Belügyminisztérium: A szociális ügyekért felelős államtitkár nem felelős a szentgotthárdi pszichiátriai otthonban kialakult ágyipoloska-invázióért

Az ágyipoloska-fertőzöttség csak szezonális a Rábaparti Integrált Szociális Intézményben, a folyamatos higiéniai és fertőzésmentesítés az elmúlt öt évben több mint 106 millió forintba került – válaszolta a Népszava kérdésére a Belügyminisztérium.

A lap arra is rákérdezett, Fülöp Attila, a szociális területet is irányító államtitkár felelősnek érzi-e magát a szentgotthárdi pszichiátriai otthonban kialakult ágyipoloska-invázió miatt. Erre a minisztérium azt válaszolta:

„A gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár közvetlen felelőssége a konkrét ügyben nem felvethető. A fenntartó irányába tett vezetői intézkedések mellett az államtitkár személyesen alakított ki a korábbiaknál magasabb szintű és szorosabb együttműködést az illetékes hatóságokkal.”

Ahogy arról a Telexen korábban részletesen beszámoltunk, a mentálisan sérült betegek és az egészségügyi dolgozók számára is méltatlan helyzet alakult ki a szentgotthárdi otthonban. A Telexnek nyilatkozó dolgozók is megerősítették, hogy az otthonban lassan öt éve küzdenek a poloskainvázióval – hiába. Forrásaink szerint hiába álltak elő javaslatokkal, a vezetőség ezeket lesöpörte, és inkább elbagatellizálta a problémát. Közben olyan felmondási hullám kezdődött, hogy lassan az egész otthon működése ellehetetlenülhet. Az otthonban készült felvételek napvilágra kerülése után nem sokkal, szeptember elején közös megegyezéssel távozott az intézmény vezetője.

Az otthon épülete 1896-ban épült, a Szociális Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) egyik legnagyobb alapterületű ingatlana és legnagyobb létszámú intézménye. A 734 férőhelyes otthonban jelenleg 528 beteg lakik. Gondozásukat korábban 375 fős személyzet biztosította, jelenleg – az SZGYF Telexnek küldött adatai alapján – a munkavállalók száma 217 fő.

A nagy létszám ellenére a minisztérium visszautasította a „tömegintézmény” megnevezést, és azt írta a Népszavának, hogy a cél „országszerte felszámolni a kommunizmus örökségét, és a nagy, több száz fős intézmények helyett 6-12 fős lakóotthonokat kialakítani. Ilyen támogatott lakhatásba eddig 3000 gondozott költözött már ki.”

A lap az SZGYF-et is kereste, ők azt írták, „a fertőzöttség nem a szociális rendszer rendszerproblémája, a fertőzés mentesítési folyamata pedig az intézményi intézkedési terv szerint, az illetékes hatóságokkal és a kártevőirtó cég munkatársaival együttműködve történik”.

Kapócs Gábor, aki 2011 és 2016 között vezette a szentgotthárdi intézményt, a Népszavának azt mondta, tudomása szerint az Európai Unióban még mindig a szentgotthárdi a legnagyobb létszámú bentlakásos szociális otthon.

A beteg, kiszolgáltatott emberek ügyében több szervezetnél közérdekű bejelentést tett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ). A jogvédő szervezet az Alapvető Jogok Biztosától és a Vas Vármegyei Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságtól azt kéri, gondoskodjon a fertőzött épületek kiürítéséről, a poloskainvázió megszüntetéséről, és alakítson ki olyan eljárásrendet, amely megakadályozza, hogy a jövőben idáig fajuljon a helyzet – írja a Népszava.

A szervezet szerint a szentgotthárdi intézmény esete nem egyedi, számos olyan nagy létszámú, fogyatékos embereket gondozó intézmény van Magyarországon, ahol a legminimálisabb személyi és tárgyi feltételek biztosítása nélkül, embertelen körülmények között kell élnie fogyatékos embereknek.