2023. november 11. – 13:59
Amíg nem voltak gyerekeim, sok helyen túráztam Európában, a Magas-Tátrától Írország legnyugatibb partjaiig. Amióta gyerekeim vannak, három helyen túráztam velük: a műfaj szempontjából tökéletes Magyarországon, a kiszámíthatatlan időjárású Azori-szigeteken és a családi túrázás non plus ultrájának számító Ausztriában. Most a harmadikról lesz szó.
Eddig hatszor nyaraltunk bő egy hetet Ausztriában a gyerekekkel (ősszel is), és mivel a legtöbb gyerek nyűgös a hosszú autóutaktól, mindig a legközelebbi hegyekben, a Rax-Kreuzberg-Schneeberg háromszögben szálltunk meg. Többnyire ugyanabban a hegyi kis parasztgazdaságban, legutóbb a balatoni árak feléért. A gyerekeim életkora a nyaralásokkor a félévestől a 9-ig ívelt – így erre a korosztályra vonatkoznak a tapasztalataim is.
Az egyik fő érv Ausztria mellett az, hogy a kontinentális-hegyvidéki éghajlat nem tartalmaz szélsőséges meglepetéseket (még), másrészt az Alpok lankásabb területei annyira eltérnek az itthon megszokott látványtól, hogy a gyerekeket mindig lenyűgözik. És az érvek között van az is, hogy Ausztria mindig a legélhetőbb országok dobogóján végez, és ez a családoknak maga a főnyeremény. Mielőtt rátérek néhány konkrét kedvencünkre, összeszedtem pár olyan dolgot, ami annyira vonzóvá teszi Ausztriát.
- A legtöbb helyszínen, ahol a gyerekekkel jártunk, mindig volt valami kis meglepetés, ami örömet okozott a gyerekeknek. És itt most nem az IKEA-műanyag asztal + néhány színes ceruza + fénymásolt színező szentháromságra gondolok, hanem olyanokra, mint amikor egy hegycsúcson a kötélpálya végállomásához odaépítenek egy mini játszóteret. Vagy amikor a pályaudvari várakozás unalmas perceiben egy ovis egy mozgó felvonó modelljét nézegetheti, vagy amikor egy padon ücsörgő ismeretlenről kiderül, hogy szabadnapos bűvész, de ez nem akadályozza meg abban, hogy bemutasson nekünk néhány bűvésztrükköt. Mindhárom megtörtént eset.
- Bevállalós játszóterek.
- Állatok: részben simogathatók (például juhok), részben óvatosan kikerülendők (alpesi tehenek).
- Hegyi tavak, sekély patakok.
- Ízletes hüttekaják, amelyek ígérete mindig erős motiváció a legnehezebb szakaszokon.
- Kifejezetten családokra szabott szállások parasztgazdaságokban.
- Rengeteg tematikus tanösvény és túra a hintatúrától a dinó tanösvényig.
- És ott van a Kinderradio (gyerekrádió) – a helyszínek közti autóutakon a legjobb barátunk.
Ami pedig az általános benyomásom és nagyon tetszik (nemcsak a régióban, Ausztria más részein is): kiegészíteni és nem helyettesíteni akarják azt, amit a természet ad. Mondjuk, amikor egy tanösvény kabalaállata állomásról-állomásra felbukkan (ilyen persze nálunk is van), vagy amikor nem az erdő helyén, hanem az erdőbe integrálva, faáldozatok nélkül alakítanak ki egy motorikus ösvényt.
Sok töprengés után négy olyan túráról írok most, ami nagyon bejött az egész családnak. Az egyik végén 2000 méteren egy hütte koronázta az erőkifejtést, a másik egy apró körtúra, amit akár egy kétéves is teljesíteni tud, a harmadik egy szurdok, a negyedik egy vízesés. Egyik sincs messzebb 3,5 órára Budapesttől, és van, amelyik részben vagy teljesen télen is látogatható (érdemes előre csekkolni a honlapokat).
1. A Schneeberg a Salamandra-vasúttal
Ez egy nagy klasszikus, amit szinte minden család legalább egyszer kipróbál a régióban, mivel annyira magas itt az élményfaktor. Kábé 40 perc alatt visz fel a fogaskerekű vasút Puchberg állomásról 1800 méter magasba, a Hochschneebergre. Itt van Alsó-Ausztria legmagasabban fekvő játszótere, ami még nyár közepén is többnyire kellemesen hűvös, és ahol a völgybe vezető visszaindulás előtti percek remekül elüthetők.
Nagyon érdemes 1-2 nappal korábban előre megvenni online a jegyeket (Niederösterreich-kártyával egy oda- és visszaút ingyenes / ha nincs ilyenünk, akkor a Rax-felvonóval együtt a kombijegy kedvezményes), ha nem akarunk hoppon maradni, mivel főszezonban az erősebb napokra gyorsan elfogynak fölfelé és lefelé is a jegyek. A másik fontos családi tipp – akármilyen hőség is van éppen a Pannon-medencében –, hogy mindig érdemes betenni a hátizsákba legalább egy pulcsit és naptejet, hiszen magashegységben járunk, ahol akár tíz fokkal is lehet hidegebb a csúcson, mint a völgyben.
Mi a gyerekekkel legutóbb a végállomástól a 2049 méteren lévő Fischerhüttéig sétáltunk fel. A 2,8 kilométeres túrautat (oda-vissza értelemszerűen a duplája) az akkor középsős gyerekünk is – apróbb pihenőkkel és minimális cipeltetéssel – simán megcsinálta a beharangozott finom falatok reményében. Lefelé még ígérgetni sem kellett. A végén, a hütte előtt van egy erősebb kaptató, de technikailag könnyű út, aki kevésbé bevállalós, az megállhat útközben egy másik hütténél is. Mindennel együtt kellemes, háromnegyed napos program.
A hegyi vonatút különleges pillanata amúgy nem az volt, amikor az egyik kanyarban elénk tárult a festői táj, hanem az, amikor a Baumgartner megállónál a fél vonat kiürült, és az utasok ostromot indítottak az állomáson kapható legendás Schneeberg-buktáért.
Amúgy november 19-ig még pont nyitva van, szóval el lehet csípni idén is a téli leállás előtt.
2. A Wald der Sinne, azaz az Érzékek erdeje
A Wald der Sinne, azaz szó szerinti fordításban az „Érzékek erdeje” egy egészen varázslatos kis erdő a Rax közelében. A Rax-fennsíkról azért nem írok külön, mert alap, hogy oda érdemes fölmenni gyerekekkel: ha van rá keret, a felvonóval, és utána a fennsíkon túrázni ízlésnek és kondíciónak megfelelően. A Wald der Sinne ellenben egy eldugott kis családi kirándulóhely pár kilométerrel odébb, amit alighanem kevesebben ismernek.
Valódi gyerekparadicsom az erdőben, a különböző érzékszerveket megmozgató roppant ötletes és szép tanösvény-állomásokkal, és az egész babakocsival és kerekesszékkel is járható. A létrehozói szerint itt a célkitűzés az volt, hogy bárki „aktívan meg tudja élni a természetet”. Én arra emlékszem, hogy legalább 10 percig ücsörögtem egy odvas fában, egy úgynevezett Klangbaumban, ahol különféle hangú húrokat lehetett pengetni; eközben az egyik gyerekem hintázott, a másik egy mezítlábas tanösvényen mászkált fel-alá, az unokatesójuk a különböző fafajták illatát szagolgatta; aztán rendesen belaktunk málnából.
Lehetetlen leírni a pazar élményt, amit ez a néhány száz méteres minikörtúra nyújt, itt van egy fotógaléria, ami talán ad valami kapaszkodót ahhoz, hogy el lehessen képzelni.
Az mindenesetre egyértelmű, hogy az itt élők, akik a tanösvényt gondozzák, tisztelik és értik a természetet, akárcsak a gyerekeket.
3. A Johannesbachklamm-szurdok Würflachnál
A Hohe Wand családbarát túráiról ebben a cikkünkben már írtam, a fennsíktól alig 10 percre lévő kellemes családi erdei sétaút a Johannesbach (Johannes-patak) szurdokvölgye. A helyenként 60 méter mély és mindössze 1 kilométer hosszú szurdok a patak folyását követi. A kocsit két ingyenes parkolóban is ott lehet hagyni, érdemesebb a szurdok bejáratához közelebbit, a Würflach nyugati szélén lévőt megcélozni. A fás-bokros, falépcsőkkel és hidakkal tarkított szurdok még egy forró nyári napon is kellemesen hűvös, decemberben pedig igazi winterwonderlandot varázsolnak ide az évről-évre kialakított Würflachi adventi vásáron, egyebek mellett Ausztria legnagyobb feldíszített karácsonyfájával.
A völgy jellegét és nehézségét tekintve egy egyszerűsített Dera-szurdoknak mondanám, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne pazar. Napos tisztással indul, majd hamar jön az izgalmas, kopár sziklafalak közt kanyargó erdei túraút; hidakkal, kisebb vízesésekkel és a hideg patakkal, amibe július elején természetesen mindkét gyerekem belegázolt, és boldog motoszkálással töltött el benne úgy fél órát.
Az egy kilométeres szakasz végén egy tisztásra érkeztünk, itt áll a Schutzhütte Johannesbachklamm. Innen két útvonal közül lehetett választani: követhettük volna tovább a tanösvényt és akkor egy 3,6 kilométeres körtúrát teszünk vagy visszafordulunk. A gyerekeink az utóbbit választották, annyira tetszett nekik a szurdok. Júliusban elég nagy volt a patak vízhozama, de hosszabb aszály után előfordulhat, hogy időszakosan kiszárad.
Nem sportos családoknak is abszolút megfelelő ez a kis túra, nagyszülőkkel és kutyákkal is végigjárható, eltévedni lehetetlen.
Mivel a szurdok hosszabb és rövidebb verziója is gyorsan bejárható, érdemes a Hohe Wand vagy a Schneeberg felé közelítve vagy onnan hazafelé menet útba ejteni. Ha nem szöszmötölnek sokat a gyerekek, akár egy szűk óra alatt is teljesíthető. Szöszmötöléssel, patakba gázolással, adventi vásáron téblábolással nyilván akármennyivel hosszabb idő.
4. A Myra-vízesések
Ugyanezen a kiránduláson a Grünbach am Schneeberg-i szállásunkon elköltött kiadós reggeli után a Muggendorf mellett található Myra-vízesésekhez furikáztunk, ahol szemerkélő eső fogadott minket, de mivel az időjárás-előrejelzés alapján úgy tűnt, nem lesz jelentős csapadék, nekivágtunk a vízeséseknek. A 6 évnél idősebbeknek belépőt kell venni (6-15 közötti gyerekeknek 1,50 euró, 15 éven felülieknek 5 euró), és még az ingyenes belépőjegyeket is meg kell őrizni, mert az útvonalon 2 kapu szkenneli őket.
Ez is egy szurdok, de teljesen más karakterű, mint a Johannesbachklamm. Képzeljünk el egy ütemesen emelkedő, kissé meredek terepet, ahol egyre-másra váltják egymást a vízesések. Több mint 500 évvel ezelőtt a víz erejét liszt- és fűrészmalmok hajtására használták, majd erőművet is építettek itt; mára mindez szerencsére a múlté, a vízesések védettek.
Nem nagyon tudok mást írni a szurdokra, mint, hogy fantasztikus látvány, amire érdemes időt szánni. A Myrabachot, azaz Myra-patakot követő völgy egyébként családbarát és biztonságos – bár tény, hogy meredek –, végig korláttal biztosított; kisebb-nagyobb vízesések mellett és fölött vezetnek a hidak és a lépcsők; a látnivalókról infótáblák tájékoztatnak.
Több ausztriai kiránduláson megfigyeltük már, hogy a tanösvényeket és egyéb természetre épülő látványosságokat gyakran a gyerekek bőrébe bújva jelölik ki és/vagy egyéb olyan apróságokról is gondoskodnak, amelyek könnyen felderítik egy gyerek szívét.
Itt például a mieink már épp rázendítettek volna egy szolidabb panasznótára, hogy elfáradtak-éhesek-mikorérünkmároda, erre hopp, ott termett előttük egy játszótér (nem messze tőle ingyenes vécé, másik irányban a Karnerwirt fogadó). A tízórai elfogyasztása után új erőre kaptak és a szemerkélő esőben úgy zsibongtak a mászókákon, mintha akkor keltek volna ki a ágyból.
Ha továbbhaladtunk volna, a Hausstein-szikláról tárult volna csodás kilátás elénk – ez a túraút a vízesések felső részénél csatlakozik vissza a szurdokba –, mi az időjárás bizonytalansága miatt az eredeti útvonalunkon sétáltunk vissza. Az eső elállt, föntről megcsodálni a vízeséseket újra nagy élmény volt; lent pedig egy másik fogadó és egy másik csodás játszótér várt minket csúszdákkal, kötéllel ide-oda húzható tutajjal. Utóbbi az óvodás gyerekünket legalább annyira rabul ejtette, mint a vízesések, így itt is elidőzgettünk; mindennel együtt nagyjából bő 3 órát.
A lenyűgöző látványon túl két dolgon tűnődtünk egy padon ücsörögve:
- A városi cipőkben szelfizgetőkön. Oké, hogy tök felesleges ide a magashegyi túrabakancs és az út teljesen biztonságos, de mégis a természetben vagyunk, legalább a sportcipő elengedhetetlen.
- Az elképesztő parfümfelhőn, amely időnként elnyomta a természet csodás illatát. Erre – ahogy az utcai cipőkre is – csak azt a magyarázatot találtuk, hogy mivel a Bécsi-Alpok egyik legnépszerűbb kirándulóhelye ez, vélhetően olyan családok is felkeresik, akik amúgy nem ápolnak közelebbi kapcsolatot a természettel. Már csak emiatt is fontos tipp, hogy aki teheti, érkezzen közvetlenül a 8 órás nyitásra / hétköznap / a magyar nyári szünet első két hetében, amikor Ausztriában még tart az iskolaév. A dohányzás és a tűzrakás szigorúan tilos a vízeséseknél, babakocsival nem járható, mozgástól elszokott nyugdíjasoknak minimálisan strapás. Jó hír, hogy a jegyeket online is meg lehet venni, de érdemes előre leellenőrizni, hogy nyitva van-e a vízesés.
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
Hasonló családi túrák a Szépkilátáson: