Pink és feminista egyszerre, mi az? Barbiecore!
2022. augusztus 3. – 23:24
Az elmúlt tíz év testpozitív és diverzitásmozgalmai után teljesen valószerűtlennek tűnt, hogy pont a kétségbe vonható testarányokkal bíró, hiperfeminin, nem túl kifinomult esztétikájáról híres Barbie baba váljon újra ikonná. Mégis ez történt: minden pinkben úszik Greta Gerwig készülő Barbie-mozijában Margot Robbie-tól Ryan Goslingig, a kifutókat ellepték a fuksziaszín ruhák, ugrásszerűen megnőtt a kereslet a rózsaszín termékek iránt. De miért vált érdekessé és relevánssá Barbie tökéletes élete és karaktere ma? Divatszerkesztőnk, Virág Zsófi válaszol.
A Barbiecore, vagyis a Barbie-világ esztétikájára utaló kifejezés újabban gombamód tűnik fel az angolszász sajtóban. Minden idetartozik, amit klasszikusan lányosnak tartunk, rózsaszín-túladagolás, csillogással és neonnal kiegészítve.
Hogy honnan ered a név? Talán emlékszik még a 2013-ban indult, de évekig tartó normcore trendre, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy az exkluzív, individualista külsővel szemben a követői az „egy vagyok a tömegből” öltözködést választották. „Normális ruhák”, azaz apukás edzőcipők, kapucnis pulcsik, fekete garbó, egyszerű póló–kényelmes farmer kombinációk jellemezték. A normcore nemcsak az öltözködésünkre hatott, megjelenése óta szokás az új trendeket valamiféle core-nak nevezni, van is ezeknek az általában szuperspecifikus internettrendeknek a kategorizálására szakosodott oldal, ami a Wikipédia mintájára a felhasználók által szerkeszthető.
Persze sosem tudhatjuk, hogy egy új stílus sokáig tart-e, mint a normcore, vagy kérészéletű. A Barbiecore viszont két területről is támadásba lendült.
Kim Kardashiantől kezdve Zendayán, Hailey Bieberen és Anne Hathawayen keresztül, Florence Pugh-n és Lizzón át Megan Foxig elképesztő mennyiségű híresség visel tetőtől talpig pinket mostanában. A sztárok sokasága által hordott trendek pedig mindig megjelennek az utcán is. Erre utalnak a Klarna digitális pénzügyi szolgáltató adatai is, miszerint az emberek sokkal több rózsaszín ruhát vásárolnak a korábbinál. A pink miniruhák iránti kereslet 970, míg a rózsaszín fürdőruhák iránti 682 százalékkal nőtt az elmúlt hat hónapban. A Pinteresten pedig 75 százalékkal többen keresnek rá a „Barbie outfit” kifejezésre, mint korábban.
A sztárok pinkkedvéhez nagyban hozzájárult, hogy az egyik legnívósabb olasz divatház, a Valentino divattervezője, Pierpaolo Piccioli 2022. őszi–téli kollekciója a fekete mellett kizárólag a rózsaszín egy retinaszaggató fukszia árnyalatára épült. A tervező azzal magyarázta a nagy publicitást kapott húzását, hogy monotonitással akarta elérni azt, hogy az emberek szeme a szabásra és a sziluettekre, a sokféleségre tapadjon. Másképp fogalmazva: valami mindenkinek érthető, feltűnő, de egyszerű dologban szerette volna, ha közelről nézve megtaláljuk az érdekeset, a részletek sokféleségét – ez így nagyjából egy sikeres trend vagy stílus leírása is egyben.
A Barbiecore-nak a másik löketet a most készülő, élőszereplős Barbie-film adta, ami annak ellenére, hogy csak jövő nyáron kerül a mozikba, a néhány közzétett képnek köszönhetően már most izgalomban tartja a fél világot. Itt is a részletekben rejlik az érdekesség. Például hogy két olyan színész játssza a főszereplő Barbie-t és Kent, akik első blikkre, külsőre kifogástalan választások, emellett viszont elismert, Oscar-díjra jelölt színészek: Margot Robbie és Ryan Gosling. Utóbbi kifejezetten vicces választás, 41 évesen, hidrogénszőke hajjal és Ken márkajelzésű, kilógó alsónadrágban. De a rendező sem egyértelmű döntés, a szintén Oscar-díjra jelölt Greta Gerwig, akinek többek között a Kisasszonyok legújabb feldolgozását és a Lady Birdöt köszönhetjük. Mondhatni, hogy ő a modern, komplex női karakterek nagymestere. Minden bizonnyal nagy feladat lehetett neki Barbie, csak remélni tudjuk, hogy kikacsintó, okosan vicces lesz a végeredmény, mert a jelmezek már most annak tűnnek.
De hogy lesz érdekes és fontos Barbie tökéletes élete és karaktere ma?
Eszképizmus, vághatnánk rá rögtön, és igazunk is lenne. Pandémia, háború, gazdasági válság, nyomasztó hírek terhelik a felnőttek mindennapjait. Nem csoda, ha szerető elvágyódással gondolunk arra az egyszerűségre, amit a gyerekkor és annak szemüvegén keresztül a Barbie-világ kínál. Minden harsány, vidám és egyértelmű, csak magamra öltöm a megfelelő öltözetet, és azzá válok, amivé csak akarok. Festővé, űrhajóssá, tűzoltóvá.
A válaszhoz azonban elengedhetetlen, hogy ismerjük Barbie történelmét is. Az 1959-ben bemutatott játék baba eredetileg forradalmi találmány volt. 1959-ben jött ki az első verzió, Ruth Handler ötlete alapján, aki a férjével a Mattel játékgyártó cég társalapítója volt. Handler észrevette, hogy kislánya, Barbara és kisfia, Kenneth gyakran adtak felnőtt szerepeket játék babáiknak. Korábban a játékok inkább infantilizálva voltak, főként azok, amiket lányoknak szántak, ezért a babák főként gyerekekre hasonlítottak. Ruth Handler egy német útja során találkozott Barbie elődjével, a Bild Lilli babával, ami egy népszerű képregénykarakter alapján készült, eredetileg felnőtt gyűjtőknek. Barbie-t a feminizmus második hulláma előfutárának is tekinthetjük, mert lehetőséget adott a kislányoknak, hogy a babázásban megélt anya vagy gyerek kizárólagos szerepköreit kibővítse a dolgozó nő különböző szerepeivel. Az eltérő karrierlehetőségek elképzelését külön megvásárolható, miniatűr ruhadarabok segítették. A Mattel szerint Barbie több mint kétszázféle foglalkozásban próbálta ki magát az elmúlt hatvan évben.
Ahogy a világ fejlődött, később Barbie is sokszor bajba került, például a sokszínűség hiánya vagy az irreális testarányai miatt. (Ha hús-vér embernek adnánk a klasszikus Barbie-arányokat, nem lenne elég hely a belső szerveinek, a csontjai nem bírnák el a testét, apró lába és testéhez mérten nagy feje miatt pedig négykézláb, lehajtott fejjel tudna csak közlekedni. Mindjárt nem annyira kívánatos jelenség.) Azonban újra és újra hallgattak a kritikákra, ma már tucatnyi bőrszínárnyalatban, többféle alkattal és akár testi fogyatékosságokkal ábrázolt babát is lehet kapni.
Life in plastic, it’s fantastic
Azt persze nem tudjuk, hogy milyen lesz a film, a felfokozott érdeklődésbe az is belejátszhat, hogy elképesztően vonzó, amikor valami nagyon egyszerű, mindenki számára érthető dologban, esztétikában valami többet, mélységet, komplexitást, iróniát és nosztalgiát találunk.
Sőt, ha egészen optimisták akarunk lenni, akkor talán lehet egy olyan olvasatunk is, hogy ez a meglepő trend azt jelzi:
kihalófélben van a sovinizmus azon speciális szeglete, amely azt mondja, hogy a külsőségekre extra figyelmet fordító, lányos, talpig rózsaszínt viselő nő nem lehet klassz, okos és érdekes.
Az elmúlt évtized feminista törekvései talán elérték, hogy megváltozzon ez a sokszor még a nők által is internalizált, nőgyűlölettől sem mentes előítélet. Számtalan diskurzus, cikk és podcast született az elmúlt tíz évben, ami megpróbálta rehabilitálni a nőknek szóló, nők által nagyra tartott filmeket, könyveket, zenéket és egyéb kulturális jelenségeket, melyeket a patriarchális társadalom korábban lenézett. Például a Doktor Szöszi című filmmel kapcsolatban beszélt ebben a podcastban nemrég Reese Witherspoon arról, mennyi nő mondta neki az elmúlt húsz évben, hogy a film miatt választotta az ügyvédi pályát. E miatt a többszörös mögöttes tartalom, a kontextus és komplexitás miatt válhat a Barbiecore hosszabb távon is meghatározó stílussá. Life in plastic, it’s fantastic!
