A retrómánia és a kormány támogatásával tér vissza a legmagyarabb osztrák üdítő, a Traubisoda

A Traubi történetében van valami esszenciálisan magyar, annak ellenére, hogy egyébként egy osztrák találmányról beszélünk. A Traubisoda olyan klasszikus retrótermékekkel játszik egy ligában, mint a Dunakavics, a Téli Fagyi, a Leó jégkrémek vagy éppen a Bambi üdítők. Viszont valószínűleg nincs még egy olyan üdítőmárka, amit annyira kaotikus harc jellemezne, mint a Traubisoda. Az évtizedekig tartó pereskedés és jogi huzavona akár egy politikai sorozatnak is megágyazhatna, holott csak egy szénsavas üdítő gyártási jogairól van szó. A Traubi jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy több generáció is magáénak érzi, felejthetetlen emlékek fűződnek hozzá, újraforgalmazása az Agrárminisztérium bekapcsolódásával pedig politikai érdekké vált.

Újra Traubit akarunk

Korábban is felmerült már, de meglepő módon az Agrárminisztérium közleményéből derült ki biztosan, hogy hamarosan visszatér a boltok polcaira a Traubisoda, amit mostantól már a Márka Üdítőgyártó készít. Balog Zoltán, a Márka ügyvezető igazgatója azt mondta a Telexnek, hogy többen voltak versenyben a védjegyekért, a tárgyalások pedig régóta zajlanak, Balog úgy emlékszik „talán 2020-ban lehetett az első levelezés” a legendás üdítőital visszahozataláról.

A Márka a régi receptúrát is megvette védjegyek formájában, de az ügyvezető szerint abban még szerepeltek olyan összetevők, amiket ma már nem lehet használni. Elmondása szerint viszont a termékfejlesztés során sikerült egy szinte teljesen az eredeti receptúrához hasonló ízvilágot alkotni. Lesz két új íz, cukormentes és kékszőlős Traubit is piacra dobnak, ezeket szintén eredeti recept alapján, ma használható összetevőkből kísérletezték ki.

Balog egyébként az Agrárminisztérium közleményében olvasható állami támogatások mértékét is tisztázta kérdésünkre. „Hét év alatt kaptunk 3 milliárd forint támogatást GINOP-pályázatokból és egy NBT-pályázatból. A beruházásaink összértéke 13 milliárd forint volt, gyártósorokat, napelemparkot, raktárat építettünk. A Traubira külön semmilyen támogatást nem kaptunk, az egy külön megállapodás volt” – mondta el Balog kérdésünkre.

Ezt a cég egy másik ügyvezetője, Pécskövi Tibor is megerősítette, aki emailben azt írta a Telex kérdéseire, hogy „a gyártáshoz a Márka Üdítőgyártó Kft. saját beruházásban gyártott fújó- és címkézőgép szerszámokat a gépsorra. Olyan, a meglévő gépsorhoz kapcsolódó beruházást valósítottak meg, ami ahhoz volt szükséges, hogy egy új palackformát tudjanak gyártani.” Pécskövi azt írta, a beruházás költségét maguk finanszírozták.

Az első palack Traubisodák már jövő héten a boltok polcaira kerülhetnek, Balog elmondása szerint egy nagyobb itthoni üzletlánc közel ezer raklapos rendelést adott le az üdítőre, de a Márka összes partnere nagyon érdeklődik a Traubi iránt. Pécskövi ezt annyival egészítette ki, céljuk az, hogy a „húsvéti időszak előtt szinte minden áruházláncban megjelenjen a Traubisoda”. Balog azt is elmondta, terveik között szerepel az is, hogy a többi üdítőjükkel egyetemben a Traubit piacra dobják a környező országokban is.

A Traubi a 2010-es években tűnt el végleg, miután évtizedeken keresztül csatázott érte két cég, a jogi viták és perek miatt pedig sokáig úgy tűnt, ez az állapot végleges. A Traubisoda mintha el lenne átkozva, aki többet szeretne megtudni a márka történetéről, annak fel kell kötnie a gatyáját, hogy kibogozza, hogyan is követték egymást az események. A legdurvább az egészben, hogy ez a mostani akvizícióval sem szűnt meg.

Nem teljesen tiszta például, hogy az Agrárminisztériumnak mi köze is van pontosan az egészhez, miért érezték fontosnak, hogy az üdítő újraélesztéséről közleményben kommunikáljanak. Az sem egyértelmű hogy miért kommunikáltak úgy a Márkának adott pályázati támogatásokról, mintha annak köze lenne a Traubihoz, annak ellenére, hogy ezt a cég két ügyvezetője is cáfolta. A legszebb az egészben pedig az, hogy az Agrárminisztérium sajtóosztályának küldött kérdéseinkre egy Sky Marketing Kft. nevű kommunikációs cégtől jött válasz, akik a Márkához irányítottak minket. Viszontválaszukban ők egyébként azt írták, ők a Márka kommunikációs ügynöksége, emiatt ők tartották a kapcsolatot az Agrárminisztériummal is.

A természet ajándéka

A Traubisoda története egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, az üdítő eredetileg osztrák találmány. Az aromát Lenz Moser borász kísérletezte ki még 1954-ben, a borászatától vásárolta meg a licencet 1971-ben a Badacsonyi Állami Gazdaság (BÁG), amely Balatonvilágoson kezdte gyártani az italt. A régóta megszűnt, Cégvezetés nevű üzleti lap 2001-es cikke szerint valójában nem is vásárlásról, hanem bartermegállapodásról volt szó a BÁG és Lenz Moser között, előbbi a Traubi-aromáért cserébe bort szállított az osztrák cégnek. Az üzletbe már ezen a korai ponton bekapcsolódott az osztrák Warimpex, ami a BÁG és a Lenz Moser közötti üzletet koordinálta.

A Traubi hamar népszerű lett itthon a szőlőalapú ital mustos jellegének, illetve az azóta ikonikussá vált reklámkampánynak köszönhetően. Muszáj kitérni a Traubi korabeli reklámjaira, hiszen azok legalább annyit hozzátettek az ital státuszához, mint maga az üdítő. Sas István, a magyar reklámipar atyja alkotta meg a „Traubit akarunk” szlogent, ami (több száz másikkal egyetemben) egy egész generációnak égett bele az agyába. Ő volt a klasszikus reklámok rendezője, a „Traubit akarunk!”-ot kiabáló poharak és szőlőfürtök kitalálója. De ott volt a „Traubisoda, a természet ajándéka” szlogen is, és a plakátok, melyeken a Traubit Pintér Mária modell hirdette.

A Traubi ezeknek köszönhetően is igazi magyar sikertermék lett, amihez persze az is kellett, hogy kezdetben alig volt konkurenciája, hiszen a nyugati italmárkák a rendszerváltásig nem szivárogtak át a vasfüggönyön. A BÁG és a Traubi-biznisz tehát megvetette a lábát a piacon, a balatonvilágosi üzem mellett egyre több helyen kezdték gyártani és palackozni az italt, a csányi, kunbajai és debreceni állami gazdaság is beszállt a gyártásba. Az italért az ország vezetésében is lelkesedhettek, az Arcanumban találtunk olyan, a Magyar Hírlapban 1981-ben (a bevezetés jubileumán) megjelent cikket, amiben konkrétan arról írnak, hogy a Traubi sikeréből levezethető, milyen jól élnek a magyarok:

„Életmód-szociológusok kimutatták, hogy az életszínvonal emelkedését megbízhatóan jelzi az üdítőital-fogyasztás növekedése, ami elsősorban a motorizáció növekedésével függ össze. Hazai viszonylatban a Traubisoda sikere is bizonyítja ezt a tételt, hiszen megannyi üdítőital-társával együtt, ám azoktól jellegzetességeikben mégis különbözve, egyedi sajátosságait megtartva fogy belőle évről évre több.”

Aztán jött viszont a rendszerváltás, megjelent a nagyszámú konkurencia, a menő nyugati italok, a Traubi iránti kereslet csökkent, a BÁG-ot pedig az évtized elején privatizálták. Az üdítőital és licencének sorsa innentől válik egyre zavarosabbá, az évtizedekig húzódó kavarást csak nehezen lehet visszafejteni. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (2007-től Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.) a BÁG privatizációjakor pályázatot írt ki a Traubisoda üzemére és a licencre, ezen a ponton pedig képbe került a történet egy újabb, fontos szereplője. A pályázat győztese ugyanis egy Amerikából betelepülő, Salamon Berkowitz nevű üzletember volt, aki debreceni székhelyű, Centráls Kft. nevű cégével a legtöbbet ajánlotta az üzemért és a licencért.

Párhuzamos Traubi-történetek

Berkowitz nem fizetett ki mindent, mert elmondása szerint sok minden nem felelt meg a szerződésben leírtaknak, ekkor kezdődtek a Traubi körül az első jogviták és perek. Egy 1999-es cikk szerint még 1986-ban szálltak át az üdítő védjegyei a Lenz Moserről a Warimpex nevű cégre (ez az a cég, amelyik korábban is bonyolította az üzletet az osztrák és magyar cégek között). Ekkor a BÁG és a három másik üzem velük is szerződött. A szerződés azonban nem fogalmazott teljesen egyértelműen, a cikk szerint „a BÁG 150 ezer egység aromát vásárolt, a továbbiakban a márkanév és a formapalack használatához nem kellett a Warimpex engedélye, azaz a magyarországi használati jog tulajdonosa a BÁG lett”. A szerződésben az is szerepelt, hogy ha a Warimpex nem szállítana több aromát, a BÁG-nak jogában áll a márkajogot térítés nélkül használni.

Az egész bonyodalom abból indult, hogy a Berkowitz-féle Centráls Kft. 1992-ben a balatonvilágosi üzemet vásárolta meg, cégével pedig a BÁG jogutódjaként kezdett fellépni. Ezt arra alapozták, hogy Berkowitz elmondása szerint a Warimpex nem szállította le nekik a szükséges aromát, ezért a magyarországi használati jog rájuk szállt. A Centráls Kft. aztán eladta a jogokat a Traubi Hungária Rt.-nek, ami szintén Berkowitzé volt, a későbbi pereskedés során ezt a céget nevezték át Tra-Üdi Tradicionális Üdítőital-gyártó Rt.-re, miután a bíróság kimondta, hogy a cég még nevében sem használhatja a Traubi szót.

Egy másik, Ráthonyi Kft. nevű cég ugyanis 1995-ben felvásárolta a debreceni üzemet, a Warimpextől pedig megvették a márka használati jogát is. Az osztrák cég és a Ráthonyi Kft. úgy értelmezték a korábban a BÁG-on keresztül kötött szerződést, hogy annak megszűnése miatt a jogok visszaszállnak az osztrákokra, akik azt utána eladták a Ráthonyi Kft.-nek.

Így állt elő tehát az a helyzet, hogy sokáig két társaság, a Ráthonyi Sándor vezette debreceni Ráthonyi Kft. és a Salamon Berkowitz-féle cégek is gyártottak Traubisodát. A két fél közötti, hosszan tartó jogvitának az lett a vége, hogy Berkowitzék tevékenységét 2016-ban jogszerűtlennek mondták ki, a Traubisoda egyetlen gyártója és a név jogos birtokosa pedig a Ráthonyi Kft. lett. 2018-ra azonban ezt a céget is felszámolták, miután Ráthonyiék nem fizettek ki egy céget, ami az egyik üzemük felújítását végezte.

Nyomozásunk során elértük a Warimpex AG egykori elnökét, Georg Foliant, aki elmondta nekünk, hogy már nagyon régen átadtak mindent a Traubival kapcsolatban a Ráthonyi Kft.-nek. Folian arról is mesélt, hogy „mikor a Lens Mozertől átvették a Traubit, Jugoszláviába és Dél-Afrikába is eladták az üdítőt”. Az üzletember azt mondta, Ráthonyiék a Debreceni Állami Gazdaságtól vették meg a jogot, Berkowitzék pedig a Warimpexszel üzleteltek, de Folian szerint semmit sem fizettek nekik, és a szerződés részleteit sem tartották be.

Folian arról is beszélt, hogy honnan jött annak idején a Traubisoda ötlete. „Lenz Mosernél túl sok volt a bor és a szőlő” – mondta, és elmondása szerint a cég kitalálta, hogy a fölöslegből üdítőt gyárt majd, amiben nem lesz semmilyen vegyszer. Ezt, vagyis az eredeti Traubisodát gyártotta a BÁG a kilencvenes évek közepéig Folian szerint. A Warimpex a Lenz Moser csődjekor vette meg a Traubi licencét, innentől mindenkivel közvetlenül ők üzleteltek.

Folian úgy emlékszik vissza, hogy Ráthonyiék a BÁG-tól licencpartnerként kapták meg a licencet, majd miután a BÁG megszűnt, nekik fizettek havi díjat azért, hogy Traubit gyárthassanak. A Warimpex aztán később a licencet és a gyártási jogot is eladta Ráthonyiéknak, akik így kizárólagos jogtulajdonosok lettek. Foliannak innentől nincs tudomása a márka életéről, néhány éve pedig nyugdíjba is vonult. A Traubit visszahozó Márka ügyvezetője, Balog Zoltán szerint a Traubi jogait nem Ráthonyiéktól vették meg, azok ugyanis a felszámolóhoz kerültek, így velük kellett egyezkedni. Cikkünkhöz megkerestük a Ráthonyi Kft. korábbi vezetőjét, Ráthonyi Sándort is, tőle azonban cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

A Traubit körülvevő jogi hercehurca valószínűleg simán megtöltene egy könyvet, a sokszor ellentmondásos információkból pedig ember legyen a talpán, aki ki tudja bogozni, hogy pontosan mi miért, hogyan és mikor történt az ügyben. Egy biztos, a Traubit kedvelő magyarok fellélegezhetnek, hiszen hetek kérdése, és újra kapható lesz a nemzet egyik kedvenc üdítője, ami ugyan kicsit osztrák, kicsit kibogozhatatlan hátterű, de legalább a miénk.