A drónokat Magyarországon is lelövik, ugye? Szakértő beszélt arról, hogyan lehet védekezni ellenük

Bár a világ az orosz-ukrán háború miatt figyelt fel a drónok sokoldalúságára, a pilóta nélküli légijárművek évek óta fejtörést okoznak a hatóságoknak, a jogalkotóknak, illetve, mint az október 3-i Magyar Közlönyből kiderült, most már a magyar Honvédelmi Minisztériumnak is. Egy új rendelet alapján a miniszternek jogában áll drónelhárítási rendszer telepítésére és működtetésére kötelezni minisztériumokat, állami intézményeket és bármilyen magyarországi céget is.

A drónok elleni védekezésre felszólított szervezeteknek saját tervet kell készíteniük, és nekik kell fizetniük a technika költségét, és ha ennek során megszegnek valamilyen szabályt, bírságra is számíthatnak. Az indoklás szerint a drónelhárításra a szomszédban zajló háború miatt van szükség.

Ha már drónok elleni védekezés: rendkívül sok kérdést felvető ügy volt, amikor tavaly márciusban egy vélhetően Ukrajnában felszálló katonai felderítő drón átrepült Magyarországon, majd Horvátországban zuhant le. A horvát elnök szerint a drón több mint 40 percig repült Magyarország felett. A Magyar Honvédség észlelte az eszközt, melyet végig nyomon követett, amíg a magyar légtérben tartózkodott. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy le tudták-e volna lőni, ha esetleg fontosabb objektum közelébe ért volna.

Érdekes egybeesés: éppen egy nappal a friss drónvédelmi rendelet kihirdetése előtt derült ki, hogy a kormányközeli 4iG Nyrt. drónvédelmi technológiai társaságot alapított, és az új üzletág napi operatív irányításáért a HungaroControl Zrt. korábbi vezérigazgatója, Szepessy Kornél felel majd.

Nem ez az első alkalom, amikor a 4iG csoport iparági részvételéről olvashattunk. A cég nyáron saját fejlesztésű, 65 kilogramm tömegű, 500 km/óra legnagyobb sebességre képes sugárhajtású dróntípust mutatott be, valamint tagja annak a konzorciumnak is, amely az ilyen típusú légijárművek felderítésére szolgáló szenzorrendszer fejlesztésével foglalkozik.

A szomszédban dúló háború egyik kulcsfegyvereivé váltak a drónok

Az orosz-ukrán háborúban a rakéták mellett a dróntechnológia szerepének jelentős térnyerése tapasztalható, a konfliktus leginkább ezen a területeken hozott változást a korábbi nagy léptékű háborúkhoz képest.

Az invázió első évében főként az oroszok okoztak jelentős károkat rakétákkal és drónokkal az ukrajnai gyárakban, katonai és energetikai létesítményekben. Az előző télen, 2022-2023 fordulóján annyira súlyos károkat okoztak az orosz kamikaze drónok az ukrán villamosenergia-rendszerekben és hőerőművekben, hogy rengeteg embernek állami vagy önkormányzati melegedő állomásokon kellett átvészelni a leghidegebb napokat.

Csak a rendkívül erős nemzetközi összefogásnak köszönhető, hogy nem fagyott halálra sok százezer ember. A világ minden tájáról érkeztek Ukrajnába aggregátorok, hősugárzók, hőtartó sátrak, meleg ruhák és egyéb olyan felszerelések, amik nélkül még ennél is nagyobb humanitárius katasztrófa történt volna tőlünk pár száz kilométerre.

Aztán idénre Ukrajna kapott annyi légvédelmi eszközt (rakétarendszereket, gépágyúkat, elektronikai zavaróberendezéseket), hogy bár még mindig veszélyt jelentenek, a tavalyihoz hasonló pusztítást már vélhetően nem tudnak okozni az iráni eredetű orosz drónok (és rakéták sem). A szomszédos országból jövő információk alapján egy-egy dróntámadás alkalmával érkező, nem túl gyors és nem túl mozgékony öngyilkos drónok nagy részét már le tudja lőni az ukrán légvédelem.

Az ukrán polgári infrastruktúrában tehát már kisebb kárt képesek okozni az orosz pilóta nélküli légijárművek, de a katonai összecsapásokban továbbra is jelentős szerep jut ezeknek az eszközöknek. A fejlett nyugati fegyverekre (Leopard 2-es tankok, HIMARS-rakétarendszerek, önjáró tüzérségi lövegek) az egyik legnagyobb veszélyt az orosz Lancet páncéltörő kamikaze dróncsalád jelenti. Ez akkora robbanóerővel ugyan nem rendelkezik, hogy megölje a harci eszközök személyzetét, de igen gyakran működésképtelenné teszi az eszközöket, rontva ezzel Ukrajna honvédő képességeit.

A kezdeti időszakához képest a háború legjelentősebb fejleményei közé tartozik, hogy már az ukránok is rendelkeznek komoly csapásmérő drónokkal, méghozzá saját fejlesztésűekkel. Jó párszor elérték már vele Moszkvát és Oroszország más, mélyen a hátországban fekvő régióit is, súlyos károkat okozva repülőtereken, katonai és titkosszolgálati létesítményekben, sőt, a stratégiai fontosságú Kercsi-hídban is. A tengerek és folyók partján lévő objektumokat ráadásul már nemcsak légi, hanem vízi drónok is veszélyeztetik. A két háborúban álló fél emellett drónokat nemcsak csapásmérésre, hanem felderítésre, megfigyelésre, harctámogatásra is használ.

Az alapműködést biztosító infrastruktúrát kell leginkább védeni

Moszkva leginkább az Ukrajna alapműködéséhez szükséges polgári és katonai objektumokat támadja drónokkal. Energetikai létesítményeket, erőműveket, távközlési rendszereket, élelmiszeripari komplexumokat (pl. gabonatárolókat), repülőtereket, irányítási központokat, laktanyákat, raktárbázisokat, olajfinomítókat, hidakat, logisztikai központokat, vasútállomásokat, szerelőüzemeket és hadiipari létesítményeket.

Vélhetően Magyarországon is az ilyen objektumoknak, illetve az ezek működtetését végző vállalatoknak és állami szerveknek kell majd felkészülniük arra, hogy drónvédelmi képességeket kell kialakítaniuk minisztériumi utasításra.

Teljesen érthető módon, nemzetbiztonsági okok miatt 30 évre minden, a drónvédelemmel összefüggésben felmerülő információt titkosít a Honvédelmi Minisztérium, beleértve azt is, hogy melyik céget vagy állami szervezetet kötelezték ilyen rendszer telepítésére, hol vannak egyáltalán ilyen rendszerek az országban, illetve hogy milyen döntések vezettek a telepítéshez.

A világ minden országában titkosak az ilyen részletek, hiszen az esetlegesen Magyarországgal ellenséges külföldi hírszerző szolgálatok vadásznak az ilyen kulcsfontosságú információkra.

Stratégiai fontosságú dolgok vannak a folyóink mellett is

A friss rendelet szövege szerint „pilóta nélküli légijármű-védelemről” van szó, ilyen jellegű tevékenységre kötelezhetőek a cégek, ugyanakkor a szomszédunkban zajló háború megmutatta, hogy a pilóta nélküli vízi járművek is hatalmas károkat tudnak okozni. Magyarországon jó pár olyan stratégiai fontosságú objektum van, ami folyó mellett fekszik, ezért nem ártana felkészülni az esetleg vízi úton érkező fenyegetésekre.

Csak néhány példa: a Paksi Atomerőmű vagy a Dunai Finomító működésében keletkező jelentősebb kár nagyon rövid időn belül brutális mértékben megbénítaná az országot. De legalább ekkora káoszt okozna az is, ha egy a vízen vagy a víz felszíne alatt éjszaka szép csendben közlekedő, robbanóanyaggal roskadásig pakolt drónt nekivezetnének a Budapesten lévő déli összekötő vasúti Duna-hídnak, amelyen a keleti és a nyugati országrészek közötti vasúti forgalom 90 százaléka megy. És ehhez nem kell másik országból száz kilométereken át ideúsztatni ilyen fegyvert, egy diverzánscsoportnak elegendő lenne egy kisteherautóból az objektumtól akár csak pár száz méterre vízre bocsátania egy drónt, amit aztán távirányítással nekivezethetnek a célnak.

Mindezek miatt megkérdeztük a Honvédelmi Minisztériumot, hogy a most még csak légi eszközökre vonatkozó intézkedés mellett vízi eszközök elleni védelemre vonatkozó rendelet kiadása is várható-e a közeljövőben. Beszámolunk róla, ha reagál a tárca.

Sokféle műszaki megoldás létezik drónelhárításra

Bár a Honvédelmi Minisztérium drónvédelemmel kapcsolatos eljárásainak részleteit 30 évre titkosítják, megkérdeztük Sándor Zsolt közlekedésmérnököt, a téma szakértőjét, hogy milyen műszaki megoldások léteznek a drónelhárításra. A szakértő régóta foglalkozik a pilóta nélküli légijárművekre vonatkozó szabályozással, illetve a magyarországi gyakorlattal. Mint azt a Telex kérdéseire adott válaszában elmondta, a sokszor kisméretű, nem fémből készülő, szabad szemmel és hagyományos radarral nehezen észlelhető repülőeszközök zavarására, illetve elhárítására számos technika létezik, amelyek közül többet már itthon is alkalmaznak. Egy összetett drónészlelő és elhárító rendszer esetenként több milliárd forintos beruházást igényelhet, de a pontos összeg számos paramétertől függ Sándor Zsolt szerint.

A legelterjedtebb módszerek közt a rádiófrekvenciás azonosítás, illetve a drónok és az irányítóegység által kibocsátott elektromos jelek észlelése éppúgy szerepel a szakértő szerint, mint a elektrooptikai megfigyelés. Információink szerint az előbbi megoldást alkalmazzák egyebek mellett a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér térségében, az utóbbi pedig csak olyan helyen megvalósítható, ahol megfelelő számú kamera áll rendelkezésre. Sándor Zsolt szerint bár korlátozott lefedettség mellett hatékony lehet az infravörös észlelés is, ha a pilóta nélkül légijármű hőt bocsát ki a működése során.

A felsoroltakon felül a drónokat az általuk kibocsátott zaj alapján is azonosíthatják, bár az eleve legfeljebb néhány kilométeres terület lefedésére alkalmazható akusztikus észlelés sikerét befolyásolja, hogy milyen motorokkal szerelték fel a drónokat, milyen rotor emeli őket a levegőbe. Ehhez a módszerhez nagyérzékenységű mikrofonokra, valamint egy olyan feldolgozóegységre is szükség van, amely az előre tárolt hangminták alapján képes kiszűrni a közeledő légijármű hangját a környezeti zajból. Egy ilyen rendszer optimális esetben azt is meg tudja határozni, hogy milyen drón haladt el az ellenőrzéssel érintett területen. Sándor Zsolt úgy látja, a leghatékonyabb észlelő berendezések a felsorolt módszerek közül többet párhuzamosan alkalmaznak.

A kutató hangsúlyozza, hogy a legkisebb méretű, korlátozott repülési magasságú, főként szórakozási célból gyártott lakossági drónokat leszámítva az összes elérhető típusnak rendelkeznie kell közvetlen távoli azonosítási lehetőséggel. Ez azt jelenti, hogy a professzionális célra használható típusok valamilyen szabványos adatátviteli megoldással továbbítják azokat a műszaki paramétereikre, üzembentartójukra, aktuális helyzetükre, haladási útvonalukra, valamint a távirányító, így a pilóta helyzetére, valamint sebességükre, esetleg a vészhelyzeti állapotukra vonatkozó információkat, amelyek alapján a megfelelő eszközzel és szoftverrel bárki ellenőrizheti őket. Ezek azért fontosak Sándor Zsolt szerint, mert így könnyebb a szabálytalan drónhasználók kiszűrése, és a legális drónhasználat felügyelete, valamint a szabályszerű felhasználás támogatása is.

Amikor ezek az azonosítással kapcsolatos feltételek nem valósulnak meg, többféle technikai megoldással be lehet avatkozni a drónok működésébe, és ehhez nem feltétlenül kell őket levadászni a levegőből. Ilyen lehet például a távpilóta és a drón közti kommunikáció blokkolása, más néven a jamming. Ilyen esetben az eszköz, a kialakításától függően visszatérhet arra az utolsó koordinátára, ahol még kapott jelet a kezelőjétől, esetleg visszaszáll a felszállási helyére, vagy vészleszállást hajt végre. A kutató szerint a spoofingnak nevezett módszer szintén szóba kerülhet a Magyarországon bevezetett drónelhárítási lehetőségek közt: egy erre alkalmas rendszerrel harmadik fél átveheti az légi eszköz irányítását, amennyiben ismeri a pontos típusát, illetve a vezérlést biztosító rádióeszköz protokollját, valamint a parancsokat is.

Lelőni nem a legjobb

A szakértő végső megoldásként említi az illetéktelenül levegőben lévő, esetleg védett objektumok közelében észlelt drón semlegesítését. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy bár civilek is foglalkozhatnak drónok észlelésével és azonosításával, az elhárítás kizárólag az állami szervek hatáskörébe tartozik. Amennyiben polgári személy avatkozik be egy ilyen rendszer működésébe, úgy légiközlekedés elleni veszélyeztetés bűncselekményét követi el.

A megfelelő elhárító eszköz működhet lézersugárral, de ez kockázatos, mert a drón lezuhanása a kívülállók testi épségét veszélyezteti. Ugyanez a helyzet akkor is, ha valamilyen hagyományos fegyverrel lövik le őket, így ezek a módszerek több okból sem válhatnak általánossá az új magyar jogszabály bevezetésekor. A lézeres rendszerek működéséről korábbi cikkében részletesen írt a Háború Művészete szakportál. A cikk szerint a lézeres drónelhárító eszközök terepjáróra vagy helikopterre szerelhető változata 2 kilométeres távolságból képes megsemmisíteni a kisebb méretű drónokat, illetve 7 kilométerről iktatja ki a kameráikat vagy érzékelőiket. Egy másik, hordozható elhárító eszköz néhány száz méterről zavarja meg a drónok vezérlőjeleit.

A harmadik, egyben már itthon is előforduló módszer használatakor egyszerűen hálóval kapják el az illetéktelenül közlekedő pilótanélküli légijárművet. Erről a megoldásról akkor lehetett hallani, amikor 2017-ben kiderült, hogy az Országgyűlési Őrség számára is beszereztek néhányat, kifejezetten az illetéktelenül berepülő drónok elfogására. A felsorolt módszerek valamilyen kombinációja szintén elképzelhető, amennyiben fokozott védelemre van szükség, és ehhez a környezet is megfelelő.