Én lettem Barbie, világok pusztítója

Tűz és víz, jin és jang, Orbán és Gyurcsány, tiszták koalíciója és árnyékkormány, Fradi ultrák (meg a Mi Hazánk) és a Tompa utcai pad. Mindenki csípőből tudna sorolni még legalább tíz ilyen klasszikus ellentétpárt, és a filmes diskurzust is éppen egy ilyen tartja fogságban, már több mint egy hónapja. A kék sarokban a Greta Gerwig által rendezett Barbie, a piros sarokban Christopher Nolan új filmje, az Oppenheimer, a ringen kívül meg mindenki azon röhög, hogy két ennyire különböző blockbuster pont egy napon jelenik meg a mozikban. Neve is van a bizarr együttállásnak, úgy emlegetik, hogy

Barbenheimer.

Értik, ahogy Brad Pitt és Angelina Jolie álompárja volt a Brangelina, vagy Ben Affleck és Jennifer Lopez a Bennifer. A Barbenheimer-jelenség nem teljesen újdonság, három éve pont ugyanilyen volt, amikor egyszerre jelent meg a brutális, démongyilkolós videojáték Doom Eternal és az aranyos, antropomorf állatkákkal barátkozós Animal Crossing: New Horizons. A Barbenheimer (vagy Oppenbarbie) nem sokban különbözik ettől, csak most a hatalmas puskákkal lőni tanuló Isabelle nevű kutyaasszisztens, meg a virágkoszorúval a fején ücsörgő Doomguy helyett a rózsaszínbe öltözött Barbie-t (Margot Robbie) montírozzák össze a búslakodó Robert Oppenheimerrel (Cillian Murphy). A mostani jelenség azonban az elérését és kulturális relevanciáját tekintve is új szintet képvisel.

Barbie és az atombomba

Az utóbbi hetekben már tényleg a csapból is az összeszerkesztett Barbie és Oppenheimer folyik, amikor pedig nemrég Malibun felbukkant egy rejtélyes, életnagyságú Barbie-ház, a korábbiak fényében azonnal felmerült, hogy az Oppenheimer marketingesei is csinálhatnának valami nagyon vicceset. Hogy a Barbenheimer miért lett ilyen népszerű, azt nem túl nehéz megérteni – a Barbie egy szuperrózsaszín, könnyed limonádé egy híres játékbabáról, az Oppenheimer meg egy háromórás eposz az emberiség legijesztőbb tömegpusztító fegyverének kifejlesztéséről. Nem is lehetnének különbözőbbek, pont ezért vicces, hogy összeboronálják őket, azon túl is, hogy egyszerre kerülnek a moziba.

Az egész ráadásul tökéletesen működik minden változatában: az ellentéteket bemutató mémekre is tökéletesen rá lehet húzni – például erre, vagy erre, vagy erre –, és természetesen születtek kamu barbenheimeres plakátok, pólók. Sőt, pár napja egy ettől amúgy független Reddit-poszt alatt egy teljesen elvetemült komment Barbenheimer-kódolt flamingókról és girlboss atombombáról, ami, ahogy ott is írják, totálisan értelmezhetetlen lett volna fél évvel ezelőtt. Ha valaki szeretne még barbenheimeres képeket látni, az itt nézelődjön tovább. Azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Barbenheimer igazi ereje abban rejlik, hogy az irónián és a viccelődésen túl tényleg komoly hatással van mindkét filmre.

Rengetegen tervezik például teljesen komolyan, hogy közvetlenül egymás után nézik meg a két filmet, és arról is komoly viták szólnak, hogy ebben a maratonban mi a jobb, melyik legyen előbb. A pontos időbeosztásra is érkeztek elég vad ötletek, de az Oppenheimer-tequilázás, amíg ki nem dobnak a helyről, aztán Barbie-láncdohányzás a moziban forgatókönyvet például nem ajánljuk senkinek. A legnépszerűbb vélekedés szerint amúgy az Oppenheimerre kell előbb beülni, és emellett foglalt állást az egyik Barbie-t játszó Issa Rae is, de Greta Gerwig például azt mondta, hogy szerinte az sem túlzás, ha valaki minden lehetséges kombinációt meg akar tapasztalni.

Az persze jogos kérdés, hogy ez az egész nem halványítja-e el a két film érdemeit, és nem lesz-e az a vége, mint a mostanra kizárólag mémként értelmezhető Morbiusnál volt, amit a Sony csak azért küldött újra moziba (teljesen feleslegesen), mert tele volt az internet azzal a viccel, hogy hány morbillió jegyet adtak el rá. A Barbie és az Oppenheimer valószínűleg filmként is értelmezhetőek lesznek, méghozzá a maguk műfajában jó filmként, ami eleve nagy különbség, de ezen túl egy rakás más dolog miatt is simán internetes szenzáció lehetett volna belőlük alanyi jogon. A Barbenheimer már csak a cseresznye a tejszínhabon.

Oppenheimer style

A Barbie-nál már a téma miatt is kódolva volt a felhajtás, elvégre a világ egyik legnépszerűbb játékbabájáról van szó, és amúgy is éppen feljövőben van a Barbiecore. Hasonlóan fontos az is, hogy Kent az a Ryan Gosling alakítja, aki évek óta az internetes kultúra emblematikus figurája az olyan filmek miatt, ahol magányos, kínosan vagy minimum furcsán viselkedő, tragikus karaktereket játszik (Plasztik szerelem, Szárnyas fejvadász 2049, Drive). Az interneten mára Gosling a „szó szerint én” karakterek alfája és ómegája, akinek minden új filmje új ironikusan felvehető személyiséget jelent.

Mindez a Barbie-nál hatványozottan jól működik, mert miközben Ken ránézésre egy sokkal harsányabb és szórakoztatóbb figura, mint Gosling korábbi szerepei, azért mégis eszébe jut néha, hogy ő miért „csak Ken”. Mondjuk ez már az utóbbi években az átlagnál szofisztikáltabb, Letterboxd-függő, A24-rajongó filmes junkie-k által amúgy is körülrajongott Gerwignek köszönhető, aki a 2001: Űrodüsszeiát felidéző első teasertől a legutóbbi előzetesig egyértelműen bizonyította, hogy valami sokkal izgalmasabbat csinált egy sima termékpromónál. Nem véletlenül mondta Margot Robbie is, hogy azt hitte, ez így, ebben a formában sosem fog megvalósulni.

Az Oppenheimer ennél egy fokkal keményebb dió, már csak azért is, mert a film marketingje jóval visszafogottabb volt a Barbie-énál, ami a témát és a rendezőt figyelembe véve persze nem is túl meglepő. Christopher Nolan nem egy Taika Waititi, aki a legkomolyabb témákat is hajlandó elviccelni, és bár felmerült, hogy a Warner Bros. nemrég kigyulladt telephelye az ő filmjének promója, természetesen erről szó sem volt. Itt pont a komolyság miatt csináltak előzetesen viccet a filmből, meg persze azért, mert a közismerten CGI-ellenes Nolan a Tenet igazi reptéri épületnek nekivezetett igazi repülője után itt a Trinity-tesztet is valódi robbantással oldotta meg (persze nem egy atombombával, de ettől még érdekes volt az egész).

Oppenheimerrel kapcsolatban évtizedek óta visszatérő kritika, hogy ha úgy megrázta az atombomba kifejlesztése, akkor miért csinálta – a film amúgy pont erről fog szólni –, és régóta viccelődnek is vele, szóval törvényszerű volt, hogy most is ezt szedjék elő, például itt. A kezét az arcába temető Cillian Murphyből is közepesen népszerű mém lett, főleg a 4chanen, ahol ez a csodálatos poszt is megszületett a témában. Ezt amúgy végül videóban is megcsinálták, amihez kár lenne bármit hozzáfűzni, szóval inkább csak nézzék meg, ez tényleg olyasmi, amit látni kell.

A klasszikus mozizás megmentése

Cillian Murphy és Christopher Nolan abban a kérdésben egyébként konkrétan nem foglaltak állást, hogy melyik filmet kellene előbb megnézni, de azt mindketten elmondták, hogy örülnek, hogy két ekkora film egyszerre jelenik meg, szóval tényleg nemcsak az internet lelkesedik a Barbenheimerért, hanem a két film stábja is. Ez főleg annak fényében érdekes, hogy bár a pár hónapja felröppent pletykák, miszerint Nolan nem akart osztozkodni a megjelenésen, és emiatt eltolhatják az Oppenheimer megjelenését, nem voltak igazak, a rendező joggal érezhetne sértettséget a kialakult helyzet miatt, mutatott rá a Vox is pár napja.

A Barbie az előzetes becslések szerint durván 93 millió dollár jegybevételt hozhat a nyitó hétvégén, míg az Oppenheimer bevételeit ennek kevesebb, mint felére várják jelenleg. Szóval annak ellenére, hogy az elmúlt hetek alapján mindenki alig várja, hogy egy napon nézze meg a két filmet, ez nyilván nem jelenti azt, hogy ugyanannyian mennek majd el rájuk. Persze ez nem is lenne meglepő, a Barbenheimer ellenére azért egyértelmű hogy a két film totál más közönségre lő. De az azért nincs kizárva, hogy az óriási marketingkampánnyal megtolt Barbie befolyásolja majd az Oppenheimer számait.

Nolannek nemcsak azért van köze ehhez az egészhez, mert az Oppenheimert történetesen ő rendezte, hanem azért is, mert közel húsz évig dolgozott együtt a Barbie mögött álló Warner Bros stúdióval, az Oppenheimert viszont már a konkurens Universallal csinálta. Ennek hátterében részben a Tenet bukása áll, amiről korábban részletesen is írtunk, emiatt ugyanis a Warner úgy döntött, hogy 2021-ben a mozis megjelenéssel egy időben küldi streamingre a legnagyobb filmjeit. Ezen több színész és rendező is felháborodott, a mindig is a moziélmény mellett kardoskodó Nolan pedig keményen nekiment a Warnernek és az HBO Maxnak is.

A Warner azóta visszakozott, és nemrég a Variety részletes cikkéből kiderült, hogy nagyon szeretnék visszaszerezni Nolant, szóval minimum furcsa, hogy mégis egy napon küldik ringbe a Barbie-t az ő új filmjével, még akkor is, ha kőkemény rivalizálás helyett az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb jelensége született meg emiatt. Az meg aztán pláne, hogy állítólag több sajtóeseményt is egy napra szerveztek az Oppenheimerével, pedig azokra jóval előbb mentek ki a meghívók.

Az mindenesetre biztos, hogy a Barbenheimer miatt egyszerre két, kizárólag mozikban nézhető film körül most akkora felhajtás van, amit a koronavírus-járvány óta csak a mozit a vállán cipelő Tom Cruise filmjei tudtak produkálni, és esetleg az Avatar 2 – ez pedig visszavetheti egy kicsit a streaming folyamatos térnyerését. Ez pedig kétségtelenül egyre égetőbb probléma Hollywoodban, amire a forgatókönyvírók már május óta tartó, és a színészek most elindult sztrájkja – ami miatt az Oppenheimer amerikai színészei ki is vonultak a csütörtöki, londoni premierről – tökéletesen rá is mutat.