75 éves a Földről készült első kozmikus fotó

„Ezt látnák a földönkívüliek, ha űrhajójukon érkeznének hozzánk” – ezzel a szöveggel publikálta a National Geographic az első fotót, amely az űrből készült a Földről, épp 75 évvel ezelőtt – emlékezett vissza az évfordulóra a Spacecenter.org. Pontosabban majdnem az űrből, de mindenesetre magasabbról, mint előtte bármikor.

Csak majdnem az űrből

A kép valójában 72 kilométer magasan készült, ami semmilyen értelemben nem az űr: azt a Föld tengerszintjétől 100 kilométeren húzzák meg – ez a Kármán Tódorról elnevezett Kármán-vonal, amely felett már olyan ritka a légkör, hogy már nem lehet pusztán a felhajtóerő segítségével repülni, a járműnek el kell érnie az első kozmikus sebességet (7,9 km/s) a fennmaradáshoz.

Itt járt nemrég a William Shatner, a világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos űrprojektje révén, így a Star Trek Kirk kapitányát alakító 90 éves színész a legidősebb, aki valaha az űrben járt.

A másik milliárdos, Richard Branson csak 80 kilométerre vitte saját űrkapszuláját októberben, de a NASA meghatározása szerint az űr itt kezdődik, aminek adminisztratív okai vannak: 80 kilométer felett már vannak műholdak, ám, ha az űr csak 100 kilométertől számítana, akkor az alatta lévő műholdak számtalan ország légterét sértenék.

A milliárdosok űrversenyéről itt olvashatnak bőveben.

Szóval, a 72 kilométeres magasság, még nem az űr, de már látszik az űr sötétje és a Föld görbülete. Ha akkoriban lettek volna laposföld-hívők, akkor alaposan rájuk cáfolt volna a tudomány, csak hát a laposföld-hívők 70 évvel később jelentek meg. (És nem, Kolombusz idején, sőt korábban sem hitte azt az egyház, hogy a Föld lapos, vita csak arról volt, hogy mekkora gömb a bolygónk. Igaz, az 1492 című film a laposföld-vitát sejteti, de a történelem és az arról készült filmek olykor eltérnek egymástól bizonyos pontokon.)

Német rakétával amerikai siker

A 72 kilométeres magasságot – amellyel az űrverseny első szakaszát az amerikaiak nyerték a szovjetek előtt, akik aztán műhold, állatok, első ember kategóriában győztek, amit az amerikaiak a holdraszállással egyenlítettek ki – a II. világháborúban a németek által kifejlesztett V-2-es ballisztikus rakétával érték el, amit az amerikaiak a nácik rakétaprogramjának vezetőjével, Wernher von Braunnal együtt hazavittek, hogy a segítségével megépíthessék saját V-2-es rakétáikat. (Így tettek a szovjetek is a rakétákkal és az ő fennhatóságuk alá került területen lévő tudósokkal.)

A rakéta mellett a fényképezőgép védelmét is ki kellett dolgozni, hogy a sikeres fényképezés után ne semmisüljön meg a film. Egy acéldobozban élte túl a zuhanás utáni magas hőt és a becsapódást.

1950-re már ezer fénykép készült hasonló magasságból, 18 év múlva pedig már nem csak száz kilométerről, hanem 400 ezer kilométeres távolságról készíthettek fotót az Apollo 8 Hold felé tartó – de oda még nem leszálló – asztronautái.