Megnyílt a törökbálinti Manóösvény, ahol a gyerekek izgalommal túrnak bele a faállatok gyomrába

2022. január 29. – 10:37

frissítve

Megnyílt a törökbálinti Manóösvény, ahol a gyerekek izgalommal túrnak bele a faállatok gyomrába
Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

December végén nyitott meg hivatalosan a törökbálinti Anna-hegy lábánál található Manóösvény. Gyerekekkel teszteltük az új kirándulóhelyet.

Kedves találós kérdésekkel, dalokkal és egy komplett erdei kalanddal várja az óvodásokkal és kisiskolásokkal érkező kirándulókat a törökbálinti Anna-hegy lábánál található Manóösvény, amit még decemberben adott át a Pilisi Parkerdő. Az oda-vissza két kilométeres, kis szintemelkedéssel tűzdelt erdei séta során fából faragott állatokkal, játékokkal találkozhatnak a családok, a rövid kis túra akár ebéd előtti, akár kora délutáni kirándulásnak is beilleszthető, nagyszülőkkel is ideális, babakocsival viszont elég melós terep, hordozóval jobban jár, aki babával érkezik. Amikor ott jártunk, épp esett végre egy kis hó, és bár szánkózni nem itt érdemes, a meseösvény egy jó bő másfél órányi családi szórakozást tartogat.

Megközelítés

Bár a Budapesttől 12 kilométerre lévő törökbálinti Anna-hegy több irányból megközelíthető, a Manóösvény kapujához úgy a legegyszerűbb eljutni, ha tömegközlekedéssel a 172-es vagy 173-as buszról leszállunk a Munkácsy Mihály utcánál, és besétálunk az Alsóerdősor utcán, egészen a TTC focipályához. Autóval szintén az Alsóerdősor utcába érdemes érkezni, majd egy rövid séta után a focipálya mellett balra lesz a piros turistajelzésű útvonal, amely bevisz az ösvényre. A dombon felfelé haladva, alig száz méter után máris ott áll a Meseerdő feliratú kapu, mellette egy bemutatkozó táblával, alatta pedig fából faragott kismanók ülnek a manóportán.

Indul a kaland!

„Jól gondoljátok meg, hogy beléptek-e, mert aki átlépi Meseerdő kapuját, varázslatos világban találja magát, de ahogy az a mesék birodalmában lenni szokott, szükségetek lesz bátorságra és leleményességre…”

– így fogadja a kirándulókat az üdvözlő tábla, amin az is olvasható, hogy a többi tábla is nyomra vezet és játékot rejt, sőt olyan is van köztük, ami QR-kódokat mutat.

Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex
Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex

Naná, hogy alfa generációs gyerekként ez hozta leginkább lázba a 9 éves fiamat, így azonnal kódolvasással kezdtük a játékot, meg is szólalt az első Gryllus Vilmos dal. Persze a rejtvények is lekötötték a kisiskolás figyelmét, és miután már az üdvözlő tábla alján az első verses feladvány fogadott minket, azonnal bele is kezdtünk a játékba. Ennek alapja egy Wass Albert mese, az Erdő könyve – Bulámbuk, amelynek főszereplője egy nagy fekete, hatlábú szarvasállat. Ő rosszalkodik az erdőben, tőle kell megmenteni az erdőt, a találós kérdésekkel, verses feladványokkal a gyerekek állomásról állomásra közelebb juthatnak ahhoz, hogy legyőzzék őt.

Az egyes állomásokon fából faragott állatok, kockaforgató és labirintusjáték várja a lelkes nyomozókat. Ahogy merültünk bele a játékba, egyre jobban izgatta az én fiamat is, hogy mit tartogat a következő állomás. Jártunk a borznál, a rókáknál, az őzeknél, elgondolkodtunk, hogy vajon a lepke és a pillangó ugyanaz-e, és azon is, hogy milyen bogyókból lehet gyógyító teát készíteni. Bár kisiskolás környezetórának beillő kérdésekkel is találkoztunk, azért a feladványok nagy részét kis segítséggel az ovisok is meg tudják oldani.

Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex
Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex
Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex

Manófalva farönkből faragott házikói és a Tündérlakán bújócskázó tündérek inkább az óvodásoknak fognak tetszeni, utóbbinál állítólag szürkületkor kis ledlámpák is világítanak, hogy a délutáni erdőjárók is láthassák a tündéreket.

A következő állomás már újra leköti az iskolások figyelmét is, itt ugyanis négy, ugyancsak fából faragott állat közül kell kideríteni, hogy melyikük a beteg, méghozzá úgy, hogy egyenesen bele kellett nyúlni a gyomrába, hogy megtudjuk, mitől fája a hasa. Bár elsőre morbidnak is hangozhat, az én gyerekemnek ez a pont volt a kedvence, nagy izgalommal túrt bele az állatok gyomrába. Innen már csak két állomás volt hátra, hogy egy varázsigével legyőzzük a hatlábú szarvasállatot. A kaland végén egybe olvasható ugyan a teljes Bulámbuk történet, bár ez az én fiamat már nem kötötte le, így elindultunk visszafelé.

Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex
Fotó: Barnóczki Brigitta / Telex

Őszintén szólva Wass Albertet nem olvastam még a gyerekeimnek, és nem is tervezem, így nekünk újdonság volt ez a mese, de útközben találkoztunk egy szeretett Szabó T. Anna verssel, Gryllus Vilmos dalait pedig természetesen mindenhol meghallgattuk, ahol csak kattintani lehetett.

Paraméterek: a teljes túra oda-vissza összesen alig 2 kilométer hosszú, kényelmes, elmélázós tempóval is megjártuk másfél óra alatt. 11 játékos feladattal ellátott állomáson összesen 5 Gryllus Vilmos dalt hallgathatunk meg a QR-kódokra kattintva. Jelentős szintemelkedésre nem kell számítani, ahol van is, ott falépcső hidalja át, de azért babakocsival nem annyira könnyű terep, ezért inkább hordozóval ajánlott az egészen picikkel érkezni. A manóösvény a 3 és 10 év közötti gyerekeknek ajánlott, bár a nyomozás része leginkább nagycsoportos kortól élvezhető, a kisebbek is találnak majd csodálni valót.

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!