Kampány a háború árnyékában: Orbánnak a saját szavazóira is gondolnia kell

Nem kérdés, hogy a magyar parlamenti választások előtt bő egy hónappal az ukrán–orosz háború a magyar belpolitikát, a magyar szavazók gondolkodását is befolyásolja. Kampányban a magyar választók hajlamosak az apróbb történéseket is elhelyezni az Orbán–Gyurcsány-tengelyen, egy ilyen horderejű, történelmi eseménynél pedig egészen biztosan mérlegelik a választók a magyar politikai vezetőket a háború szempontjából is. (Itt olvashatja az ukrán–orosz háború történéseit percről percre.)

Összeszedtünk pár tényezőt, amelyek kisebb-nagyobb mértékben hathatnak a választási eredményre. A további háborús történések és persze a politikai szereplők mozgása ugyanakkor nagyban befolyásolja, milyen mértékben lesznek fontosak a magyar szavazóknak a következő szempontok.

Biztonság és stabilitás iránti vágy

Mivel a háború egy szomszédos országban tört ki, óhatatlanul felerősödik a magyar választókban a béke és biztonság iránti vágy. Ez hagyományosan a hatalmon lévő, kormányzó pártot segíti, ugyanis sok választó gondolhatja úgy, hogy ha a szomszédunkban instabil a helyzet, nem szerencsés a hazai stabilitást megingatni. Leegyszerűsítve: gondolkodhat úgy sok bizonytalan szavazó, hogy háború idején nem akar a biztos vezető helyett bizonytalanra váltani.

Nem is véletlen, hogy Orbán Viktor a csütörtök kora délutáni videójában a béke és biztonság jelentőségéről beszélt, a videót ezzel a mondattal tették ki a Facebookra: „számunkra a magyar emberek biztonsága a legfontosabb”. Orbán azt is mondta, hogy a háborús konfliktusból Magyarországnak ki kell maradnia, katonai eszközök Ukrajnába telepítéséről „szó sem lehet”.

Ezzel párhuzamosan Orbán – nem feledve április 3-át, a saját szavazóira gondolva – odaszúrt a magyar politikai ellenfeleinek, mondván, hogy nem fogadja el a közelebbről meg nem nevezett „baloldali javaslatokat”, amelyek veszélyeztetik az ország energia- és gázellátását, sőt, a rezsicsökkentést is. Itt feltehetően Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt háborút érintő kijelentésére gondolt – erről lesz még szó később. Látható, hogy Orbán és a Fidesz azt a narratívát szeretné erősíteni, miszerint a kormányoldal a béke pártját fogja, míg Márki-Zay Péterék részt vennének a háborúban. Orbán azzal is a békepártiságát kívánta erősíteni, hogy a Putyinnal való moszkvai találkozását „békemissziónak” nevezte, ám ez a küldetés láthatóan nem jött be.

Orbán libikókázó orosz-politikája

Kérdés, mennyire számít a magyar, elsősorban a fideszes választóknak Orbán Viktor – fogalmazzunk úgy – kommunikációs és politikai libikókázása Moszkva és a Nyugat között. Orbánt az ellenzék Putyin „trójai falovának”, „kitartottjának”, a „Nyugat árulójának” stb. nevezi, mivel Putyint bíráló megjegyzéseket nem fogalmaz meg a magyar miniszterelnök (nyilvánvalóan kormányfőként más felelősséggel tehetne ilyet, mint egy ellenzéki politikus).

A kormány kommunikációjában látszik is a bizonytalanság: délelőtt még „ukrajnai katonai műveletről” posztolt a kormány Facebook-oldala, majd délután Orbán már elítélte az orosz fellépést. De közben a kormányközeli sajtóban tett oroszbarát megnyilvánulások a kormányoldal oroszbarátságát erősítik, sőt: Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerda este egy az egyben felmondta az orosz álláspontot a csak Moszkva által elismert két kelet-ukrajnai orosz bábállamról, és a háborús veszély miatt Ukrajnára hárította a felelősséget.

Orbán az elmúlt években sokat tett azért, hogy a választói nyugatellenessé váljanak, a beszédei visszatérő eleme a „brüsszelezés”, illetve a nyugat ostorozása. Ehhez képest most egyértelművé tette a magyar miniszterelnök, hogy ebben a kérdésben a Nyugat álláspontját osztja, elítéli az orosz fellépést, méghozzá „európai uniós és NATO-szövetségeseinkkel együtt”. Reálpolitikai szempontból nincs is ebben semmi meglepő (EU- és NATO-tagok vagyunk), mégis összezavarhatja azokat a fideszes választókat és fideszes véleményvezéreket, akik hajlamosak voltak eddig az orosz álláspontot osztani.

Orbánnak tehát nagyon figyelnie kell minden mondatára, mert a szavazói aligha egységesek abban, mit gondoljanak a háború kiváltó okáról. Török Gábor politológus ezt úgy fogalmazta meg: „hosszú idő után először fordulhat elő, hogy egy kiemelt kérdésben a Fidesz választóközönsége megosztottá válhat. A kormánypárti véleményvezérek egy része kritika nélkül átveszi az orosz álláspontot, ugyanakkor a háború hírei és képei könnyen Putyin-ellenessé tehetik még azokat is, akik korábban támogatták Orbán Viktor 2010 utáni orosz-politikáját”. Orbánnak most tehát egyértelműen állást kell foglalnia, hogy a Nyugattal tart egy ilyen kérdésben – amely a választási kampányban összezavarhatja néhány oroszbarátságot szavazóját.

A menekültáradat hatása

Egy kormányzati videóban felvillant a magyar honvédség egyik műveleti szobájában lévő térkép, amely szerint a kormány 600 ezer menekülttel számol a Kárpátokon túlról. A háború kitörése után máris hatalmas sorok alakultak ki a magyar–ukrán határátkelőknél – és főleg katonaköteles fiatal férfiak akarják minél előbb elhagyni Ukrajnát.

Benkő Tibor honvédelmi miniszter szerdán már beszélt arról, hogy több tízezer menekült befogadására kell felkészülnünk. Részleteket még nem tudunk, pontosan hogy oldja meg a kormány a menekültek fogadását, milyen szállást és ellátást biztosít, milyen változások érintik az ott lévőket. De a választás szempontjából kérdés, hogy a szavazók – elsősorban a Kelet-Magyarországon élők – mit szólnak a rendkívüli intézkedésekhez.

Márki-Zay háborúzós mondata

Az ellenzék politikai kommunikációs szempontból könnyebb helyzetben van, mint Orbán Viktor, ugyanis a szavazói Nyugat-barátságot várnak el tőlük, így az ellenzéki vezetők sorban, keménységben egymásra licitálva tudják elítélni az „orosz agressziót” és Putyin elnököt. Az ellenzék érdeke belpolitikai szempontból az, hogy Orbán oroszbarátságát hangsúlyozza és a saját Nyugat-pártiságát deklarálja.

Márki-Zay Péternek mégis volt a Partizánban egy olyan megnyilvánulása, amely adott egy esélyt a kormánynak egy másik narratíva kialakítására, és amely alapján a kormány a háborúzás pártjára tolhatja az ellenzéket. Márki-Zay kérdésre válaszolva ugyanis azt mondta, támogatná Ukrajna felvételét a NATO-ba, és minden segítséget megadna Ukrajnának, amit a NATO megenged, „hogyha a NATO úgy dönt, akkor akár katonait is. De egyelőre erről szó sincs.” Illetve azt is mondta, hogy „Magyarország hasonló missziókban már részt vett Afganisztántól Közel-Keletig, Afrikáig és a többi”. Ezt a gondolatmenetet szajkózza a kormánymédia, Márki-Zay „katonákat és fegyvereket akar Ukrajnába küldeni”.

Belpolitikai szempontból a következő napok és hetek kérdése tehát az lesz, hogy a szavazók ennek a kormánynak kedves narratívának hisznek-e (a kormány békepárti, az ellenzék háborúzna), vagy éppen az ellenzéki narratíva győzedelmeskedik (a kormány az agresszor oroszokkal, míg az ellenzék a Nyugattal van).