A pálya és a futócipő is trambulin, ezért futnak hihetetlen időket a sprinterek az olimpián

A tokiói olimpia atlétikai futópályáján már két világcsúcs és számtalan szenzációs idő született a sprint számokban. Természetesen az olimpia önmagában olyan helyzetet idéz elő, ami extra eredményeket hoz ki a sportolókból, de a látványos javulások mögött jó részben ott van a különleges borítás és a rövidtávfutásban megjelenő szupercipők is.

Először fussunk végig a kiemelkedő eredményeken:

• Karsten Warholm 45,94-re javította a 400 gát világcsúcsát úgy, hogy néhány héttel korábban már az is nagy számnak tűnt, hogy 46,70-nel állított fel rekordot. Az olimpiai döntőben Rai Benjamin is ez utóbbin belül futott, a harmadik Alison dos Santos pedig csak két századdal maradt el ettől.
• A női 400 gáton is új világrekord született Tokióban, Sydney McLaughlin 51,47-tel nyert, és a második Dalilah Muhammad is bőven a régi csúcson belül volt 51,58-cal. A harmadik Femke Bol Európa-rekordot futott.
• A női száz métert a jamaicai Elaine Thompson-Herah minden idők második legjobb eredményével, 10,61 másodperces olimpiai rekorddal nyerte. Mindezt úgy futotta, hogy az utolsó tíz méteren már mutogatott. Thompson-Herah a kétszáz méteren is győzött, ott is minden idők második legjobbjával, 21,53-mal. A legjobb idők 100-on és 200-on is az 1980-as években versenyző amerikai Florence-Griffith Joynerhez kötődnek.
• Férfi száz méteren is láthattunk látványos előrelépést, a számot megnyerő Marcell Jacobs 9,95-tel érkezett az olimpiára, a döntőben 9,80-at repesztett. Oda egyébként a kínai Szu Ping-tien került a legjobb idővel és Ázsia-rekorddal.
• Mindezek mellett számos egyéni legjobb eredmény, országos és kontinensrekord született 100 métertől 400 méterig.
• Női hármasugrásban is megdőlt a világrekord, amiben a gyors nekifutás is szerepet játszhatott.
• A férfi 200 méter győztese, André De Grasse 19,80-as kanadai csúccsal érkezett az olimpiára, ezt 19,60-ra javította.

A sprintszámokban a kiugró javulás nem az olimpián kezdődött, ahogy arról a Telexen is írtunk, az idei szezonban egymás után jöttek a szokatlanul nagy eredmények, elsősorban női vonalon, majd ezt megfejelte Warholm első világcsúcsa. Az természetes, hogy az olimpia előtt, főleg a mindig nagyon kemény amerikai válogatón éles formában versenyeznek a tehetséges futók, de egyre több szó esik a Nike szupercipőiről is, amelyek hozzájárulnak a fejlődéshez.

Usain Bolt szerint nevetséges a szuperszöges

A karbontalpas, rúgóként működő, vastag párnázottságú cipők a hosszútávfutásban a riói olimpia óta futottak be nagy karriert, és indítottak el forradalmi fejlődést az eredményeket tekintve. Két éve már szuperszögesek is léteznek. Az elv és felépítés itt is hasonló, a lábfej elülső része alá egy merev lemezt építenek be a cipő talpába, és a rugószerű hatást még egy könnyű, légkamrás réteg is fokozza. A legtöbb futó a Nike új szögesét használja, de a rivális cégek is kifejlesztették a maguk hasonló modelljét, a 400 gátas McLaughlin például New Balance-ban futott, míg Warholm a Puma EvoSpeed Future Faster+ modelljét viseli. Erre később még visszatérünk.

A szuperszögesek előnyéről eddig inkább csak érzetek vannak, mintsem tudományosan kimért adatok, de többek között a 100 és 200 méter világcsúcstartója, Usain Bolt sem tartja sportszerűnek, hogy engedélyezték ezeket a cipőket. Azt mondta, ő 9,50 alatt futhatott volna hasonló szögesben (a világcsúcsa 9,58 százon).

„Ez furcsa és igazságtalan sok atléta számára, mert tudom, hogy a múltban a cipőgyártók már próbálkoztak hasonlóval, de az akkori vezetés azt mondta: Nem, nem változtathatjátok meg a szögeseket. Ezt tudva, hogy most már megteszik, azt mondom, nevetséges” – idézte a Reuters Boltot.

„Anekdotikus bizonyítékok alapján, és annak alapján, hogy vannak olyan emberek, akik soha nem futottak volna olyan gyorsan, mint ahogy most futnak, gyanítom, hogy van értelme, de nincs tudományos alapja” – mondta Stephen Francis jamaicai sprinter edző.

Gyűlöletes dolgok a cipőben

Bár már több gyártó is jelen van a szuperszögesek piacán, még a friss olimpiai bajnok Warholm is úgy gondolja, hogy nem ugyanazt tudják a cipők. A győzelme ellenére is nekitámadt a Nike-t viselő Benjaminre. Warholm szerint a Nike Pebax nevű habrétegével lépi át a határokat.

„Nem tudom, hogy miért kéne bármit a sprinter cipőbe tenni. Középtávon már érthető, hogy szükség van a kipárnázottságra. Ha párnázni akarsz, akkor rakj oda habszivacsot.

De ha egy trambulint teszel bele, akkor arra már azt mondom, szarság. Azt hiszem, ez lerombolja a sportágunk hitelességét.”

Ahogy említettük, Warholm a Puma egyik olyan modelljében fut, amelyet a Forma-1-ben szereplő Mercedes csapattal közösen fejlesztettek ki. A norvég cipőjében is benne van a szintén sok energiát visszaadó karbonlemez, de neki nincs megvastagított párnarétege.

A Nemzetközi Atlétikai Szövetég elnöke, Sebastian Coe sokadszorra is megvédte azt, hogy teret engedtek az új technológiájú cipőknek. Szerinte az innováció mindig is jelen volt a sportágban, és azt továbbra sem szabad gátolni. Úgy gondolja, hogy a különböző márkák között egyensúly alakult ki, egyik sem biztosít jelentős előnyt a másikhoz képest.

Nem a cipő az igazi trambulin, hanem maga a pálya?

Tokióban az atléták szerint sem feltétlenül a cipőkben kell keresni a nagy időket, hanem a minden eddiginél gyorsabb pályában.

„Érezhető a különbség. Sokan beszélnek a cipőkről, de szerintem ez egyike azoknak a pályáknak, amelyek visszaadják az energiát, előrelendítenek és hajtanak” – mondta a női 400 gát másodikja, Dalilah Muhammad. Azt állítja, egy gátfutó abból tudja leszűrni ezt, hogy milyen könnyedén teszi meg a lépéseket az akadályok között. Warholm is arról beszélt döntője után, hogy milyen gyors a pálya, a női százon negyedik Marie José Ta Lou is azt mondta, hogy nagyon könnyedén jött össze neki a 10,78-as új Afrika-csúcs.

A nagy atlétikai világversenyek borítását jó ideje az olasz Mondo cég tervezi és építi, Tokióban pedig egy új technológiát használnak, amelynek szintén trambulinhatása lehet. „A borítás maga nagyon vékony, csak 14 milliméter, de egy új alkotórészt adtunk hozzá, gumigranulátomokat. A borítás mélyebb rétegében van egy hatszögletű szerkezet, amelyek kis légzsebeket hoznak létre.

Ezek nemcsak az ütéscsillapítást biztosítják, hanem némi energiát is visszaadnak, trambulinhatást keltenek. Ezt a kombinációt fejlesztettük tovább, és azt láttuk, hogy javult a pálya teljesítménye”

– mondta Andrea Vallauri, a Mondo pályatervezője. Vallauri azt mondta, laboratóriumi tesztekkel lehetne pontosan megmondani, mennyit tesz hozzá a teljesítményhez a borításuk, szerinte egy-két százalék javulást lehet vele elérni, ami 400 méteren akár már fél másodpercet is jelenthet.

A Mondo gumiborítását Olaszországban gyártják le, szőnyegként feltekercselik a lapokat, majd az adott helyszínen leterítik. Nemcsak a 400-as pályát fedik be vele, hanem az ugrószámok nekifutóit is. A másfél millió dollárba kerülő pálya építését rengeteg teszt előzte meg, Vallauri évekig dolgozott a különböző gumifajtákkal és rétegekkel, sokszor kikérdezte a versenyzőket az érzéseikről.

A legtöbben megerősítették, hogy úgy érzik, mintha visszapattannának a borításról, de az is kiderült, hogy meglehetősen kemény pálya a szervezetüket is megviseli, könnyebb rajta megsérülni, és hosszabb ideig tart egy-egy verseny után a regeneráció.

A pályával kapcsolatban is felmerült, hogy túl sokat javít a teljesítmény, de Coe a Mondo mellett is kiállt, látszik, hogy nem fenyeget az a veszély, hogy ezerszámra megdőljenek a csúcsok. Ha sok rekordot már át is írtak Tokióban a technikai segítségével, abban azért elég biztosak lehetünk, hogy még mindig a legfelkészültebbek és legtehetségesebbek nyernek bármilyen cipőt húzzanak és bármilyen pályán fussanak.