Mit keresnek a magyar tavakban a Jangce folyóban őshonos medúzák?

Miután az egész nyár az aszályról, a kiszáradt tavakról, az apadó folyókról szólt, megnyugtató érzésnek gondolhatnánk egy olyan természetfilmet megnézni, ami életben tobzódó magyarországi tavakról szól. De hiába az andalító zene, az álmosítóan egyhangú narráció, a gyönyörű légi és víz alatti, rejtett és éjszakai kamerás felvételek, a halak, kétéltűek és madarak sokasága, a most csütörtökön mozikba kerülő, Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében című filmtől megnyugodni nem nagyon fogunk.

Ha ugyanis lehámozzuk a filmről a természetfilmes kelléktárat, akkor tulajdonképpen arról szól, hogyan számoltuk fel nemzedékek óta Magyarország értékeit, hogyan szüntettük meg a buja élővilágot a folyószabályozásokkal, és hogyan engedtük meg, hogy betelepített, idegen fajok vegyék át a domináns szerepet élővilágunkban.

Szeretjük büszkén mondani, hogy Magyarország a vizek országa, holott ma már tavaink 75 százaléka mesterséges, ártereink 90 százaléka a folyószabályozások miatt elveszett.

Arról, hogy hogyan nézett ki a Kárpát-medence a folyószabályozások és lecsapolások előtt, egészen döbbenetes képet kapunk, ha alaposan tanulmányozzuk a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 1938-ban készült térképét. A természetes vizeink helyét azonban mára többségében mesterségesen létrehozott bányatavak, víztározók és halastavak vették át, az egykori fajgazdagság lecsökkent.

Hiába hangoztatjuk, hogy a Balaton Közép-Európa legnagyobb természetes tava, Fehér Zoltán egészen markánsan fogalmazza meg a filmjében, hogy a tó mára nem lett más, mint egy betonteknő. Míg a török hódoltság idejében a környéke mocsaras, lápos vidék volt, mára szigorúan kijelöltük a határait, a part szinte minden egyes négyzetméterét beépítettük, a nádasokat elpusztítjuk. A gazdag madárvilágból ma már csak a hattyúkkal és a vadkacsákkal találkozunk, de a halak sem úszták meg olcsóbban, a garda például szinte eltűnt a tóból.

Pedig egy fajgazdag, természetes élőhelyet semmilyen mesterséges, ember által létrehozott tó nem tud pótolni – még akkor sem, ha ma pont ezek a vízfelületek az élővilág mentsvárai. Még ha imádjuk is a hűs vizű, égszínkék színű bányatavakat, a csillogó felszín sokszor víz alatti sivatagot rejt, legalábbis ami az élővilágot illeti. Ilyen a kedvelt esztergomi Palatinus-tó is, aminek a vizében csak az igazán szívós fajok élnek túl, például az Észak-Amerikából importált pisztrángsügér. De ennél is nagyobb baj, hogy a tóban megjelentek az emberre nem veszélyes, édesvízi medúzák is.

Ezeket az édesvízi medúzákat a Jangce-folyórendszeren kívül először mesterséges tavakban fedezték fel. Napjainkban már megtalálható Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Európában és azon belül Magyarországon is. Azt feltételezik, hogy az eredeti élőhelyéről az 1920-as években terjedt el, rátapadt olyan vízinövényekre, amiket kereskedelmi célból a világ más pontjaira szállítottak. A magyar búvárok beszámoltak arról, hogy láttak már édesvízi medúzát a Palatinuson kívül a gyékényesi Kotró-tóban, a Mályi-tóban, az Omszki-tóban és a Kistokaji-tóban. De folyóvizekben is, például a Mosoni-Dunában és a Drávában is.

Megdöbbentő rész az is a filmben, amikor a Tisza-tavi Hallépcsőnél minden évben elvégzett halfauna-vizsgálat eredményéről van szó, eszerint ott már nem az őshonos halak dominálnak, sőt mindössze 10 százalékuk az. A tóban a hatvanas évek óta betelepített fehér busa vette át az uralmat, ami milliószám szaporodik minden évben. De az idegen fajok elszaporodására szép példa a filmben Lillafüred is, ahol a kristálytiszta patakokban ma már domolykók helyett szintén betelepített pisztrángokat látunk.

A 26 éves Fehér Zoltán rendező, operatőr 80 perces filmje (ami az idei, VIII. Gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon 2. helyezett lett) bár önállóan is megállja a helyét, valójában a tavaly nyáron bemutatott Vad víz: Aqua Hungarica folytatása. Ha minden az alkotó tervei szerint halad, akkor lesz harmadik és negyedik rész is, amik az érintetlen vízközeli életközösségeket, valamint a Duna és a Tisza élővilágát mutatják majd be.