Mit nyer és mit veszít az ember akkor, amikor az emigrációt választja? A Teheránban született, Los Angelesben felnőtt Sanam Mahloudji regényének egyik központi kérdése a menni vagy maradni...

A hatodik regényével jelentkező író érzékenyen nyúl a homoszexualitás témájához, és végig tökéletes arányérzékkel egyensúlyoz ezen az ingoványosnak mondható terepen. Kritika.

A családi sebek begyógyíthatók, a generációkon át öröklődő traumák láncolata megszakítható, ennek azonban súlyos ára van. A belga Amélie Nothomb saját édesanyja történetét dolgozta fel. Kritika.

Az 1954-ben, mindössze 31 évesen meghalt svéd Stig Dagerman könyvében a lélekelemzés olyan mélyre megy, ahová talán be sem lenne szabad pillantanunk. Kritika.

Patricia Lockwood lapozva úgy érezhetjük, mintha Kassák Lajos nikkelszamovárja repülne el felettünk egy kortárs amerikai író regényébe csomagolva.

Vészits Andrea regényének főhőse megtanulja, hogy nem kell félni a kutyáktól, a macskáktól, a sötét éjszakáktól és attól sem, ha valami nagyon más, mint ahogy azt otthon megszokta. Kritika.

A kínai Jü Hua regénye jóval több, mint történelmi tabló: gondosan kidolgozott szereplői, emberi sorsai és egy tragikus szerelmi történet miatt eleven és olvasmányos elbeszéléssé válik.

Elena Fischer német díjra jelölt könyvében egy magyar származású család próbálja összekapni magát a tragédiából.

Legalábbis a baszk irodalom alapműve szerint, amelyben a szürreális keveredik a mágikus realizmussal, a humor a tragikummal, és amelyben többek között az írói eredetiség kérdései is felvetődnek.