Két örmény Harisnyás Pippi a gyerekkor végtelenségében

Baracklekvárillat, meleg nyári délutánok, rengeteg csínytevés és két kislány, akik ha kell, bitument rágnak, kincset ásnak, pincébe másznak, vagy furcsa szerelmes üzenetekkel bombázzák választottjukat. Narine Abgarjan Manyunya című regénye a szabad, vad és gondtalan gyerekkorba repít. A kalandos történet a nyolcvanas évek szovjet Örményországában, egy Berd nevű kisvárosban játszódik, amikor még sem internet, sem okostelefon nem létezett, így a gyerekek a kertben, az utcán és a ház különböző zugaiban keresték az unalom ellenszerét.

Mindebből pedig olyan humoros, sokszor egészen abszurd történetek születnek, amelyek egyszerre viccesek és meghatók. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó regény nosztalgikus visszatekintés egy letűnt korszakra, valamint szeretetteljes történet a barátságról, a családról és a gyerekkor utánozhatatlan szabadságáról. A mai negyvenesek távolságuk ellenére is ismerős emlékeket fedezhetnek fel benne, a fiatalabb olvasók pedig bepillantást nyerhetnek egy olyan gyerekkorba, ahol a legnagyobb kalandokhoz nem kellett más, csak egy kis bátorság és sok képzelőerő.

Az életigenlés írója

Bár az örmény irodalom viszonylag ismeretlen hazánkban, Narine Abgarjan annyira népszerű, hogy amikor tavalyelőtt Magyarországra látogatott, több órán át sorba kellett állnia annak, aki dedikáltatni akarta a könyveit. Az orosz nyelven alkotó szerzőt a Typotex Kiadó és Goretity József fordító jóvoltából ismerhetjük, első magyarul megjelent regénye az Égből hullott három alma volt, mely egy mindentől elzárt, hegyvidéki örmény faluba kalauzolt, és elbeszélésmódja megidézte a márquezi mágikus realizmust. A csodákban gazdag, a valóság és fikció határait elmosó regényt később még három magyarul megjelent kötet (Szimon, Élni tovább, A szín hallgatása) követte. Ezek között volt regény és elbeszéléskötet, a háború pusztításait idéző mű, illetve önéletrajzi jellegű írás is, de közös volt bennük a szerzőre jellemző líraiság, amely mesei fátyolba burkolja a halál és a túlélés kegyetlen valóságát. 2020-ban a Guardian Európa legkiemelkedőbb írói közé sorolta Abgarjant, akinek hazánkban idén jelent meg az ötödik könyve, a gyerekkori barátság kalandos időszakát bemutató regény, melyből a szerző többi könyvéhez hasonlóan a legyőzhetetlen életigenlés árad.

A Manyunya című, huszonhét epizódból álló szöveg, amelyből egy rövid részletet a Karakteren is olvashat, az író szülővárosában játszódik a nyolcvanas években, és egy tizenegy év körüli kislány szemszögéből mutatja be egy rövidebb időszak eseményeit egy barátság történetével az előtérben. A Narine nevű énelbeszélő legjobb barátnője Manyunya (vagy ahogyan a szövegben gyakrabban nevezi, Mánya), akit egy rosszul elsült zeneiskolai fellépés kapcsán ismer meg, és akivel aztán szinte testvérekké válnak. A kötet egyébként több korábbi olvasmányélményt is felidézhet: a szintén rosszcsont, lázadó lány, a halhatatlan Lindgren-hős, Harisnyás Pippi alakját, de a szoros barátság képe és a gyerekkornak hátteret adó hely fontossága miatt Montgomery Anne-sorozata is eszünkbe juthat. Illetve a közelmúltban megjelent regények közül a román Ioana Pârvulescu Ártatlanok című könyve, mely a Ceaușescu-diktatúra idején mutatta meg a gyerekkor végtelenségét és szabadságát.

Izgalmas karakterek

A gyerekkor képei, kalandjai epizodikusan rendeződnek el a regényben, mely Abgarjan első kötete, és amelyen még érződik a hangkeresés. A csodás elemek sokasága, a szerző védjegyeként is kezelhető erőteljes líraiság itt még csak kialakulóban, mint ahogy a drámai, súlyosabb témák (mint amilyen az első hegyi-karabahi háború) sem kerülnek még a középpontba. De a karakterteremtés kiválósága és az energia, ami a szereplőkből árad, itt is megjelenik már, illetve a későbbi hang is formálódik, csak még nem kerül előtérbe:

„A hegyek nem alacsonyítják le az embert a nagyságukkal, és nem fordulnak el tőle, hogy itt van ő, és itt vannak a hegyek, köztük pedig senki. Valahol odalent – felhők, emberek, rozsdás autó, he-he-hej, a kozmosz része vagyok, Isten mosolya vagyok, magam vagyok a lelkesültség, nézzétek, emberek, a hajamba csillagok gabalyodtak, a tenyeremen halak alszanak. A hegyek… Mindig érzem őket az ujjbegyeimen, különösen élesen akkor, amikor lázas vagyok.”

A két központi alak az elbeszélő és barátnője, Mánya, de a felnőttek világa sem kevésbé érdekes (a mérnök és orvos végzettségű apák például olyan kedves, kísérletező karakterek, mintha igazából soha fel sem nőttek volna), közülük is kiemelkedik Manyunya nagymamája, a vaskezű fegyelemmel „uralkodó” Mamó, akinek nyers és félelmetes külseje mögött, ahogyan sejthető, aranyszív lakozik. Az izgalmas szereplők mellett kalandokból sincs hiány (ezt támasztja alá az is, hogy a regényből tévés filmsorozat is készült), és a vicces, sokszor abszurd jeleneteket olvasva megismerhetjük az örmény kultúrát is, különös tekintettel a gasztronómiára. A regény szinte szakácskönyvvé válik, amikor a színes örmény fogásokról mesél, bár azt sem rejti véka alá, hogy sokszor nehéz élelmiszerhez jutni. Nagyon finoman, de azt is sejteti az elbeszélő, hogy nem volt ez könnyű időszak, az áruhiányra például többször is utal:

„Ősz közeledtével városunkra nyugtalan idők köszöntöttek: a szárazáru boltban elfogyott a cukor, a zöldségesstandok előtt álló hosszú sorok sokkolták az idegen földről érkezett, ritka turistát, aki csodával határos módon vetődött el a vidékünkre. […] E világvége hangulatnak egyszerű magyarázata volt: az áruhiánnyal küszködő szovjet emberek tartalékot hoztak létre télire.”

Ennél súlyosabb dolgokra csak nagyon keveset reflektál, épp csak halványan keretezi a cselekményt a történelmi korszak. A lényeg itt ugyanis maga a gyerekkor, és a hegyek között fekvő kisváros, benne a két lánnyal, akikkel mindig történik valami. Álmodoznak, mozielőadásra mennek, légpuskát szereznek, madárfiókát etetnek, pirogot esznek, és minden mozdulatuk tele van kirobbanó energiával és várakozással. Ez a felnőttkor előtti, tizenegy évesek lakta világ olyan, amelyet kívülről nézve irigylünk, és ha vagyunk olyan szerencsések, saját emlékeinkből esetleg mi magunk is felidézhetünk.

Narine Abgarjan: Manyunya
Fordította: Goretity József
Typotex, 2026, 5500 Ft