Mi a fene az a szaharai por, és mit keres Magyarországon?

A napokban mind Európát, mind a hazai médiát elárasztotta egy szaharai porviharos esemény, ami úgy tűnik, egyre sűrűbben fordul elő térségünkben. A viszonylag nagy érdeklődést kiváltó (a közösségi média kommentszekciójában masszív reakciók buggyantak fel) témakör kapcsán nem árt körbejárnunk kicsit, hogy mi is ez az egész, és mennyire kell félni tőle.

Szaharai porviharos esemény – mit is takar ez a fogalom?

Ezzel a névvel szoktuk illetni az észak-afrikai porforrás-területekről kiinduló intenzív porkifúvásos epizódokat, melyek során több ezer vagy tízezer kilométeres távolságba is eljut a szaharai finomszemcsés poranyag, olykor hatalmas mennyiségben.

Az elmúlt mintegy negyven évben több mint 260 szaharai porviharos eseményt tudtunk azonosítani a Kárpát-medencében, és ezek száma és intenzitása úgy tűnik, az elmúlt évtizedben növekedett. A Közép-Európát érintő porviharos események egy jellemző tavaszi-nyári szezonális eloszlással rendelkeznek. Az elmúlt években mégis egyre több alkalommal figyelhettünk meg őszvégi-téli, jelentős porkimosódással együtt járó epizódot.

Alapvetően egy természetes folyamatról van szó. A Szahara ott van (nagyjából) a jelenlegi helyén mintegy ötmillió éve, a szelek pedig korábban is fújtak. A tengeri üledékek, a Mediterráneum talaja, a Pireneusok és az Alpok gleccsereinek porrétegei vagy éppen Grönland jege mind arról tanúskodnak, hogy több százezer éve kifújja a szél a Szahara porát és elszállítja onnan, olykor irgalmatlan távolságokra is. Jelenleg a kifújt por mennyisége évente meghaladja az egymilliárd tonnát. Igen, milliárd tonna, nem elírás.

Az elmúlt évtizedben mintha mégis megváltozott volna valami. Tényleg több a sivatagi por Európában, évente akár 10-12 alkalommal (de tavaly pl. 16 efféle eseményt rögzítettünk) is elérik hazánkat a szaharai porral telített légtömegek. Ez nem jelenti azt, hogy ki is ülepszik a poranyag, mert azt a helyi meteorológiai viszonyok határozzák meg. Vagyis az, hogy esik-e az eső.

Miért lett több a por?

Nagyon úgy tűnik, hogy az éghajlatváltozás áll a háttérben. Megbízható műszeres mérési adatokkal az 1880-as évek óta rendelkezünk, azóta a globális átlaghőmérséklet csaknem 1 Celsius-fokot emelkedett. Ennek a melegedésnek a döntő többsége az elmúlt 10-15 évben történt és a térbeli eloszlása sem egyenletes; a sarkvidéki területek melegedése többszöröse az alacsonyabb szélességek hőmérsékletváltozásának (ezt nevezzük arktikus amplifikációnak). A mérsékelt övi ciklontevékenységért felelős Rossby-hullámok alakulása a meridionális hőmérséklet függvényében változik: minél kisebb ez a különbség, annál lomhább, nagyobb amplitúdójú magaslégköri hullámok képződnek az arktikus amplifikáció miatt. Ha ez valóban így működik, akkor ennek kettős következménye lehet a hazánkat érintő szaharai porviharos eseményekre vonatkoztatva. Egy: a lassabb nyugat-keleti irányú mozgás révén tovább fennmarad a porviharos epizód kialakulásáért felelős szinoptikus meteorológiai helyzet. Kettő: a nagyobb délies kilengése egy ilyen magaslégköri hullámnak nagyobb valószínűséggel vezet a teknőről lefűződő hidegcsepp létrejöttéhez, ami a legintenzívebb porviharos események hátterében áll.

Számos helyen felbukkant mostanában egy debreceni csapadékminta laboratóriumi elemzése, ami alapján egy laikus (ellenben vérmes chemtrail-hívő) honfitársunk megállapította, hogy ez az anyag nem lehet szaharai és mérgeznek vele minket. Ez óriásit futott a közösségi médiában, bár szerencsére az AFP Ténykérdés független tényellenőreinek hála ma már igazoltan hamisnak tünteti fel a Facebook a több ezres megosztást elért posztot.

A por anyagi minőségére vonatkozóan mindenkit megnyugtathatunk: a Facebook népének felvetéseivel (grafén-oxid, chemtrail, gyógygomba, radioaktív por) ellentétben a szokásos anyagokat, vagyis kvarcot, földpátokat, karbonátokat és agyagásványokat azonosítottunk a porban.

Mekkorák a porszemcsék?

Jellemzően kőzetliszt-méretűek, döntően néhány 10 mikrométeresek. A magyar elnevezés rendkívül találó, hiszen a hétköznapi, finomra őrölt liszthez hasonló, igen apró, 2–62,5 µm (tehát 1/500 – 1/16 mm) átmérőjű szemcseméret ezek. Csak, hogy jobban el tudjuk képzelni ezt a méretet: hajszálaink átmérője egyénektől függően körülbelül 20 és 180 µm között változik.

Szigorúan véve nem homokról van szó (a homokszemcsék ennél nagyobbak). Ennek hangsúlyozására azért van szükség, mert mindenki úgy képzeli el, hogy a Szahara homokdűnéiből származik az anyag, de ez nem igaz. Valójában a múltban valamiféle vizes múlttal rendelkező térségek (időszakos tavak vagy vízfolyások), esetleg hegységek törmelékkúpjai a legfőbb porkibocsátó régiók. Itt nagy mennyiségben halmozódott fel a szél által könnyen mozgatható finomszemcsés törmeléktömeg.

De miért fontos, hogy mekkorák a porszemcsék? A poranyag mérete különböző meteorológiai folyamatokban is szerepet játszik. Az ásványi szemcsék visszaverik, tükrözik és szórják a Napból beérkező sugárzást, valamint a felhőképződésben is jelentékeny szerepük van, hiszen szilárd magvacskák nélkül nem igazán indul be a felhők kialakulása. A porszemcsék kondenzációs magként is viselkedhetnek, amelyek nélkül nem alakulhatnának ki a felhőket felépítő cseppek. A kondenzációs magvak számának növekedése adott vízgőztartalom mellett több, de kisebb méretű felhőcsepp kialakulásához vezet, így a felhő színe világosabb lesz, tehát több sugárzást ver vissza. A kisebb cseppek másik tulajdonsága, hogy légköri tartózkodási idejük viszonylag hosszú, következésképpen a felhő radiatív hatását hosszabban fejti ki.

Esetenként a kiülepedéses események után begyűjtött szemcsék mérete jóval nagyobb volt, mint korábban gondolták vagy mérték, ami amiatt fontos, mert a nagyobb szemcsék a korábban említett hűtő hatással ellentétben nettó fűtő hatásúak. Ez erős jelzés arra, hogy érdemes még kutatni a témakört.

Milyen egyéb környezeti hatásai vannak a pornak?

Az energiamérleget szintén befolyásoló szén-dioxid-koncentráció kis mértékű módosításában is részt vesz a sivatagból kifújt por. A bolygónk tüdejének számító erdőségeinken túl, az óceáni ökoszisztémák szerepe a szén-dioxid elnyelésében döntő jelentőségű. A szárazföldektől és tengeráramlásoktól távol eső térségek biológiai értelemben sivatagnak tekinthetők, hiszen a növényi életformák számára nem rendelkeznek kellő mennyiségű tápanyaggal. A légkörből kihulló poranyag tápanyagot szolgáltat e térségek számára, hozzájárulva a fitoplankton szervezetek szénmegkötő tevékenységéhez.

Az Alpok vagy a Pireneusok hóval és jéggel fedett térségeiben a kiülepedő szaharai por a fehér (és így remek fényvisszaverő képességű) felszínek „bekoszolásához” vezet. Ezek a sötétebb felületek már több napfényt nyelnek el és emiatt intenzív olvadási folyamatok indulnak el.

Az egyes forrásterületekről származó porkitörések alkáliákban gazdag anyaga a csapadék pH-viszonyait is módosíthatja, hozzájárulva ezzel a savas esők gyakoriságának csökkenéséhez. Szaharai eredetű porhullásos események felismeréséhez azonosító bélyegként használják a megnövekedett kémhatású csapadékokat. Egyesek szerint a Pireneusok és az Alpok enyhén lúgos tavai a XX. század második felében a szaharai por hatására nem váltak savassá, ellentétben például a skandináv térség hasonló tavaival.

Milyen egyéb hatása van a porviharoknak?

Egészségügyi hatásai a megnövekedett légköri porkoncentráció kellemetlenségén túl nem jellemzőek. A légköri PM10-es szállópor koncentrációja Spanyolország, Olaszország és Görögország egyes régióiban a szaharai porkitörések alkalmával gyakran az egészségügyi határérték fölé emelkedik, emiatt az új európai emisszió-csökkentési direktívák betartása esetenként nem valósítható meg.

Sivatagi környezetekben, ahol a porviharok komoly fennakadásokat tudnak okozni a közlekedésben, ide értve a közútit és a légit, de annak idején Szuezi-csatornán megrekedt hajó kapitánya az eset kapcsán nem csak a szelet okolta, hanem a széllel együtt érkező port is, ami rontotta a látási viszonyokat. Hazai viszonylatban a helyi por okozhat súlyos baleseteket, ahogy az M1-esen meg is történt néhány hónapja.

Ami akár minket is komolyabban érinthet, az a légköri por és a napenergia-hasznosítás kapcsolata. A napelempanelekre kiülepszik por, azokat koszolja, hatásfokukat rontja. Nem is kell szaharai forrásokkal okoskodni, elég ha arra gondolunk, hogy aktív mezőgazdasági területekre, illetve azok szomszédságába telepítenek hatalmas napelemparkokat, onnan pedig jön ám a por rendesen. De a nagy távolságokról érkező légköri pornak is van szerepe ebben a kérdéskörben, a sugárzási egyenlegben a közvetlen és közvetett hatásai mind ott vannak. Elsősorban ez utóbbi esetében van még sok nyitott kérdés, emiatt is problémás olykor a fotovoltaikus energiatermelés kapcsán nagy jelentőségű menetrendezés. A porviharos események során a közvetett, felhőképződésben játszott szerep egyelőre rosszul van parametrizálva az előrejelzésekben, így rendre nagyobb értékeket prognosztizálnak 24 órára előre szaharai porviharos események során. Ezért a drága és nagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátású gázos erőművekkel kell pótolni a kieső napenergiát.

A szerző a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, kutatócsoportjának több projektje (NKFIH FK138692 és RRF-2.3.1.-21-2021) is a szaharai porhoz és az Európát elérő porkitörésekhez kapcsolódik.