2024. március 13. – 17:21
Az idei politikai szezonban két olyan karakter is feltűnt, akik nem is olyan régen még a kormánypártok holdudvarát erősítették, de a júniusi kettős választáson már akár a Fidesz–KDNP-vel szemben bukkanhatnak fel a szavazólapokon. Először az Orbán-kormány korábbi közlekedési államtitkára, Vitézy Dávid kapcsolt kampányüzemmódba a főpolgármesteri pozícióért. Bár hivatalosan még nem jelentette be az indulását, a Medián mérése szerint a kormánypártok még ismeretlen jelöltjénél több szavazatot kapna. Március 15-én pedig Varga Judit volt igazságügyi miniszter, a Fidesz eredeti EP-listavezetőjének exférje, Magyar Péter fog zászlót bontani az Andrássy úton.
Különböző intenzitással, de mindketten a jelenleg is regnáló hatalmat, és annak ellenzékét is kritizálva léptek fel a politikai porondra. Ez pedig felveti a kérdést, hogy mekkora társadalmi igény van ilyen szereplőkre. Magyarán, mi igaz a magyar politika egyik örök toposzából: létezik-e a kiábrándult fideszes néven emlegetett mitikus figura? Erre a választ nyilván majd a választások napján fogjuk megkapni, de addig is nézzük, mit mutatnak nekünk a múltbeli választási adatok! A Választási Földrajz elemzése következik.
A kiábrándult fideszes megismeréséhez a Fidesz felemelkedéséig kell visszanyúlnunk. A rendszerváltozás idején még liberális ifjúsági mozgalomként indult párt a kiábrándító 1994-es választási eredmény után indult el a néppártosodás, egyben a jobboldal irányába. A kétharmados hegemón szerepig vezető út első jelentősebb lépcsőfoka az 1998-as hatalomra kerülésük volt. Az akkor még kétfordulós választás első fordulóját elvesztették ugyan az MSZP-vel szemben, de a második fordulóban két hagyományos jobboldali párttal, az 1990 és 1994 között javarészt koalícióban kormányzó MDF-fel és az FKGP-vel összefogva már többségbe kerülhettek az Országgyűlésben. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy eddigre a Fidesz javarészt megszerezte a rendszerváltozás utáni első miniszterelnököt adó MDF egykori szavazóbázisát – ezért is alakulhatott úgy, hogy az MDF jelöltjei léptek vissza a második fordulóban a fideszesek javára, és nem fordítva.
A választók mozgása jól megfigyelhető, ha a fővárosi választási eredményeket térképre visszük. Látható, hogy a Fidesz ott szerezte a legtöbb új szavazóját, ahol az MDF a legtöbbet veszítette. Ezek a zölddel jelölt területek, Buda elit kerületei. Emellett még a belváros és Zugló bizonyos részein is az MDF kárára nőtt jelentősen a Fidesz támogatottsága. A lilával jelölt részeken is 20 százalékpontot javított korábbi eredményén a Fidesz, viszont ezeken a területeken ehhez az SZDSZ korábbi támogatóinak átállása is kellett.
Érdemes megvizsgálni az érintett területeken élők társadalmi összetételét is. A 2001-es népszámlálás adatai alapján némi összefüggés mutatkozik az itt élők foglalkozási státusza és választói magatartása között. Magas státuszúnak a FEOR 1-es és 2-es kategóriába tartozó, felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásúakat vehetjük, az ő nagy arányukat a lenti térképen világospiros színnel ábrázoltuk. Ezek pont azok a területek, ahol 1998 előtt az MDF, majd ez után a Fidesz támogatottsága volt jelentős. Ezzel szemben az alacsonyabb foglalkozási státusszal jellemezhető területeken – a térképen világoskékkel jelölteken – a jobboldal 2010-ig egyáltalán nem rúgott labdába.
Kijelenthető tehát, hogy a Fidesz a kezdeti szavazóbázisát nagyrészt a mérsékelten jobboldali MDF magas társadalmi státuszú szavazóiból építette.
A kétharmados áttöréshez – a baloldali kormánykoalíció totális összeomlásán túl – már az alacsony státuszúak megszólítása kellett. Ezt szolgálta már a farmerba és kockás ingbe öltözött Orbán Viktor 2006-ban kezdődő permanens országjárása is, első mérhető politikai lépése pedig a 2008-as szociális népszavazás volt. A 2015-ös migrációs válságra adott válasza óta pedig a Fidesz–KDNP már egyértelműen az alacsony társadalmi rétegekre koncentrál. Ez meg is látszik országos eredményein: a megyéket feldolgozó sorozatunk egyik alapvetése, hogy a helyi sajátosságok mellett a választónépesség státusza és jövedelme a legjobb fokmérője annak, mennyire hajlandók a Fideszre szavazni.
A jelenség Budapesten is megfigyelhető, még ha ránézésre sok minden nem változott is az elmúlt 10 évben. Mert bár a kormánypártok budapesti támogatottsága csak három százalékponton belül (39, 38 és 41 százalék) változott, az jelentősen átalakult, hogy ezek a szavazatok honnan érkeztek a városon belül. Pont ott vesztettek szavazókat, ahol a kilencvenes években megerősödött a párt, vagyis pont a törzsbázisa kezd elfordulni a kormánypártoktól.
A jelenség nemcsak Budapesten, hanem országosan is megfigyelhető. Az átrendeződést a következő ábrán szemléltetjük. Ezen kékkel jelöltük azokat a területeket, amelyek 2014-ben még a Fidesz bázisai voltak, lilával pedig azokat, amelyek mostanra váltak azzá. Utóbbi területeken a 2010-es összeomlásuk előtt még a szocialisták voltak erősek, 2010-ben a Jobbik, majd egyre inkább a Fidesz bázisává váltak. A kékkel jelölt körzetekben stagnált vagy enyhén csökkent a kormánypártok népszerűsége – mivel országosan 10 százalékponttal erősödött a Fidesz, ez relatív csökkenésnek számít. További hasonlóság, hogy a kékkel jelölt területek jellemzője a magasabb társadalmi státuszúak nagyobb aránya a népességen belül.
Természetesen az említett kerületek többségében 2022-ben nem az ellenzék nyert, mégis megfigyelhető az a tendencia, hogy azok a szavazók, akik 1998 és 2002 körül választották a Fideszt a polgári Magyarország ígéretében bízva, egyre kevésbé látják a jelenlegi kormányzatban az akkori ígéreteik teljesülését. Vitézy Dávid, de főleg Magyar Péter pedig pont ezeket kéri számon és próbálja tematizálni. A fent bemutatott adatok alapján választói igény van ezekre az üzenetekre, a Fideszt a mérsékelt jobboldalról bíráló hangokra.