Megnyomja a nyitót, berreg. Mögötte döngve leugrál egy srác a lépcsőn, bevág elé, nehezen nyitja a kaput. Milyen gyenge, gondolja, semmi erő abban a karban. De örül, hogy nem neki kell a babakocsival valahogy kitolni az ólomnehéz bejáratot. A srác nem tartja meg, beszorul a babakocsi, nehezen vergődik ki.
A buszmegállóban a srác telefonozik, úgy tesz, mintha nem venné észre őt. A citylighton egy film reklámja, magyar romkom. Felismeri a színésznőt, pár hónapja látta, ahogy az egyik jelenetet forgatják a parkban. Jön a busz, délelőtt tizenegy, csak öregek vannak rajta. Ő próbál fogást találni a babakocsin, a srác nem jön segíteni. Az öregek a srácot nézik. Végül odamegy a középső ajtóhoz, és segít a nőnek. Az öregek rosszallóan ingatják a fejüket. Az egyikük be akar nézni a babakocsiba, a nő elhessenti.
Hétköznap délelőtt, a plázában sokan vannak. Bemegy egy lakberendezési boltba. A díszpárnák a polcon sorakoznak, elsétál mellettük, bal kezével végigsimítja, mint a Szerencsekerék, zökken a keze a kilógó párnasarkokon. Egy bézs párnánál áll meg. Elképzeli, hogy a nappalijának van koncepciója. Párnát választ ebbe a koncepcióba. Eszébe jut, hogy a bejáratnál felejtette a babakocsit. Visszaszalad. Milyen csendes a gyerek, mondja a biztonsági őr.
A ruhák között válogat, új office kollekció érkezett. Trükkös blúzgallér van az egyenes szabású, kék egyberuha nyakába varrva. Méretet választ, a babakocsi csendes. A próbafülkéhez tolja, félig elhúzva hagyja a függönyt, fehérneműben áll. Egy nő érkezik tíz fogassal, a tükörben összenéznek. Hölgyem, csak hatot vihet be egyszerre, fut utána az eladó, a nő szabadkozik, az eladó kezébe nyomja a ruhákat, és kiszalad. Örül, hogy egyedül maradt a fülkéknél. A szoptatós melltartó kidomborodik az office egyberuha alatt, nem veszi meg.
Leül egy padra, bal kezével tologatja a babakocsit. Figyeli az embereket. Azon gondolkodik, mi dolguk van itt hétköznap délelőtt.
Ő eddig egész életében nem ott volt, ahol lennie kellett volna. De nem mert nem ott lenni. Vajon ezeknek az embereknek most hol kellene lennie?
Vagy azért vannak itt, mert így nincsenek ott, ahol nem kellene lenniük. Megáll a bal keze. Felhajtja pulóverét bal oldalon, a szoptatós melltartóból kiszabadítja bal mellét. Tovább nézelődik.
Még van egy órája a baba-mama csoportos foglalkozásig. Pár megállót gyalog megy. Az emberek mosolyognak rá, a babakocsit kémlelik, bele akarnak lesni. Látja a szemükön, hogy kíváncsiak, hogy néz ki a gyereke. Nők pillantását követi. Negyven körüliek. Fiatalon kell lépni, gondolja. Nem szabad kicsúszni az időből a munka miatt, hölgyeim, morogja magában. Minden más fontosabb volt, mi. Már szinte hangosan kérdezi.
A gangos ház negyedik emeletére a lift lassan vánszorog. Nyekkenve érkezik. A falhoz húzódva tolja a kocsit, szinte ablakpárkánytól ablakpárkányig halad. Le se mer nézni a mélybe. Gyűlöli a gangos házak magas emeleteit. Érzi a lába alatt, ahogy lejt a folyosó az ingatag korlát felé. Oda fog csúszni, a korlát kidől, és ő lezuhan. A folyosó végén már három babakocsi várakozik. A falhoz közel állítja le a sajátját, többször ellenőrzi, hogy lefékezte-e. Szinte beugrik a lakásba, magára csukja az ajtót. A foglalkozás előtt néhányan a romkomról beszélgetnek. Hogy vajon a színésznő tényleg terhes volt-e, amikor forgatták.
Csicsíja, babája, nincs itthon a mamája, elment a vásárba. Lehelve énekel. A többi anyuka hangosabb. Némelyik letette a babáját a pokrócra, némelyik nem is figyel a gyerekére, hanem a másik anyukával nevetgél össze. Amelyik a legjobban nevetgél, annak olyan szomorú a szeme.
Figyeli a kezüket, a legtöbbön ott a gyűrű, legtöbbnek köves is van, nem csak karika. Bal kezükön hordják. Úgy képzeli, hogy ezeknek az anyukáknak ki van fésülve az élete.
Vele nem nevetgél össze senki. Befeküdne a foglalkozást vezető széphangú nő ölébe. A hangjába feküdne bele. Olyan a hangja, hogy abban a hangban nem gondolkozik azon, hogy most ott van-e dolga. A hangjában ilyen kérdések nincsenek.
A bölcsőde bejáratához rámpa vezet fel. Bent otthonillat van. Minden pici. Érdeklődik a beiratkozásról, kedvesen tájékoztatják. Babakocsival olyan helyekre bemehet, ahova máskülönben nem. A város rejtett rétegei tárulnak fel előtte. Olyan nehéz fogást találni az életen. Az utcán sétálva a házakba belátni. Megkapni a kapukódot. Bemenni, körbenézni, ott lenni, oda hívva lenni.
Babakocsi nélkül lepattan a világról.
Hazafelé leül a parkban. Pont ott, ahol a romkom forgatását látta. A színésznő és egy férfi sétáltak, legalább ötvenszer, ugyanazon a pár méteren. A színésznő kócos volt, babakocsit tolt leggingsben és hosszú ingben, vékony volt, de csípőtájékon erősebb, a férfi öltönyben ment mellette, és bele akart csókolni a nyakába. A színésznő nem engedte, csak a babakocsihoz beszélt. Amikor szünetet tartottak, a babakocsit otthagyták, a színésznő leült egy padra telefonozni, a férfi meg kávét ivott.
Most kutyások, párok, gyerekesek, dohányosok sétálnak ezen a szakaszon. Valamit csinálni kell, hogy a parkban lehess. Rámosolyognak a sétáltatók, a kutya odaszalad a babakocsihoz, felugrál. A gazdái visszarántják, zavartan elnézést kérnek.
Az úton meglátja a színésznőt, egyedül jön, nem csinál semmit. Olyan jelentéktelennek tűnik a kamerák, a stáb és a babakocsi nélkül. Felpattan, a színésznő útjába áll, nyújtja neki a babakocsit. A színésznő értetlenül néz, próbálja kikerülni, a babakocsival eltorlaszolja az útját. A színésznő megfordul, és elsiet. Most is leggings van rajta, vékony, feszes a feneke.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .