2024. május 30. – 08:13
2006. április 5-én, négy nappal a parlamenti választások előtt a köztelevízión vitázott Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök és legfontosabb kihívója, Orbán Viktor. Ha az elhangzottak igazságtartalmától eltekintünk, a majdnem másfél órás beszélgetésen egyértelműen Gyurcsány szerepelt jobban, aki végig kihívójához beszélt, a vita több pontján már-már megalázó módon döngölte földbe Orbánt. A Fidesz vezetője vele szemben bizonytalannak tűnt, sokszor nem is Gyurcsányhoz, hanem a kamerához beszélt, aminek általános ígéreteket pufogtatott.
Az eseményt Orbán kritikusai azóta úgy emlegetik, mint azt az alkalmat, amikor nagy nyilvánosság előtt derült ki, mire képes vitahelyzetben Orbán. A fideszes megközelítés szerint viszont Gyurcsány a vitán összevissza hazudozott, és egyszerűen azzal tűnt magabiztosnak, hogy mindenre rávágott egy magabiztos jó választ, akkor is, ha az nem volt igaz. Ez utóbbit erősíti, hogy a 2006-os választás megnyerése után a Gyurcsány-kormány azonnal megszorításokba kezdett, majd Gyurcsány be is vallotta, hogy a kampány alatt hazudtak reggel, éjjel meg este.
Bárhogy is volt, a 2006-os Orbán–Gyurcsány-vitánál valami eltört, és megszűnt Magyarországon az a hagyomány, hogy a választások előtt a nagyobb pártok miniszterelnök-jelöltjei leülnek egymással vitatkozni. Sőt, azóta nemcsak Orbán, de a Fidesz jelöltjei is kerülik a nyilvános vitákat. Hogy a 2006-os Gyurcsánytól idézzünk: félnek tőle, mint ördög a tömjénfüsttől.
A köztévén azóta sem rendeztek választási vitát, a civil és ellenzéki kezdeményezéseket pedig a fideszes jelöltek vagy figyelmen kívül hagyják, vagy különböző indokokra hivatkozva utasítják vissza. Olyan alkalmak persze vannak, amikor egy-egy fideszes politikus leül ellenzékivel vitatkozni, de jellemzően nem a párt vezetője vagy legfontosabb jelöltje, és soha nem a választási kampányban. (Ilyen vitákra leggyakrabban a Fidesz-közeli Tranzit Fesztiválon kerül sor).
Ennek megfelelően se a 2009-es, se a 2014-es európai parlamenti választásokat nem előzte meg listavezetői vita, 2019-ben pedig az ellenzéki pártok listavezetői csak egymással vitatták meg az elképzeléseiket – fideszes résztvevő nélkül.
Most azonban valami megváltozott. Május elején a szokásos ellenzéki szereplők mellett Magyar Péter is elkezdte követelni a közmédiától, hogy tartsanak a választások előtt élő vitát. Magyar azzal fenyegetőzött, hogy ha nem szerveznek ilyet, tüntetni fognak a közmédia Kunigunda utcai székházánál, és addig nem mennek haza, amíg be nem olvassák a követeléseiket.
A közmédia először szokásához híven elutasította a kezdeményezést, és azt írták: nem engednek „fenyegetésnek, zsarolásnak, erőszakos cselekményeket előrevetítő magatartásnak”. Néhány nappal később aztán visszakoztak, és kiderült, hogy május 30-ára élőben közvetített listavezetői vitát szerveznek a Várkert Bazárba. Ez utóbbira a jelek szerint Deutsch Tamás, a Fidesz listavezetője is el fog menni.
De miért fontos egyáltalán, hogy legyen ilyen vita? Miért nem akart ilyet a Fidesz mostanáig, és miért mentek bele most hirtelen mégis?
Miért fontos egy vita?
2006 óta felnőtt egy generáció, amelyik soha életében nem látott valódi választási vitát. Ha ebbe azokat számítjuk bele, akik 2007 és a mostani választás között érték el a választókort, akkor ez körülbelül 1,8 millió szavazót jelent. Ha feltételezzük, hogy néhányan közülük még 18 éves koruk előtt belenéztek a 2006-os vitába, akkor másfél millió embert. De azoknak is, akik korábban nézték ezeket, teljesen természetessé vált, hogy most már nincsenek érdemi viták, azok nélkül kell eldönteni, hogy kire szavazzanak.
Pedig a választási viták a fejlett demokráciák fontos eseményei. Az Egyesült Államokban az 1960-as elnökválasztás óta tartanak élő választási tévévitákat, ami azóta a legtöbb demokratikus ország választásainak fontos velejárója. Egy amerikai vagy francia elnökválasztást pont úgy lehetetlen vita nélkül elképzelni, mint egy német vagy brit parlamenti választást.
Ezek a viták elsősorban a tájékoztatás és tájékozódás miatt fontosak, vagyis a gyakorlat azt mutatja, hogy a választók nagy része a választások előtt se nagyon tudja, melyik jelölt mit képvisel, más esetben csak az egyikről tudja. Egy vitán ők új szempontokkal, esetleg a korábbi elképzeléseiknek ellentmondó érvekkel találkozhatnak.
Bíró-Nagy András, a Policy Solutions igazgatója legutóbb a Telexnek azt mondta: „Egy választási kampány hajrájában is még nagyon sok bizonytalan szavazó van. És különböző kutatások alapján az is látszik, hogy a vita legnagyobb hatása nem is feltétlenül abban van, hogy eldönti a választások eredményét, hanem a választási részvételt növelik a viták, mégpedig úgy, hogy a bizonytalan szavazók arányát csökkentik, és mozgósítják a már létező táborokat.”
Vagyis a viták miatt elvileg többen mennek el szavazni, ami demokratikusabb döntéshozatalt jelent.
Miért nem vitázik a Fidesz?
A Fidesz 2006 óta a lehető legkülönfélébb indokokkal utasítja el a vitákon való részvételt, a valódi szándékukat legőszintébben talán még Pokorni Zoltán mondta el 2010-ben a köztévében. Akkor azzal magyarázta a 2010-es vita hiányát, hogy „nem volt érdeke a Fidesznek egy ilyen kampányelem beépítése, nyilvánvalóan nem tudjuk annyira megnyerni ezeket a miniszterelnök-jelölti vitákat, mint amekkora különbség van a mai felmérések, kutatások szerint a két párt között”.
Ez egybecseng azzal, amit politikai elemzők szoktak mondani, vagyis hogy a vita mindig a gyengébb pozícióban lévőknek kedvez, ami országos szinten általában az ellenzéket, helyi szinten a polgármester kihívóját jelenti. Egy, a közvélemény-kutatásokban vezető és hatalomban lévő szereplő egy ilyen vitával tehát csak veszíthet.
Ez a Fidesz esetében azzal egészül ki, hogy 2010 óta következetesen azt kommunikálják: nincs legitim és/vagy kormányzóképes alternatívájuk, a médiatér nagy részének leuralásával pedig ezt el is tudják hitetni a választók jelentős részével. A kihívóiknak pedig azt kellene elhitetniük a bizonytalan szavazókkal, hogy igenis van potens, kormányzóképes alternatíva, amire egy vita alkalmas lehet.
Miért mennek bele most mégis?
A Fidesz és az általuk kontrollált közmédia idén májusban 180 fokos fordulatot vett, és hirtelen belementek a vitába, amelyben 18 éve nem vettek részt, illetve amit azóta nem szerveztek. Erről a pálfordulásról László Róbertet, a Political Capital választási szakértőjét kérdeztük, aki szerint ennek egyértelműen Magyar Péter felbukkanása az oka.
Érdemes viszont odafigyelni arra, hogy szerinte „a vita feltételeit úgy próbálják alakítani, hogy az a legkevesebb kockázatot jelentse a Fidesznek: ezt szolgálja a műsorvezető-választás, a kötött formátum, a témák sajátos kijelölése”.
Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy a csütörtöki vitánál a listát állító szervezetek delegáltjai első körben 1 percben bemutatkoznak, majd a három témakörben, témakörönként 2-2 percben fejtik ki a véleményüket, az utolsó körben pedig 1 percben reagálnak az előttük elhangzottakra. A három témakört a köztévé meglehetősen önkényesen, a Fidesz kampányához igazítva szabta meg. Ezek:
- az Európai Unió védelme és biztonsága;
- migráció/menekültügy;
- mezőgazdaság és/vagy demokrácia és jogállam.
Ezeken kívül a jelölteknek csak kétszer 1 percük lesz beszélni, amin nem valószínű, hogy érdemi vita ki tud alakulni. A beszélgetést az egyértelműen kormánypárti Németh Balázs és Volf-Nagy Tünde fogja vezetni. László Róbert hozzáteszi: „Azt se felejtsük, hogy Magyar Pétert eleve Deutsch Tamás szintjére tolták le, legfeljebb vele vitázhat, de Orbánnal, akivel eredetileg akart, nem.”
Hasonlóan látja Böcskei Balázs, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, aki nemrég azt mondta: „Olyan lesz a dramaturgiája, hogy a legkevésbé sem a vitáról fog szólni, hanem hatásvadász, megmondójellegű, erős politikai kommunikációs fordulatokkal találkozhatunk majd, másra nem lesz lehetőség. Nem a tartalom jelöli ki a formát, hanem a forma a tartalmat.”
Nagy Attila Tibor politikai elemző a közmédia szándékairól az ATV-nek azt mondta: „Látok egy olyan lehetőséget is, hogy ha mind a 11 jelölt megjelenik, akkor az ellenzéki politikusok között súlyos vita alakulhat ki. Többek között Dobrev Klára és Magyar Péter között lehet a legélesebb a vita, és lehet, hogy az MTVA-ban úgy gondolják, nekik ennyit megér, hogy az ellenzéki politikusok egymást szidják a nyilvánosság és a kamera előtt”. Horn Gábor, a Republikon vezetője szerint pedig 11 jelölttel elképzelhető, hogy kaotikus helyzet áll elő, és nézhetetlen lesz a műsor.
De mit befolyásol egyáltalán egy ilyen vita?
László Róbert szerint „normál körülmények között egy vita általában a bizonytalanok meggyőzését szolgálja, az elkötelezett szavazók véleményén legfeljebb akkor változtat, ha valami nagyon váratlan fordulat történik. Néhány évtizeddel ezelőtt akár végeredményt befolyásoló hatása is lehetett magának a vitának, amit ténylegesen sokan néztek, élőben. Ma jóval kevesebben fogják élőben figyelemmel kísérni, mint ahányan aztán utólag hallanak róla rövid híreket, vagy látnak – leginkább pártok, proxyszervezetek által fizetett hirdetés formájában – rövid videókat. A vita ma már alig-alig több, mint egy a sok kampányeszköz közül.”
Vagyis az ilyen vitáknak addig volt nagyobb szerepük, amíg sokan nézték az őket sugárzó tévéket, és az ott elhangzottakból sokan voltak le maguknak következtetéseket. Ettől még persze a köztévé mostani vitájának is lehetne jelentősége, ha sokan találkoznának olyan érvekkel vagy gondolatmenetekkel, amelyekkel egyébként nem szoktak, de kérdés, erre ez a formátum mennyire lesz alkalmas.
Ki nyerhet és ki veszíthet egy ilyen vitával?
A mostani vitára 11 listavezetőt hívtak meg, a fideszes Deutsch Tamásnak tehát elvileg tíz ellenfele is lesz. Nagy kérdés, ők inkább Deutschcsal vagy inkább egymással akarnak majd versengeni. Az is kérdés, hogy ha az előbbit választják, akkor fel tudnak-e mutatni egymástól különböző véleményeket vagy érveket.
A meghívottak stratégiái nagyban különbözhetnek majd, Magyar Péter például azt ígéri, nem arról fog beszélni, amiről a meghívó szerint kéne. Hasonlóról írt Donáth Anna, a Momentum elnöke is, aki szerint a közmédia témaválasztása korlátozza az ő szólás- és véleményszabadságát. Dobrev azt ígérte: sem a vitán, sem a vita előtt nem fog a köztévé szabályai szerint játszani. Kérdés, ezt mennyiben engedik majd a műsorvezetők.
Kicsit más stratégiát választott a Kutyapárt, ami először bejelentette, hogy listavezetőjével nem vesz részt a vitán, majd azt is, hogy helyette Tóth Imre Bruti humoristát küldik a köztévébe. Szerintük ugyanis „EP-listavezetői vita helyett az MTVA előrehozta a szilveszteri adásból a kabaréműsort, így ehhez alkalmazkodunk”.
Min múlhat egy ilyen vita az elhangzottakon kívül?
László Róbert szerint „ezekben a vitákban a metakommunikáció, a felvett szerep, a megjelenés legalább annyit számít, mint a debattőri képesség. Medgyessy Péter az Orbán elleni 2002-es vitában például előre bejelentette, hogy ő esetlenebbül, rosszabbul beszél, mint Orbán, és ettől a közönségnek szimpatikusabbnak, őszintébbnek tűnt.”
De a fejlett vitakultúrával rendelkező országokban még azt is elemezni szokták, hogy melyik politikus milyen ruhát vesz fel egy-egy vitára, milyen színösszeállítást választ, miért éppen azt, és ennek milyen hatása lehet a nézőkre. Itt nincs egyértelmű jó döntés, mert egy öltönyös-nyakkendős férfi politikus például komolyabban vehetőnek vagy kormányzóképesebbnek nézhet ki, de egy ingben vagy nyakkendő nélkül megjelenő politikust is gondolhatnak a nézők emberközelibbnek és barátságosabbnak. A nőknek ebből a szempontból talán még nehezebb a helyzete, hiszen ők a kényelmes, farmernadrágos párosításoktól egészen a szoknyás és/vagy szigorúan formális viseletekig egy sor szettből válogathatnak.
A csütörtök esti közmédiás vitát élőben fogjuk közvetíteni a Telexen.
