A Krasznahorkai-rajongó, aki direkt kemény széken ír
A tiszta, szikár prózájáról és nagy érzelmi erejű regényeiről ismert Colm Tóibín lesz az október 1–4. között megrendezendő 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, aki látogatása során átveheti a Budapest Nagydíjat is. Műveit több mint harminc nyelvre fordították (magyarul eddig hat regénye jelent meg), kötetei többször szerepeltek a Booker-díj rövidlistáján, és több rangos irodalmi elismeréssel is kitüntették. Krasznahorkai Lászlóval jó barátok, de írói stílusuk, szövegalakítási módszereik egészen mások: Tóibín minimalista, takarékos prózája kevés szóval mond sokat, kifejezetten az elhallgatásokkal operál, csendjei beszédesek, hétköznapi jelenetei pedig sokszor kifejezetten drámaiak.
A dadogós kisfiú és a bátor témák
Tóibín 1955-ben született az írországi Enniscorthyban, abban a városban, mely több regényének helyszínéül is szolgál, ugyanúgy, ahogyan a közeli Blackwater tengerpartja. Tanár édesapját korán elveszítette, ami nagy traumát jelentett számára, ezért csendes, zárkózott gyerekké vált. Apja betegségét a lakóhelyüktől távolabb próbálták kezelni, így a szülők néhány hónapra másokra bízták a gyerekeket, ami óriási törést jelentett a későbbi írónak, és részben ennek hatására kezdett dadogni is. Éveken át szinte alig tudott megszólalni, olyan komoly nehézségei voltak a beszéddel. Lehetséges, hogy ez a gyerekkori élmény is hozzájárult ahhoz, hogy felnőtt íróként is takarékosan bánik a szavakkal, és nagyra becsüli a hallgatást és a csend erejét.
A Wexford megyei gyerekkor és az egyházi középiskola után felsőfokú tanulmányait a dublini egyetemen folytatta, történelem és angol szakos diplomát szerzett, és ebben az időszakban ébredt rá saját homoszexualitására is. A mélyen katolikus, konzervatív Írország túlságosan fojtogató volt számára, ezért az egyetem után Barcelonába költözött, ahol egy ideig angoltanításból élt. A katalán kulturális élettel való találkozás alapjában formálta át a világról alkotott szemléletét és nagy felszabadulást is jelentett számára. 1978-ban mégis visszatért Írországba, ahol újságírással foglalkozott, és tudósítóként beutazta a világot.
Első regénye, a The South 1990-ben jelent meg, de az igazi sikert az 1999-es, magyarul is olvasható A blackwateri világítóhajó hozta meg neki, a könyvet Booker-díjra is jelölték. A regény tabutémákat dolgoz fel, az AIDS-et és a családi titkokat állítja a középpontba. A mindössze néhány napot felölelő történetben egy ír család három generációja találkozik, egy tengerparti házban gyűlnek össze, hogy búcsút vegyenek egy haldokló fiútól. A közösen töltött idő alatt feltárul a múlt, felszínre kerülnek az elhallgatások, a titkok, és miközben elbúcsúztatják a fiút, a megbocsátás felé is utat nyitnak.
Krasznahorkai miatt alapított kiadót
Miután 2004-ben megjelenik a The Master című regénye kedvenc írója, Henry James életéről, végleg bekerül a világirodalom nagyra tartott, sikeres szerzői közé, és újabb Booker-jelölést kap (de Booker-díjat továbbra sem). Különös magyar vonatkozás, hogy már sikeres íróként, 2006-ban megalapítja a Tuskar Rock Press Kiadót, részben azért, hogy kiadhassa Krasznahorkai László műveit. Rajong a magyar író prózájáért, melyet bonyolultsága és nehéz fordíthatósága miatt akkoriban egyetlen kiadó sem igazán akar megjelentetni. Krasznahorkaival egyébként közismert barátság köti össze, volt közös pódiumbeszélgetésük is, és Tóibín az elsők között volt, aki a Nobel-díj odaítélésekor a Guardian hasábjain cikkben köszöntötte a magyar szerzőt.
Tóibín pályájának egyik legfontosabb állomása a 2009-es év volt, amikor megjelent a magyarul is olvasható Brooklyn, mely óriási közönségsikert aratott. A történet egy fiatal lányról szól, akinek Írországban nincs sok lehetősége, ezért nővére példáját követve kivándorol New Yorkba, hogy új életet kezdjen. A főhős, Eilis Lacey csendes, nyugodt lány, így a történet is visszafogott, annak ellenére, hogy nagyon is tele van drámai feszültséggel, elsősorban a honvágy okozta kételyekkel, fájdalommal és az újrakezdés, a beilleszkedés reményeivel. Az ötvenes években játszódó történetből nem hiányzik a romantikus szál, Eilisre rátalál a szerelem, de vissza kell térnie szülővárosába, ahol szembenézni kényszerül a menni vagy maradni nehéz dilemmájával. (A könyvből 2015-ben három Oscar-díjra jelölt filmadaptáció készült Nick Hornby forgatókönyve alapján, Saoirse Ronan főszereplésével.)
Ezt a történetet írja majd tovább Long Island című regényében, ahol az Amerikában letelepedett, kiegyensúlyozott családi életet élő Eilis visszatér szülővárosába, és a negyvenes, családos nő ismét döntési helyzet elé kerül: felrúgja-e korábbi, kiegyensúlyozott életét, vagy felejtse el az álmait örökre? A szerzőtől megszokott lefojtott feszültség uralkodik ebben a szövegben is, a nagy kiborulások, színpadias jelenetek helyett a csendé a főszerep, és persze a kérdésé: érdemes-e újrakezdeni mindent, túl az élet felén?
Az íráshoz nem illik a kényelem
Tóibín 2011-től a New York-i Columbia Egyetem professzora, kreatív írást és irodalmat tanít. 2012-ben jelent meg Mária testamentuma című műve, amely óriási vitákat váltott ki egyházi körökben. A kisregény Jézus anyjának szemszögéből mutatja be a bibliai történetet, és egy magányos, tragikus sorsú anya portréját rajzolja meg. Mária hosszú monológjából árad a fájdalom, a keserűség, miközben két evangélistának meséli el az életét, azt, hogy mit jelent a Megváltó édesanyjának lenni, és elveszíteni azt, akit a legjobban szeretett a világon. Látható, hogy Tóibín előszeretettel állít női főhősöket regényei középpontjába: ilyen a fent említetteken kívül a Nora Webster című regény főszereplője is, aki negyvenéves kora környékén megözvegyül, és négy gyermekével egyedül maradva kénytelen újrakezdeni az életét, miközben a gyásszal, az anyagi nehézségekkel és a felelősséggel is meg kell birkóznia.
Az író közéleti szerepet is vállalt, a 2015-ös ír népszavazás előtt nyilvánosan támogatta az azonos neműek házasságát, de sohasem tartotta magát aktivista írónak, a homoszexualitás az írásaiban többnyire személyes tapasztalatként, kapcsolatokon keresztül jelenik meg. Mint ahogyan a Thomas Mann élettörténetét feldolgozó regényében, a magyarul most megjelent A varázsló lapjain is. Az október elején hazánkba látogató író jelenleg 71 éves, és töretlenül dolgozik. Több interjúban mesélt arról, hogy szinte spártai körülmények között alkot: kis írországi házába elvonulva, telefon és internet nélkül dolgozik, írás közben egy kényelmetlen, kemény, egyenes hátú széken ül. Úgy tartja ugyanis, hogy ha túl komfortosan érzi magát, akkor a prózája is ellustul, nem tudja megőrizni jól ismert szikárságát. A jó mondatokhoz szerinte fizikai feszültség és állandó éberség szükséges, az írásnak szerinte nem kedvez a kényelem.
