Makacs jószág a remény, ami túléli a veszteségek sorozatát is

Steinunn Sigurdardóttir regényében egy vulkánkitöréskor nemcsak a forró, pusztító láva, hanem egy emlékezésfolyam is elindul: szerelmi csalódás, súlyos betegség, családi titkok és egy gyermek elvesztése kerül felszínre. A fenyegető izlandi tájban kibontakozó történet a fájdalom és a gyász mélyére vezet, de mégis reményt sugároz – így a veszteségek sokasága ellenére a regény szinte gyógyító erejű.

Az 1950-es születésű író hazája egyik legismertebb szerzője, A vulkán árnyékában pedig az első magyarul megjelenő regénye, amely 2023-ban elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat. Veress Kata fordításában a kötet az izlandi irodalom hazai jelenlétét is erősíti, amely iránt az utóbbi évtizedben egyre nagyobb az olvasói érdeklődés.

Veszteség veszteség hátán

A Typotex Világirodalom sorozatában napvilágot látott regény alaphelyzete rendkívül egyszerű, miközben kifejezetten szimbolikus is. A történet főhőse és egyben egyes szám első személyű narrátora Líneik Hjálmsdóttir, becenevén LínLín, aki középkorú éveinek végén jár. A regény néhány nap eseményein keresztül enged betekintést a nő életébe, aki egy fontos utazásra készül. Monológjában következetesen küldetésként hivatkozik erre az útra, amelynek célja, hogy visszatérjen szülei nyaralójába, a Boldogságlakba, amelyet napokon belül elönt a forró láva, mivel a közelében működésbe lépett egy vulkán. A helyszín varázslatos, a gyermekkor felszabadult, örömteli emlékeinek vidéke, fákkal, virágokkal, kényelmes padokkal, puha párnákkal, otthonos kis házikóval. Ezt a személyes paradicsomot fenyegeti most a pusztulás, amelynek elkerülhetetlenségével a főhősnek is szembe kell néznie. LínLín azért tér vissza, hogy búcsút vegyen a számára oly fontos helytől, mielőtt az örökre eltűnne. Egyúttal lehetőséget teremt magának arra, hogy még egyszer számot vessen a múltjával, és szembenézzen azokkal az emberekkel, akik számítottak neki.

A nem lineárisan szerveződő elbeszélésből fokozatosan bontakozik ki a veszteségekkel terhelt élettörténet. A főhős a küldetés idejére elveszített már szinte mindent: imádott szülei és felnőtt lánya is halott, túlélt szerelmi bánatot, válást és egy súlyos betegséget is. Mindemellett kiderül az is, hogy gyermekkorának boldogsága sok szempontból nem volt teljes, családi titkok is napvilágra kerülnek. És néha mindez egyszerűen túl soknak tűnik, szinte teljesen maga alá temeti az elbeszélőt, aki szerint nem lehet feldolgozni minden veszteséget: „[…] én vagyok a magam két lábon járó gyászfeldolgozó csoportja, nem mondok ki semmit hangosan, de mégis mit jelentsen ez, nem dolgozunk fel semmit, a gyászt végképp nem, hiszen az minden veszteség után egyre csak nő, rendíthetetlen rög a mellkasunkban, nehezebb és nehezebb, és végül leránt minket a mélybe – ahová a megfáradt lélek és test leginkább vágyik”.

Mindezek alapján lehetne pusztán a gyász és a veszteségek könyve A vulkán árnyékában, és bizonyos értelemben az is. Csakhogy ez a sok szenvedés itt nem borít mindent sötétségbe: a belenyugvás ugyanis nem a fájdalom felszámolását, hanem a vele való együttélést jelenti. A regény nem ígéri, hogy egyszer minden rendbe jön, inkább azt mutatja meg, hogy a gyász súlya alatt is felbukkanhat valami, amiért érdemes folytatni az életet. Nem bagatellizálja a gyászt, ugyanakkor egy nagyon különös elbeszélőt teremt, aki a legborzalmasabb pillanatokban is képes felemelni a fejét, talán épp azért, mert nem feldolgozni akar, és túllépni a veszteségeken, hanem „csak” élni, ahogy lehet, egyik napot a másik után. És ehhez segítségül kapja a reményt, amiről azt állítja, hogy „makacs jószág”.

A helyszín nem csak háttér

A műfordítóként dolgozó narrátor múltja egy mozaikosan szerkesztett, girbegurba idővonalként tárul elénk, melyen haladva rendre visszatér bizonyos fontos csomópontokhoz, emlékekhez, gondolatokhoz. LínLín történetében nagyon fontos szerephez jutnak a különböző terek és helyszínek: a már említett Boldogságlak, a barátok lakásai, a szobák, ahol a fontosnak tűnő találkozások történtek, vagy akár az a tengerparti ház, ahová lánya halála után költözik. De nemcsak az épített környezet, a belső terek, hanem a természet is meghatározó ebben a regényben. A főhős beszél is arról, hogy a szülei miként „olvasták” a tájat, amit ő maga is eltanult, így igen plasztikusan képes bemutatni a fenséges izlandi vidéket: „Természetfeletti ellentétek tája ez. Romantikus, hiába Borzalmak formálták. Földrengések, vulkánkitörések. Veszélyes vidék, ahol a dombok és hegyek bármire képesek. Fenyegetően nyújtóznak itt a lávamezők, figyelmeztetésképp, hogy bármikor tovább mérgezhetik az izlandi létet, és pusztító erejükkel maguk alá hajthatják az országot.”

A szereplők emlékei és érzelmei szorosan összefonódnak az őket körülvevő terekkel, amelyek így metaforikus jelentést kapnak. A regény arra is rámutat, hogy nemcsak az emberekhez, hanem az otthonainkhoz, a tájakhoz és a bennük őrzött emlékekhez is mélyen kötődünk. Hogy mennyire fontos lehet, egy fa, egy kert, egy hegyorom vagy akár egy otthonosan berendezett kis szoba, vagy mennyi vigaszt jelenthet a kilátás a tengerre. A címben is kiemelt vulkán ugyanakkor az ember természettel és halállal szembeni kiszolgáltatottságát is megjeleníti.

A táj és a helyszínek mellett fontos szerepet kapnak a főhőst körülvevő emberek, barátok, családtagok is. A szerző kis jelenetekből, jellemzőkből nagyon rövid leírásokban is érzékletesen ábrázolja őket, így megtudjuk, milyen ember volt LínLín apja, anyja, két legjobb barátja, nagymamája, egykori szerelme, vagy akár élete legnagyobb vesztesége, a lánya. Közülük az elbeszélése idején már nagyon kevesen vannak életben, de ott van a két fontos barát, akik éjszakákon át ülnek a betegágya mellett, és akiknek nagy szerepük van a talpra állásában. És részben ezek a barátok segítenek felismerni azt, amit a regény végén ki is mond: mindig várhat ránk valami jó. De hogy ez elegendő-e a továbblépéshez, a múlt lezárásához a Boldogságlak elengedéséhez, az csak a könyv legvégén derül ki. Azt azonban már az első lapoktól láthatjuk, hogy a remény nem a gyász ellentéte, hanem annak lehetősége, hogy a gyász ellenére is maradjon valami az életből, amihez kapcsolódni lehet.

Steinunn Sigurdardóttir: A vulkán árnyékában
Fordította: Veress Kata
Typotex, 2026, 4200 Ft