Olyan világ ez, ahol nincsenek győztesek, mindenki sérül a rengeteg hazugság miatt

A média hazug világa és felszínessége, testképzavarok, kényszerbetegségek, függőségek és a közösségi média ártalmai – mind aktuális, ugyanakkor egyre inkább elkoptatott témák. Moa Herngren azonban feszes tempójú, fordulatos regényt épít belőlük, és többnyire képes túllépni a jól ismert frázisokon. Árnyalt karaktereket teremt, akik új színeket visznek ezekbe a súlyos, ám gyakran felszínesen tárgyalt kérdésekbe. A Nehézsúlyú szépség könnyen befogadható regény, amely a lélektani szempontokat sem nélkülözi. Fordulatai mellett sokféle, elevenbe vágó kérdésfelvetése teszi igazán izgalmassá, és épp ezért nagy valószínűséggel a következő időszak egyik legnépszerűbb olvasmánya lesz.

Kapcsolati drámák

Moa Herngren svéd író A válás című, 2025-ben megjelent regényével egy csapásra ismert lett Magyarországon, és nem sokkal később megjelent, Az anyós és Az örökségcímű munkái is hamar sikerkönyvek lettek. 2025 őszén a szerző járt is hazánkban, és beszélt arról, hogy szerinte az életünk legalapvetőbb bázisát az emberi kapcsolatok jelentik, így azok minősége alapvetően meghatározza az életminőségünket – könyveinek középpontjában éppen ezért mindig az emberek közötti viszonyok állnak (a szerzővel készült interjúnk ezen a linken olvasható). A válás valószínűleg azért lett sikeres, mert egy házasság felbomlásának történetét két nézőpontból, a férjéből és a feleségéből mesélte el, és egyikük mellé sem állt – a maga módján mindkét félnek igaza volt.

A szerzőt, mint látható, leginkább a kapcsolati drámák foglalkoztatják, és az eddig megjelent köteteiben elsősorban a családi kötelékeké volt a főszerep. Legújabb magyarul is olvasható regényében (mely 2018-ban A nehézsúly szépe címen már megjelent, de akkor nem igazán keltett feltűnést) a család helyett inkább a barátságok, a szakmai kapcsolatok és a szerelem válnak fontossá, de az ember-ember közötti viszony, illetve az ember önmagával való kapcsolata marad továbbra is a fókuszban. Herngren újságíróként, televíziósként és forgatókönyvíróként érkezett az irodalomba, ennek nyomai pedig korábbi regényein is jól látszottak. A vágások, a lendületes és izgalmas történetvezetés, az élő párbeszédek, a filmszerű jelenetezés mind a filmes-televíziós gondolkodásmódját tükrözték. Most azonban már maga a téma is szorosan kapcsolódik ehhez a világhoz: a regény történetének legfontosabb közege ugyanis a média, azon belül is a televíziózás.

Főhőse egy kétszáz kilós nő, akit felemészt a magány, a társadalomból való kirekesztettség. Szinte teljesen elszigetelten él, még családi kapcsolatai sincsenek, az emberek részéről többnyire csak a teste miatti bántást és megszégyenítést tapasztalja: „A néma gyűlölet azonban kivédhetetlen volt. Az undorodó pillantások. A suttogások, a vihogások, a gúnyos mosolyok, a jelentőségteljes tekintetek. Az emberek, akik nem szóltak semmit, de bámész pillantásuk mindent elárult. Akik megvetően mérték végig, amiért majdnem két ülést foglal el a buszon (…) Akik undorodva az orruk és a szájuk elé kapták a kezüket, mintha büdös lenne.” A harmincas éveiben járó nő a gúnyolódások, a kimondott és ki nem mondott megvetés állandó céltáblája, aki épp ezért alig meri elhagyni a lakását. Testével és a rá nehezedő társadalmi nyomással kapcsolatos szorongása pedig újra és visszavezeti az evéshez, az egyetlen tevékenységhez, mely örömöt és biztonságérzetet jelent.

Őt veszi rá egy rendkívül manipulatív tévés szerkesztő arra, hogy vegyen részt egy egészségügyi műsornak álcázott, valójában nagyon is profitorientált reality showban. A kiszolgáltatott, minden emberi kapcsolatot nélkülöző Annie pedig a „barátságért” cserébe beadja a derekát, és igent mond a szereplésre. A műsorban természetesen árucikké válik, emberi méltóságát nem tisztelve eladhatóvá teszik a szenvedését, törékenységét és extrém kövérségének történetét. De a regény nemcsak erre a nőre, hanem rajta kívül még három fontos szereplőre összpontosít, mindegyiket a saját, belső nézőpontjából mutatja meg. Ezáltal a mű többszólamúvá válik, és az igazság kérdését is relativizálja: megkérdőjelezi, hogy kinek lehet igaza. Összesen tehát négy szereplőt követünk, az egyik a már említett nehézsúlyú szépség, vagy másnéven a Mázsás Díva, aki a műsor sikerét garantálja. A többiek pedig az őt keményen és észrevétlenül irányító szerkesztő; a show műsorvezetője, valamint a producere. Őket négyüket a műsor kapcsolja össze, és bár úgy tűnik a média működésének Annie, az „aranytojást tojó tehén” az igazi zsákmánya, hamar világossá válik, hogy mindenki áldozat, a sikereseknek tűnő, a showt alakító emberek is.

A Nehézsúlyú szépségben nem az a legérdekesebb, hogy a média kizsákmányolja a kiszolgáltatott embert, hanem hogy megmutatja: ugyanebben a kizsákmányoló rendszerben mindenki kiszolgáltatottá válik.

A szereplők nézőpontjai közötti váltások pedig kiválóan mutatják az eltérő értelmezéseket, és láthatóvá teszik, hogy az, amit mondanak az egyik hősnek, és az, amit a háta mögött mondanak róla, sokszor radikálisan eltér. Olyan világ ez, ahol nincsenek győztesek, bármilyen cinikusak is a benne szereplők, igazából mindenki sérül a rengeteg hazugság miatt.

Mindenkinek fáj valami

A történet előrehaladásával együtt nagyon szépen építi és bontja ki a karaktereket az író, akikre egyre inkább kíváncsiak leszünk. Mindannyian ellentmondásosak, sokszor szerethetőek és érthetőek, máskor azonban kifejezetten ellenszenvesek. Az ő történeteiken keresztül a magány, a drogfogyasztás, az iskolai bullying, a kényszeres evés, az anorexia, a testképzavarok is megjelennek, miközben a média erőszakos gépezetének fent már részletezett működése is láthatóvá válik.

A három részre tagolt (A mérleg jegyében című reality műsor felvétele előtt, a felvétel közben és után) regény elsősorban társadalmi problémákat érint, rámutat arra, hogy mindenkinek fáj valami, és a legtöbben ezt függőséggel igyekeznek orvosolni. Magány, pénztelenség, válás, gyereknevelési gondok, szakmai kudarcok, nehéz helyzetekből akad bőven. Ezek elől habitus, megszokás szerint mindenki másba menekül: Annie menekülési útvonala a legkevésbé rejtett, hiszen az ő evési kényszere nem marad titokban, míg a többiek vásárlási vagy munkamániája sokszor igen. Az egyik szereplő szinte halálra eszi magát, míg a másik csonttá soványodik – de mindkettő megkapja a maga büntetését a társadalomtól, állandó megjegyzések, elutasítás formájában. A regény arról is beszél, mekkora figyelem irányul a testünkre, elsősorban talán a nők testére. Milyen könnyen osztályoznak minket aszerint, hogy kövérek, soványak, izmosak, napbarnítottak vagyunk, vagy épp milyen ruhákat veszünk fel. És főleg azt, hogy mennyire nehéz elfogadni önmagunkat egy olyan világban, ahol szinte minden félelmünk a másik ember véleményéből fakad, abból, hogy mit gondolnak mások.

De nemcsak a testről és az étkezési zavarokról van szó a könyvben, sok mikrotéma épül a regénybe, és mind aktuális – olyan díszleteket látunk, melyek között mi magunk is élünk. Vannak alaposabban körüljárt témák, de olyanok is, melyeket nem tud a történeten belül jól kibontani az író. Ilyen például az iskolai bántalmazással foglalkozó szál, mely fontossága mellett sem ér fel a többi szálhoz, kicsit olyan érzésünk lehet, hogy beleszuszakolta a regénybe az író, aki minden fontosabb jelenkori problémát érinteni akart.

Ennek ellenére a struktúra többnyire következetes és erős, a fent említett, egymással szorosan összeszövődő kérdéseket egy kiváló dramaturgiai érzékkel megszerkesztett, könnyen befogadható, mai nyelven megszólaló regény boncolgatja. Herngren nem újítja meg az irodalmi nyelvet, és nem teremt szuverén világot sem, de hiteles pszichológiai helyzeteket mutat be, amelyek miatt érdemes elolvasni a könyvet. A virágos borító mögött egy egyszerű és meglehetősen nyugtalanító állítás rajzolódik ki: mindenki fél, és mindenki hazudik – másoknak és önmagának is. Talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy ki az áldozat és ki a manipulátor, hanem hogy maradt-e még lehetőség őszintén kapcsolódni egymáshoz. Találhatunk-e valakit, aki előtt végre nem kell hazudnunk, aki mellett letehetjük az összes függőséget és pótcselekvést?

Moa Herngren: Nehézsúlyú szépség
Fordította: Papolczy Péter
Helikon, 2026, 5499 Ft