Az európai parlamenti választási veresége és a szélsőjobb megerősödése után Emmanuel Macron francia elnök feloszlatta a törvényhozás alsóházát, a nemzetgyűlést, és előrehozott választásokat írt ki, melynek első fordulója múlt hét vasárnap volt. A választási rendszer sajátosságaiból fakadóan azonban ott hiába szerzett arányaiban az EP-választáshoz képest még több szavazatot Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN), korántsem biztos, hogy meglesz a többsége a testületben a vasárnapi második forduló után.
A Választási Földrajz elemzésében azt részletezem térképek segítségével, hogy az egyéni választókerületi rendszer és a két forduló egymásra hatása milyen következményekkel jár. Az esélyekről, a kampányról és a várható eredményekről itt írtunk részletesebben.
Franciaországban már 2019-ben is a Nemzeti Tömörülés kapta a legtöbb szavazatot az EP-választáson, viszont akkor még csak 23,3 százalékot szereztek, ráadásul szorosan mögöttük végzett az elnök pártszövetsége 22,4 százalékkal. Idén azonban Le Penék francia léptékkel mérve hatalmas győzelmet arattak 31,4 százalékukkal: Macron és a Szocialista Párt 14,6-13,8 százalékkal csupán 13-13 képviselőt küldhettek az Európai Parlamentbe, míg a Jordan Bardella pártelnök által vezetett RN-lista az összes tagállamot nézve is a legtöbbet, 30-at.
Franciaországban a nemzetgyűlést tisztán többségi, de kétfordulós választási rendszerben választják meg. A június 9-i eredményeket pedig a választókerületi szintre vetítve a szélsőjobb hatalmas győzelme lett volna prognosztizálható, hiszen az 577 választókerületből 457-ben ők szerezték a legtöbb szavazatot. A térképen az látható, hogy az egyes körzetekben mennyi százalékponttal voltak a második helyezett előtt vagy a maradék 120-ban mennyivel voltak lemaradva az első helyezettől. Az egyes választókerületeket kijelölve (vagy az egeret feléjük húzva) pedig a legutóbbi két választás főbb pártjainak eredménye is látható. Ebből is látszik, hogy az RN két év alatt mekkora támogatottságnövekedést tudhatott magáénak.
Az RN és a vele szövetséges jelöltek országos szinten még jobb eredményt értek el a nemzetgyűlési választás alkalmával az első fordulóban, mint az európai parlamenti választás alkalmával, hiszen a szavazatok 33,4 százalékát kapták, és a részvétel sem 51,85, hanem 66 százalékos volt. A megnövekedett támogatottságuk ellenére 457 kerület helyett szövetségeseikkel együtt 297 jelöltjük végzett az első helyen, amiből az következik, hogy nemcsak a két forduló, hanem a különböző rendszerben megtartott választások is befolyásolják a választói magatartást. Leginkább Dél-Franciaországban tudta növelni még ebben a három hétben is a támogatottságát a szélsőjobb. Ezeket a területeket a következő térképen barnával jelöltük.
Nemcsak az RN kapta a legtöbb szavazatot a választások első fordulójában, hanem a többosztatú pártrendszerben szokatlan módon minden korábbinál több választókerületben sikerült 50 százalék feletti eredményt szerezniük, így ezeken a helyeken második fordulót már nem tartanak. Az első fordulóban az 577-ből összesen 76 választókerületben hirdettek már győztest, ebből pedig 39-ben az RN jelöltjei győzedelmeskedtek. Azonban a széles körű baloldali összefogás, az Új Népfront (NFP) jelöltjei is erősen szerepeltek, 32 mandátumot szereztek, főleg a fővárosnál lévő választókerületekben. Ez pedig már mutatja a francia társadalom nagyfokú polarizáltságát, ami eddig inkább az Egyesült Államokban volt megfigyelhető, Európában kevésbé.
Vasárnap tehát a fenti térképen szürkével jelölt 501 kerületben tartanak második fordulós választásokat, amelybe azon jelöltek kerültek be a rendszer alapján, akik a szavazatok legalább 25 százalékát megszerezték (vagy ezek hiányában, akik legalább az összes névjegyzékben lévő választópolgár 12,5 százalékának támogatottságát tudhatták magukénak). Ez alapján pedig korántsem egyértelmű, hogy a második fordulóban csupán két jelölt marad állva, bár az eddigi választások alapján ez nem volt tömeges jelenség. Idén azonban 311 olyan választókerület volt, ahol legalább három jelölt elérte a második fordulóba jutási küszöböt, ezek közül 5-ben négynek is sikerült ez.
Ez legalább két szempontból teremtett érdekes helyzetet. Egyrészt az, hogy a választókerületek több mint a felében ilyen mértékben szóródtak szavazatok, azt mutatja, hogy a francia pártrendszer végérvényesen háromosztatúvá vált, melyben az elnök pártszövetsége, az Együtt! (Ensemble!) a harmadik helyre szorult vissza a szélsőjobb és a magát újraszervezni képes baloldal mögé. Másrészt az, amiben Macron eredetileg bízhatott – miszerint a második fordulóba bekerült szélsőjobbos/nem szélsőjobbos jelöltek közötti választás leegyszerűsödik –, elkezdett veszélybe kerülni. Ugyanis ha szóródnak az RN-en kívüli szavazatok, akkor a szélsőjobbos jelöltek relatív többsége is elég az egyéni mandátumok begyűjtéséhez. Márpedig az első fordulóban 297 helyen végzett az élen szélsőjobboldali jelölt, a többség megszerzéséhez pedig pusztán 289 helyre van szükség a nemzetgyűlésben.
Az RN-en kívüli két nagy tömb pedig el is kezdte visszaléptetni egymás javára jelöltjeiket, melynek eredményeképpen a 311 három- vagy többjelöltes körzetek száma 91-re csökkent. Ez jóval csökkenti a szélsőjobb kormányra kerülési esélyeit – legalábbis abszolút többséggel –, nem véletlen, hogy Le Pen már most puccsot és becstelenséget emleget. Ugyanakkor Macron és pártjának magas elutasítottsága és a baloldali szavazók nem egyértelműen egy irányba való átszavazása biztosan kedvezni fog a szélsőjobb mandátumszerzési képességeinek. A legutóbbi, 2022-es nemzetgyűlési választáson három olyan választókerület is volt, ahol az első fordulóban még a Macron-párti jelölt végzett az élen, de végül szélsőjobboldali győzelem született.
Ezzel szemben azonban szinte biztosan több olyan választókerület lesz vasárnap, amelyet vagy a baloldali, vagy a Macron-párti jelöltek át tudnak fordítani. A kérdés, hogy az egyes párosítások esetében hogyan fognak dönteni a választópolgárok. A Nemzeti Tömörülésnek (és szövetségeseinek) mindenesetre az első fordulóban elnyert 39-en túl 250 további mandátumra lenne szüksége ahhoz, hogy egyedül megszerezze a többséget. Az alábbi táblázat azt mutatja, mennyi helyen végeztek első helyen az RN és szövetségeseinek jelöltjei az első fordulóban, és mennyi helyen lesznek még ott, ahol nem ők kaparintották meg a legtöbb szavazatot, így a többségükhöz még a velük elvi vagy tényleges szövetségben lévő képviselők jó szereplésére is szükség lenne.
Az RN (és szövetségeseinek) jelöltjeivel szemben a legtöbb helyen az NFP jelöltjei állnak, összesen 148 helyen (a térképen pirossal jelölt választókerületek). Ezek főleg az ország déli részén található körzetek, melyek gazdasági és bevándorlási nehézségekkel is küzdenek. A második legnagyobb kihívót a Macron-párti jelöltek adják, akik 125 helyen maradtak egyedül az RN jelöltjeivel szemben. A táblázatból kiderül, hogy a visszaléptetések nem véletlenszerűen történtek, hanem rendszert követtek, hiszen egyetlen olyan helyen maradt állva NFP-s és Macron-párti jelölt is, ahol az RN jelöltje végzett az élen az első fordulóban.
A térkép és a helyzet is rendkívül színes tehát, viszont a számok azt mutatják, hogy nagy csodára lenne szüksége ahhoz a Nemzeti Tömörülésnek a mai nap, hogy megszerezze a nemzetgyűlés többségét. Mindazonáltal nem szabad lebecsülni az Emmanuel Macront büntetni kívánók tömegeit sem. Érdemes tehát ma éjszaka vagy inkább másnap reggel a kerületi eredményeket böngészni.
