A XII. kerület fideszes polgármestere ugyan perzselő szégyent érez nyilas nagyapja miatt, és sok mindent bán a turulszobor ügyében is, a Válasz Online-nak adott interjúban mégis a történtekről dokumentumfilmet készítőket, vagy éppen Demszky Gábor volt főpolgármestert okolja.
„Olyan erős az exhumált holttestek látványa, a tömeggyilkosságok története, hogy elég ezek közé bevágni a fejünket és a kívánt hatás máris előáll. Ez az összemosás tényleg sért”, nyilatkozta Pokorni Zoltán A gyilkosok emlékműve című, múlt héten bemutatott dokumentumfilmre utalva. A XII. kerület fideszes polgármestere a Válasz Online-nak adott interjúban részletesen beszélt a 2005-ben állított kerületi turulemlékmű történetéről, és igyekezett magyarázatot adni arra is, miért nem nyilatkozott a filmkészítőknek, azaz a 444.hu-nak. Pokorni „perzselő szégyent” érez nyilas nagyapjára gondolva, ennek ellenére sem jó a polgármesternek, ha első világháborús emlékművé keresztelik át a szobrot.
A napokban beszámoltunk arról, hogy ugyan 2019-ben megszavazta a XII. kerületi képviselő-testület, hogy I. világháborús emlékművé minősítik át a kerület sok vitát kiváltó Turul-szobrát, Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester hétfőn egy háttérbeszélgetésen már arról beszélt, hogy nem tartja jó ötletnek, hogy a szobrot átminősítsék első világháborús emlékművé. Pokorni arról is beszélt, hogy a Turul-szobor elszállítását, vagy lebontását sem támogatná.
Pokorni ehelyett nagy valószínűséggel módosító indítványt nyújt majd be, hogy a „másik idősíkba áttolás” helyett a szobor maradjon meg jelenlegi formájában, és tegyenek mellé egy „nagyon részletes útmutatót”, ami tájékoztatna arról, mi a turul, és hogy hol használták jelképként – a tájékoztató leírhatná a történetet a millenniumtól kezdődően, a Turul Szövetségen, a nyilasokon, az elhallgatott 1950-es éveken, a kerületi önkormányzat „nagyon szerencsétlen” emlékműállításán, a kerületnek a fővárossal folytatott vitáján át a mai napig.
A XII. kerületi Turul-szobrot eredetileg a II. világháború áldozatainak emlékére állították 2005-ben, ám sok vitát váltott ki a szobor helye, ami az 1945-ben Budán, a nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságok közvetlen közelében található. A szobron ráadásul a gyilkosok neve is szerepelt. Így ott volt – a közelmúltban történt eltávolításáig – Pokorni Zoltán nagyapjának a neve is, akiről csak néhány éve derült ki, hogy nem áldozata, hanem résztvevője volt a nyilasok vérengzésének.
A szobor kapcsán Pokorni szóba hozta Demszky Gábort is. A volt főpolgármester szerinte a feszültség fenntartásában volt érdekelt. „Nem akarta elbontani a turult, mert nem akart utcai zavargásokat. Csak azt akarta, hogy engem kötelezzenek rá: bontsam el” – fogalmaz Pokorni, aki magát is okolja a történtekért. „A tudatlanok magabiztosságával mondtam a macsós szöveget arról, hogy amíg én vagyok a polgármester, a turul marad”, de szerinte ennek az is volt az oka, hogy „Gyurcsány-kormány volt, Demszky-főváros, nekünk pedig az volt az érzésünk, hogy kisebbségben vagyunk és támadnak minket. S amit támadnak, azt mi megvédjük.”
Az MTI szerint Pokorni a hétfői háttérbeszélgetésen beszélt arról is, hogy neves történészeket kért fel a szobor ügyének rendezése érdekében, az ő szakmai tanulmányuk alapján új szobor elkészítésére írtak ki pályázatot. Döntöttek arról, hogy máshol állítják fel a második világháborús emlékművet, és erre 50 millió forintot különítettek el.
A szobor ügye a 444 egész estés dokumentumfilmje után került ismét a figyelem középpontjába. Most a Válaszonline-nak azt mondta a kérdésre, mit érez, amikor a nagyapjára gondol, hogy
„többek között az ilyen kérdések elkerülése végett mondtam nemet a 444-es filmben való megszólalásra. Nem akarok roadshow-zni a családom szörnyű történetével. Amit szükségesnek tartottam elmondani, azt megtettem már (...) Perzselő szégyent éreztem, érzek miatta.”
Pokorni mindennek ellenére meglehetősen sértetten beszélt a 444 dokumentumfilmjéről, amely szerinte
„összemossa a nyilas rémtetteket a mával. Ügyes és hatásos manipuláció: olyan erős az exhumált holttestek látványa, a tömeggyilkosságok története, hogy elég ezek közé bevágni a fejünket és a kívánt hatás máris előáll. Ez az összemosás tényleg sért. Megértem, ha a készítőknek vannak politikai szándékai, de nem tartom szerencsésnek, amikor azokat a történet feldolgozása fölé helyezik.”
Pokorni szerint a film „elhallgatja például, hogy mi volt a turul állításának eredeti motivációja. Merthogy igaz ugyan, hogy kellő körültekintés és vizsgálat nélkül kerültek fel nevek az emlékműre, de szó sincs arról, hogy a gyilkosoknak állított volna emlékművet az elődöm.” Ilyesmiről egyébként, az érintett polgármesterek személyes motivációiról nem esik szó a filmben, amely meglehetősen objektíven, a különböző nézőpontok arányos megszólaltatásával mutatja be a történetet.
Ennek ellenére a fideszes hegyvidéki polgármester most azzal érvelt, hogy a turulszobor állításának motivációja az lehetett elődjének fejében, hogyazoknak hozzon létre kegyhelyet, „akik nem emlékezhettek elvesztett szeretteikre 1945 után. Akkor ugyanis nem lehetett emlékműveket emelni a második világháborús katonai áldozatoknak. Létező igény volt tehát 2005-ben, hogy legyen hol leróni a kegyeletet azok előtt, akiknek sírja sincs.”
Pokorni szerint persze „nagyon rossz ötlet volt” ezt az igényt egy turulmadárral kielégíteni. „Ezt akkor is megmondtam Mitnyan Györgynek. Komoly konfliktus volt köztünk emiatt.” Érdekesség ugyanakkor, hogy amint az egyébként a filmben is elhangzik, Pokorni ma már szégyelli nagyképűnek nevezett saját szavait arról, hogy amíg ő a polgármester, addig a szobor állni fog. Sőt, azt is elárulta, hogy a Fidesznek sem volt igazán szívügye a dolog, Tarlós István akkori fővárosi Fidesz-frakcióvezető pedig egyenesen úgy vélte, „hogy el kellene ezt engedni, ha a bíróság úgy döntött, hogy le kell bontani, akkor le kell.”
A kerületvezető szerint annak idején a Mediántól rendeltek helyi közvélemény-kutatást a témában, amelyet Karácsony Gergely – mai főpolgármester kutatóként – prezentált az irodájában, így világos volt, hogy a hegyvidékiek, élükön a polgármesterrel hajlottak volna a kompromisszumos megoldásra, konkrétan arra, hogy legyen új emlékműve a civil áldozatoknak, a turul pedig a második világháború katonai áldozataié legyen a továbbiakban, ám ebből Pokorni szerint azért nem lett semmi, mert:
„Mert Demszky Gábor nem akarta. A fővárosi közgyűlés ülésén, még 2008-ban, amikor a turul napirendi pont volt, bevárta a jobbikosokat.”
Pokorni szerint a volt főpolgármester „a feszültség fenntartásában volt érdekelt”. A polgármester szerint a tutul mégiscsak nemzeti szimbólum, noha az, amivel kapcsolatba került ez a jelkép, azaz a nyilas terror, vállalhatatlan. Éppen ezért szerinte sem katonák, sem polgári áldozatok emlékének ápolására nem megfelelő ez a szobor.
„Új helyen, a Városmajorban, ahol a tömeggyilkosságok történtek, ott kell az áldozatoknak emléket állítani. Remélem, hogy még idén fel is tudjuk állítani. Hogy az így funkció nélkülivé váló turullal mi legyen, arra volt jó néhány ötlet. Ungváry Krisztián vetette föl, amit a testület végül megszavazott, hogy legyen első világháborús emlékmű”
– mondta. Ám Pokorni nem szavazta meg ezt a megoldást. A kérdésre, hogy miért, most azt mondta:
„A nagyapám miatt olyan hatással volt rám a tömeggyilkosságok, nyilas borzalmak története, hogy nem tudtam elfogadni ezt a megoldást. Ha csak a fejemmel nézek rá, azt mondom: persze, észszerű, hogy legyen első világháborús emlékmű. Az érzéseim viszont egészen mást mondatnának velem.
– Mit?
– Azt, hogy én lennék a legboldogabb, ha hirtelen eltűnne innen a turul.”
A kérdésre, hogy miért is ne vitethetné el a szobrot, Pokorni a demokratikus alapértékek védelmében szólalt fel, és jelezte, választott vezetőként neki nem az a dolga, hogy az emberek helyett döntsön ilyen kérdésekben. A polgármester ugyanakkor állítja, alaposan végig gondolta, és arra jutott: „erkölcsileg leginkább az vállalható, ha ez a turul nem lesz emlékműve sem katonának, sem civilnek, sem világháborúnak. Ha emlékmű helyett tárgyat csinálunk belőle. Ezt ráadásul meg is lehet valósítani.”