszesekről szóló cikkben írt a Telexre a Választási Földrajz. A fenti térképen egyéni körzetenként is követhető a folyamat, látszik, hogy kék és világos drapp körzetekből több van, mint a sötétebb mustársárgákból, pedig ez a számítás a kutyapártos jelöltekre érkezett szavazatokkal nem is számol. A kék (vagyis ellenzékibb) körzetek pedig a kerület olyan részeire esnek, ahol többségében családi házak állnak, nem a városias, alsóbb fertályra.
Ezután jött a 2022-es országgyűlési választás, amelyet több szempontból nem lehet összevetni az önkormányzatival (a parlamenti szavazáson általában sokkal kevesebbet számít a jelöltek személye, mint a politikai hovatartozás, és a választókörzetek sem fednek át teljesen a kerülethatárral), de az azért ismét látszott, hogy a Fidesz komoly bajban van Budán. A budapesti 3-as oevk-ban ugyanis még úgy is meggyőző fölénnyel, több mint 48 százalékkal tudott győzni a momentumos Hajnal Miklós, hogy a Fidesz Fürjes Balázst, egy, a kerülettel első ránézésre kompatibilis, szakpolitikus imázsú jelöltet indított, ráadásul Kovács Gergely is elindult külön, és szerzett is több mint 5 százalékot.
Innentől kezdve már gyanús volt, hogy ha az ellenzékben sikerül komolyabb egységet kovácsolni, akkor reális esélyük lehet minimum a képviselő-testületben többségbe kerülni a 2024-es önkormányzati választáson. Aztán tavasszal kiderült az is, hogy a kirobbanthatatlannak látszó Pokorni Zoltán (talán az előző ciklus kellemetlen ügyeitől nem teljesen függetlenül) nem tervez újra elindulni a tisztségért, a Fidesz pedig Fonti Krisztinát találta meg a feladattal, aki hiába volt helyettes évekig Pokorni mellett, szélesebb körben aligha ismerték a választók, nem épített önálló arcélt a kerületben.
Ez a felállás történelmi esélynek tűnt a nem fideszes oldal számára, de a következő lépcsőben azt is le kellett meccselni, hogy ki álljon fel a Fidesz jelöltjével szemben egy az egy ellen. A pártok előválasztás megtartása mellett döntöttek, amiből a DK kimaradt, de megállapodott a Momentummal, hogy az ő jelöltjük a DK-é is, így végül három induló közül lehetett választani: Farkas Csaba (Momentum), Visi Piroska (a Hegyvidék Jövőjéért Egyesület) és Kovács Gergely szerepelt a szavazólapon. Az előválasztásokhoz képest aránylag nagy érdeklődés mellett megtartott szavazáson Kovács földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, ekkor azonban még nem lehetett tudni, hogy ez mire lesz elég.
Az előválasztásokon ugyanis jellegükből fakadóan könnyen előfordul, hogy egy lelkes táborral rendelkező, de szélesebb körben túl megosztó jelölt nyer, aki aztán nem tud élesben győzedelmeskedni. A XII. kerület esetében viszont fontos lehetett, hogy egy érdekes innovációt alkalmaztak a legmegfelelőbb jelölt kiválasztására. A szavazóknak nem egyetlen jelöltre kellett ikszelniük, hanem rangsorolniuk kellett őket. A hagyományos módszerhez képest ennél az azonnali többfordulós választásnál nem a visszalépések, politikai háttéralkuk döntenek, és jobban kiszűrhető a megosztó jelölt.
Az előválasztás után viszont nem lehetett felhőtlen a Kutyapárt öröme, mivel hamar kiderült, hogy hiába lehet esélye Kovácsnak nyerni, a testület összetételébe még bekavarhat a DK. A párt helyi, Élő Norbert vezette szervezete ugyanis azzal állt elő, hogy ők ugyan a Momentumra bízták a közös jelöltaspiráns személyét, abba már nem egyeztek bele, amit a Momentum pluszban tárgyalt le a Kutyapárttal, vagyis hogy az előválasztáson nyertes jelölt rakhassa össze a közös egyéni jelöltek csapatát. Kovácsék ebben a körben két egyéni körzetet ajánlottak a DK-nak (ahogy egyébként a Momentumnak is), de Élőék ezt kevesellték. Innentől azt kommunikálták, hogy őket kihagyták a tárgyalásból, és úgy döntöttek, minden olyan egyéni körzetben, ami a az MKKP-nak jutott, külön indulnak.
Amikor 2019-ben a Kutyapárt indult mindenhol külön, akkor majdnem az összes körzetet elvitte a Fidesz (hogy emiatt vagy ettől függetlenül, az már sosem fog kiderülni). Innentől az volt a kérdés, hogy hasonló eredményre vezet-e majd a DK és a Szolidaritás mutatványa. A vasárnapi eredmények ezt megválaszolták: noha Élőék jelöltjei 5–11 százalék között teljesítettek, ez sehol nem veszélyeztette a Kutyapárt és szövetségesei (Visi Piroska, valamint a momentumos Vadász Gábor és Novák István) győzelmét, mert a Fidesz már annyira leamortizálódott a kerületben, hogy a legtöbb jelöltjük a 40 százalékot is csak alulról nyaldosta.
Az eredmények eközben mutatják azt is, hogy azért nem arról van szó, hogy a XII. kerületben mindenki totális Kutyapárt-támogató, sokkal inkább általános ellenzéki attitűdről beszélhetünk. A XII. kerületben a fővárosi és az EP-listára leadott szavazatokban elég erős az MKKP, de a 15-20 százalékot azért nem haladják meg sehol, vagyis a helyi szintű bizalom inkább a párt kerületi teljesítményének, kiemelkedő aktivitásának, illetve annak szólhatott, hogy sikerült szinte teljes ellenzéki körben megállapodni arról, kik legyenek a közös jelöltek.
Kovács Gergely személyesen egyébként az összes szavazókörben nyerni tudott, méghozzá sok helyen nem is kicsivel. A térképen látszik, hogy egyes, átlagban kifejezetten jómódú lakossággal bíró részeken (Csillebérc, ahol maga Kovács is lakik, Farkasvölgy, Virányos, Kútvölgy, Széchenyihegy) 15–28 százalékponttal túlteljesített fideszes ellenfeléhez képest. Orbán Viktor lakhelyének környékén, Zugliget egyes részein is kifejezetten jól szerepelt az MKKP társelnöke. Kovács gyengébb eredményei inkább a kerület laposabb, társasházas, valószínűleg a fentiekhez képest átlagban kevésbé vagyonos lakossággal bíró részeire esnek.
Az erős eredmény különösen figyelemreméltó azt számításba véve, hogy a Fidesz (vagyis hát valaki, akiknek az érdeke pont egybevágott a Fideszével) egészen komoly energiákat fordított a lejáratására. Létrehoztak például egy Budai Képviselőpunk nevű Facebook-oldalt egy háromszemű macskás profilképpel, amelynek egyetlen tevékenysége annak sulykolása volt, hogy Kovács Gergely korábban nyilvánosan beszélt a füvezésről. A karaktergyilkosnak szánt videókat az elmúlt hónapban 9,5 millió forintért hirdették, az eredmény a fenti térképen megtekinthető.
A XII. kerületben tehát teljes a kutyapártos hatalomátvétel, a kompenzációs listáról mindössze négy fideszes (köztük Fonti Krisztina polgármesterjelölt) és az egy szem DK-s Élő Norbert jutott a 17 fős testületbe. Hogy mihez kezd a helyben rendkívül aktív egykori protestpárt ezzel a helyzettel, az a következő években kiderül. Kovács – akinek már Pokorni Zoltán is gratulált – annyit mindenesetre már elmondott, hogy nem lenne ellenére, ha egy kicsit később kezdődnének a munkanapok a hivatalban, hogy a hírhedt Turul-szobrot inkább a Szoborparkban látná szívesen, és hogy fontos lenne helyi nyilvánosságot teremteni.